Tegyünk néhány szem kukoricát az asztalra, helyezzünk köréjük 3–4 mobiltelefont, majd hívjuk fel a telefonokat. Pár másodperc múlva a kukoricaszemek felpattognak, s már fogyaszthatjuk is a friss, finom pattogatott kukoricát. Legalábbis ez látható azokon a kis videókon, amelyek pár hete ellepték az internetet, sokak nagy megrökönyödésére. Íme az egyik:

És egy másik:

Még két hasonló videó megtekinthető itt és itt.

A felvételeket látva sokan egyből elhatározták, hogy soha többé nem használják mobiltelefonjukat. Elvégre ha a mobiltelefon ezt képes csinálni a kukoricaszemekkel, akkor vajon mit csinál az agyunkkal? Mások viszont trükknek minősítették a felvételeket, s arra gyanakodtak, hogy valamelyik cég marketing célú vírusvideóiról van szó.

Nos, nekik lett igazuk, hiszen rövidesen jelentkezett egy francia cég, amely magára vállalta a felelősséget a videókért, elmondván, hogy a kisfilmek az általa gyártott Bluetooth headsetek reklámkampánya céljából készültek. Egyúttal beismerte, hogy a felvételeken látható jelenség pusztán „optikai csalódás”. Ez nagy kár, hiszen ezzel megfosztották blogunkat a lebuktatás lehetőségétől. :) Két kérdésre azonban még nem kaptunk választ:

1. Miért is nem lehet mobiltelefonnal kukoricát pattogatni?
2. Hogyan készültek a videók?

Hogyan pattog a kukorica?

Mint a Wikipédiából megtudhatjuk, a forráspontot elérve a kukoricaszemben lévő nedvesség nagy nyomású gőzzé változik, zselészerű állagúvá változtatva a szem belsejében lévő keményítőt. Kb. 180 °C-on a nyomás eléri a 930 kPa-t, és ekkor a kukoricaszem kemény héja felhasad, a kiszabaduló gőz pedig habbá fújja fel a szem belsejét kitöltő lévő keményítőt és fehérjét. Ez a hab gyorsan lehűl és megszilárdul, így létrejön a jól ismert, ropogós pehely. A folyamatot nagysebességű videókamerával is rögzítették:

A pattogatáshoz tehát mintegy 180 °C-ra kell felhevíteni a kukoricaszemet. Vajon megvalósítható ez a mobiltelefon sugárzásával?

A mobiltelefonok sugárzási teljesítményére a különféle hatóságok szigorú határértékeket írnak elő. Az e célból használt mennyiség az ún. specifikus elnyelési ráta (specific absorption rate, röviden SAR), amelynek mértékegysége a W/kg, és azt mondja meg, másodpercenként és kilogrammonként mennyi energia nyelődik el az emberi testben a mobiltelefonból származó sugárzás hatására. Az Egyesült Államokban a mobiltelefonokra engedélyezett maximális SAR érték 1,6 W/kg, az Európai Unióban pedig 2 W/kg.

Noha a kukoricaszem tulajdonságai nem teljesen egyeznek meg az emberi szövet tulajdonságaival, ezeket a határértékeket felhasználhatjuk annak megbecsléséhez, hogy egy kukoricaszem mennyi energiát nyel el egy mobiltelefon közelében. Egy kukoricaszem tömege nagyjából 0,25 g, fajhője pedig (mintegy 20%-os nedvességtartalmat feltételezve) kb. 2 J/g/K. Ahhoz tehát, hogy egy kukoricaszemet 20-ról 180 °C-ra melegítsünk, kb. 80 J energia szükséges. A mobiltelefon másodpercenként és kilogrammonként legfeljebb 2 J energiát ad le, a kukoricaszem negyedgrammos tömegére számítva ez 0,0005 J másodpercenként. Durva becslésünk szerint tehát a kukoricaszemet 80/0,0005=160 000 másodperc, azaz csaknem két nap alatt melegíthetnénk fel 180 °C-ra egy mobiltelefonnal; négy mobiltelefon használatával tehát kb. fél nap (11 óra) alatt.

Természetesen ez csak akkor sikerülhetne, ha a kukoricaszem tökéletesen hőszigetelt lenne, és semmi hőt nem volna képes leadni a melegítés közben. De az asztalon heverő kukoricaszemtől a vele érintkező asztallap és a környező levegő folyamatosan elvonja a hőt, így aztán napok vagy hetek alatt sem melegedne fel észrevehető mértékben a mellette lévő mobiltelefonok sugárzásától.

A vérbeli szkeptikus persze nem elégszik meg a számítással, amibe akár hiba is csúszhatott, vagy valamelyik felhasznált adat téves lehetett. Miért ne végeznénk el a kísérletet?

Nos, pusztán azért nem végezzük el, mert már sokan elvégezték: a YouTube-on számtalan olyan videó tekinthető meg, amelyben megpróbálták reprodukálni a mobilos pattogatást – természetesen sikertelenül. Az egyik legkomolyabb próbálkozás során több mint 3 órán át hívták a kukoricaszemek köré helyezett mobiltelefonokat – a szemek felmelegedésének a legcsekélyebb jele sem volt:

Sütőlap vagy „fotosopp”?

A trükkös videókat tárgyaló bloggerek egy része arra tippelt, hogy a videók elkészítéséhez az asztal alá sütőlapot, esetleg megbuherált mikrohullámú sütőt rejtettek. Mások viszont arra gyanakodtak, hogy számítógépes grafikai trükkről lehet szó: a videókat megszerkesztették. Vajon melyik módszer valószínűbb?

Az asztal alá épített sütőlap melege alighanem az 1. videóban látható asztalterítőt is megégette volna, és a mobiltelefonok is megolvadtak volna. Mikrohullámú sütőből pedig igazán nem bölcs dolog kiengedni a mikrohullámokat az emberek közé. De hogy tényleg meggyőződhessünk róla, hogy nem hevítés hatására pattogtak fel a kukoricaszemek, érdemes megnézni, hogyan pattog a kukorica egy forró felületen. Előkaptam tehát egy lábost, belehelyeztem néhány kukoricaszemet (melyeket mikróban elkészíthető pattogatott kukorica tasakjából szedtem ki), és felraktam a tűzhelyre. A mintegy 5 perc melegítés után kezdődő pattogást videókamerával örökítettem meg:

A videó alapján a következő észrevételeket tettem:

• A kukoricaszemek egy része vízszintes irányban pattan, más kukoricaszemeket az ellenkező irányba lökve. Egy másik részük elmozdulás nélkül, egy helyben pattan szét, a többi pedig fölfelé ugrik.
• A fölfelé ugró kukoricaszemek csak néhány centiméteres magasságba ugranak, nem pattannak ki a képből.
• A pattanást kísérő hang nem szimpla csattanás, inkább egyfajta reccsenés.

A trükkös videókon ezzel szemben

• mindegyik szem fölfelé ugrik, a mellette lévő szemek nem mozdulnak el (holott a 2. videón szorosan egymás mellett vannak a szemek);
• mindegyik szem jó magasra ugrik, s mindegyik kirepül a képből, egyik kukoricaszem röppályáját sem látjuk végig a felpattanástól a leesésig;
• a kipattanást kísérő hang nagy csattanás.

Gyanús még, hogy a trükkös videókon mindegyik kipattant kukoricaszem meglehetősen nagy. Lábosban jóval kisebbek készültek. Ha azonban megnézünk egy tál, mikróban készített pattogatott kukoricát, abban találunk normál méretű és gigantikus szemeket is:

Különféle méretű pattogatott kukoricák. Balról jobbra: 1. „pillangó” forma: egyetlen kukoricaszemből kipattant darab; 2. „súlyzó” forma: ez még mindig egy kukoricaszemből származik, ha a maghéj kétfelé szakad; 3. két kipattant szem egyesüléséből származó darab; 4. négy vagy öt kipattant szem fúziója folytán létrejött képződmény, amelyben még egy ki nem pattant szem is rejtőzik (erre nem jó ráharapni!).

Ha jobban szemügyre vesszük a gigantikus szemeket, kiderül, hogy ezek valójában több kukoricaszemből származnak. A szorosan egymás mellett lévő, egy időben szétpattanó szemek anyaga még lágy állapotban egymásba „gabalyodik”, így jönnek létre ezek a hatalmas képződmények. Egyetlen kukoricaszem nem képes ekkorára nőni. A trükkös videókban olyan nagy darabok is az asztalra estek, amelyek valószínűleg több kukoricaszem egyesüléséből származtak.

E megfigyelések alapján már összeáll a kép, hogyan is készülhettek a trükkös videók. Miután a telefonokat elkezdték hívni, a felvételen nem látszó, az asztal mellett álló segítő személy mikróban előzőleg elkészített kukoricaszemeket kezdett az asztalra dobálni. Az elkészült videókat ezután számítógépes grafikusok szerkesztésnek vetették alá. Egyenként eltüntették a képről a még ki nem pattant szemeket, s fehér röppályát rajzoltak nekik, amelyek kivezetnek a képből.

Kétségkívül ügyes hamisítás, nem vitás, hogy a cégnek sikerült magára vonnia a figyelmet, s mivel saját magukat leplezték le, nagyon nem is ítélhetjük el őket a tréfáért. Abból persze, hogy kukoricát nem lehet mobiltelefonnal pattogatni, még nem következik, hogy agyunkra sincs káros hatással a mobiltelefon sugárzása – ez viszont már sokkal bonyolultabb kérdés, amire bizonyosan nem a konyhában fogunk választ találni.