Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Írj nekünk! Kövess minket!

Kövess a Twitter-en iwiw klub

Melléfogott az asztrológusod? Nem találsz már helyet az ágyadnak a földsugárzástól? Össze-vissza forog az Egely- kereked? Nem használt a macskádnak a homeopátiás bogyó?

Írd meg nekünk:
blog@szkeptikus.hu

Hirdetés

Utolsó kommentek

Címkék

alternatív medicina (19) áltudomány (32) apollo (1) aromaterápia (1) ásványok (1) asztaltáncoltatás (1) asztrológia (4) attila domb (1) átverés (11) aura (2) béky lászló (3) bioenergetika (5) biofoton (1) biológia (1) bioptron (2) biorezonancia (5) biotechnológia (3) boszniai piramisok (2) bulvár (1) butaság (7) bűvészet (8) callahan (1) cam (1) chemtrail (2) clairvoyance (1) cod tea (5) confirmation bias (1) criss angel (1) csalás (4) csillagászat (4) cunami (1) darwin (5) demarkáció (1) diéták (1) douglas adams (1) echo tv (1) egely (2) egészség (32) egészségnap (2) éghajlat (1) einstein (3) életmód (4) eric pearl (1) értem (3) érvelés (1) etnográfia (1) étrend kiegészítő (6) evolúció (21) ezóbióökó (7) ezotéria (26) fakír (1) fekete mágia (2) felmelegedés (1) filozófia (9) finnugor (1) fizika (11) fogyasztóvédelem (11) földönkívüliek (2) földsugárzás (3) gondolkodás (5) grafológia (1) grapefruit (1) gyermeknevelés (1) gyógynövények (1) gyógyszerek (1) gyógyszeripar (1) hamisítás (3) hétköznapi bölcsesség (1) hipotézis (1) hold (2) holokauszt (1) homeopátia (18) horoszkop (3) humor (7) ideomotoros (1) india (1) influenza (1) ingyenenergia (2) integratív medicina (2) intelligens tervezés (12) james randi (3) japán (1) jeti (1) jövőbelátás (1) jövőbelátók egyháza (1) jövőbe látás (2) józan ész (4) kanálhajlítás (2) kapcsolatteremtő gyógyítás (1) kígyóolaj (1) kísérlet (3) kiválasztott (4) klímaváltozás (4) klub (49) konferencia (8) kongresszus (10) könyv (3) koplalás (1) kozmológia (2) kreacionizmus (2) kristályok (1) kritika (1) lászló ervin (2) lebuktatás (1) lenkei gábor (1) levitt (1) lifewave (2) lúgosítás (1) mágia (1) mágnes (5) magyar őstörténet (4) magyar történelem (3) marketing (3) mars (2) matematika (3) média (5) megerősítési torzítás (4) mellrák (1) mentalizmus (3) mesterséges intelligencia (1) meteor (1) mobiltelefon (1) mta (3) nasa (2) nyelv (5) nyílt levél (1) oktatás (2) oltásellenesség (3) oltások (2) online kísérlet (3) orgon (1) örökmozgó (4) orvostudomány (6) őssejtfokozó (1) összeesküvés elmélet (4) otthonszülés (1) paleolit étrend (1) pálmalevél (1) pályázat (1) parafenomén (3) parajelenségek (6) paródia (1) phenomenon (2) pozitív gondolkodás (1) prána (2) proving (1) pszí (5) pszichiátria (1) radiesztézia (3) rák (8) randi (3) rendezvény (11) rezsicsökkentő (1) richard dawkins (1) sci fi (2) seti (1) spiritizmus (2) steorn (1) sugárzás (2) számmisztika (3) székesfehérvár (2) szekta (1) szellemidézés (3) sziget (5) szkeptikus (17) szólásszabadság (1) találmány (4) tantra (1) táplálkozás (4) távgyógyítás (2) technológia (11) telekinézis (1) telepátia (1) televízió (5) teremtés (3) teremtéstan (2) természetgyógyászat (27) tesztek (2) történelem (11) tudomány (25) tudományos módszer (2) ufo (5) űrhajózás (1) uri geller (8) űrszonda (2) vágó (6) vakcinák (2) vallás (2) villanyóralassító (1) vita (1) vízautó (2) Wikipédia (2) x akták (1) Címkefelhő

Creative Commons

Creative Commons Licenc

2009.01.14. 08:00 Szkeptikus Blog

Az életre hangoltság magyarázatai

Marosán György

A kérdést, hogy „mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot”, Szent Ágoston azzal a – nem éppen tréfának szánt – válasszal hárította el: „előkészítette a Poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak”. De a tudomány már csak olyan, hogy nincs olyan kérdés, amit fel ne tenne. A válaszra azonban többnyire sokáig kell várni. Amíg ideje nem jön el, csak a bizonytalan útkeresés és a kínzó kétely szegélyezi a kutató útját. Amikor azután a tudós úgy érzi, beleshet a Teremtés előtti és a Végítélet utáni pillanatokba, nem tud ellenállni a kíváncsiság kísértésének. Ám ezen a szinten már a kérdésfelvetés is nagyon nehéz, amit Leon Lederman Nobel-díjas amerikai fizikus meghökkentő aforizmája fejez ki: „Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem?”

A kísérletezés és a matematika folyamatosan finomodó eszközeivel a tudomány egyre újabb és újabb szinteket fedezett fel a lét struktúráiban. A kis méretek felé haladva felbontotta a molekulákat, majd az atomokat, végül az elemi részecskéket is. A nagy távolságok irányában pedig felfedezte a Naprendszert, majd Galaxisunkat, végül a galaxishalmazok megszámlálhatatlan csoportjait. A megismerés folyamata először fogalmilag ragadja meg a jelenségeket. Ezt követően a jelenségek lényegi kapcsolatait tükröző törvényeket azonosítja. A kozmosz jelenségeinek tanulmányozása során meghökkentő felfedezés született: mindenütt ugyanazok a törvények uralkodnak, és e törvények mindenütt ugyanazt a fenségességet és szépséget tükrözik. A kutatások az elmúlt évtizedekben elérték a világ fundamentumát: ezen a szinten a végső miértek, gyakran használt metaforával „Isten gondolatai” látszanak feltárulni.

Az ember az őt kezdettől fogva érdeklő kérdésre két irányban kereste a választ. Az egyik: színes és meseszerű Teremtés-történet, amelynek formálói az adott korok társadalmát tükröző Istenek. A másik: a végső miértek matematikai képletek formájában megírt, folyamatosan változó, de az ellenőrzés próbáját felvállaló, tudományos modellekkel történő magyarázata. Vannak, akik kételkednek a racionális válasz lehetőségében és elbizakodottnak tartják a tudományt. Mások, többnyire maguk a kutatók, a tudomány évszázados tapasztalatára hivatkozva – amely Einsteint arra a megállapításra késztette: „a világegyetem legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy megérthető” – bizakodóak. A tudomány legnevesebb képviselői – érzékelve az átlagember ismeretszintje és a tudomány élvonala közötti egyre növekvő szakadékot – egyre növekvő lelkesedéssel igyekeznek népszerű formában eljuttatni az emberekhez a végső miértek tudományos faggatását. Az elmúlt évtizedben könyvek egész sora jelent meg magyarul is, köztük e sorok írójának néhány kedvence: Leon Lederman: Az Isteni a-tom (1998), Martin Rees: Csak hat szám (1999), Stephen Hawking: A világegyetem dióhéjban (2002), valamint Brian Greene: Az elegáns univerzum (2003) című könyvei. A könyveket olvasva kirajzolódhat szemünk előtt, ahogyan a tudományos elméletek ellentmondásai a kutatókat a szintézisek felé vezetik. A klasszikus fizika és az elektrodinamika ellentmondása késztette Einsteint a speciális relativitáselmélet kidolgozására, majd a speciális relativitáselmélet és a gravitációs elmélet ellentmondása vezette tovább az általános relativitáselmélet megalkotásához. A kvantummechanika és az általános relativitáselmélet ellentmondása szinte nyomja a kutatókat a Nagy Egyesítés felé.

Az elmúlt hónapokban újabb könyv jelent meg – Paul Davies: A megbundázott Világegyetem (Akkord, 2007) –, amely folytatja a kutatásokról szóló beszámolást, egyben jól értelmezhető összefoglalást nyújt a kutatások legutolsó eredményeiről. Két tekintetben azonban túllép a korábbiakon. Egyrészt reflektál a 21. század első éveiben született kozmológiai kutatások eredményeire, jelesül az Ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás anizotrópiáját vizsgáló WMAP kutatócsoport eredményeire. Ezek a kutatások – a szerző megfogalmazásával – láthatóvá és elemezhetővé tették „teremtés utófényét”. Az eredmények – bemutatva a világegyetem szerkezetét a Nagy Bummot követő 380 000. év táján – megválaszoltak egy sor, korábban megválaszolhatatlannak gondolt kérdést. Ám mint az már lenni szokott, a kitárult ajtó mögött újabb, ajtókkal teli szobába jutottunk: minden megválaszolt kérdés újabb, még megválaszolatlan kérdések sorozatát váltotta ki. Másodszor, a szerző felvet egy sor, az emberi megismerés végső határát feszegető új kérdést: Mi volt a teremtés előtt? Hogyan születtek a törvények? Mi van az általunk ismert világegyetemen túl? Mi van a világegyetem látható életre hangoltsága mögött? Hogyan különböztessük meg a valódi létezést a szimulálttól? És végül: Miért a létezés van, és miért nem a semmi?

A könyv – amelyet, mint a korábbiakat, a szakma kimagasló képviselője jegyezte, és ismeretterjesztő céllal íródott – világsikert aratott. Elgondolkodtató azonban, hogy ismeretterjesztő jellege ellenére megértése nagy figyelmet és az idegesítő kérdésfelvetések higgadt és visszafogott értelmezését igényli. A szkeptikusok általános beállítódását ismerve, amikor a „szimulált hamis univerzumok” végtelen sokaságáról, a „jövőből a múltra ható” folyamatok által életre hangolt Univerzumunkról, vagy az „időben visszafelé ható okság révén önmagát teremtő” Univerzumról olvasnak majd, hajlamosak lesznek a sarokba hajítani a könyvet. Nyugi, nyugi! Olvasd végig, gondolkozz el, és adj hálát a sorsnak, hogy olyan korban élsz, amelyben ezeket a kérdéseket a tudomány szabadon és a racionális válasz reményében feszegetheti.

A tudomány hagyományosan három magyarázattípust kínál a végső miértekre: a véletlent, a Nagy Egyesítés (GUT, Grand Unified Theory) képletét, valamint az evolúciót. Tekintsünk úgy a vallások teremtéstörténeteire, mint a legkönnyebben befogadható magyarázatra. Ezzel összevetve az életre hangolt Univerzum létezésének lehetséges magyarázatai közül a végtelen sok univerzumban előforduló véletlen elmélete a legtriviálisabb, a Nagy Egyesítés elmélete (húrelmélet vagy M-elmélet) a legelegánsabb, a „zsebuniverzumok” sokaságából evolúciósan szelektálódó, életre hangolt Univerzum a legmeggyőzőbb – e sorok írója szerint. Paul Davies ezt másként látja. Miközben egyértelműen elveti az intelligens tervezés (és persze az absztrakt és kevésbé absztrakt istenek) megoldását, két különös – a tudósok többségének nézetével szemben álló – modell mellett teszi le a voksot. Az egyik: elfogadhatónak tekinti, hogy a „kozmosz működésébe eleve be van építve az élet létrejöttének szándéka”. A másik: „időben visszafelé ható okság révén az Univerzum megteremti önmagát”.

Én, ahogy szoktam év végén, a békés ünnepek idején, igyekezem visszaidézni valamikori fizikusságom emlékeit, és ismeretterjesztő könyveket olvasok. Már évek óta rendszeresen érdekes kalandokban van részem, és – a könyvek elolvasására buzdítva – másokat is kalandokra invitálok. Olyan érzéssel forgathatjuk az említett, és nyilván a további, itt nem említett alkotásokat, mint a középkori kódexek tengeri kalandokról, furcsa szörnyekről, egzotikus lényekről szóló beszámolóit. Ezek felgyújtották az olvasó fantáziáját, és arra ösztönözhették, induljon el maga is megtapasztalni a sokféle csodát. Az, hogy ma jól ismerjük Glóbuszunkat, annak köszönhető, hogy sok nemzedék legkiválóbbjai elindultak a felfedezés útjára. A régi kódexek mintájára kell olvasni e könyveket is. Ne zavarjon, ha valamit nem értünk pontosan meg bennük. A felfedezők egy olyan világról tudósítanak, amely hétköznapi fogalmainkkal nem írható le. De egy olyan új világkép ígéretét hordozzák, amelyben a Világmindenség összes jelensége – ha úgy tetszik, a Teremtés előtti pillanattól a Végítélet utáni újjászületésig – a legapróbb részletektől, a Planck-hossznyi elemi húroktól egészen a sokféle Univerzumot egyesítő Világmindenség teljességéig, egyszóval minden racionálisan értelmezhetővé válik.

18 komment

Címkék: könyv tudomány teremtés fizika kozmológia


A bejegyzés trackback címe:

http://szkeptikus.blog.hu/api/trackback/id/tr90876329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

narghil 2009.01.14. 09:42:04

"A kérdést, hogy „mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot”, Szent Ágoston azzal a – nem éppen tréfának szánt – válasszal hárította el: „előkészítette a Poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak”.

- Szent Ágoston nem ezt válaszolta, hanem azt, hogy nem volt olyan, hogy "mielőtt", mert Isten a világ teremtésekor teremtette meg az időt is. Ma se rossz válasz.

Joco74 2009.01.14. 10:03:09

Két dolgot nem mondhatott?

_yossarian · http://szinhaz.blog.hu 2009.01.14. 12:04:10

Jogos, Augustinus a Confessiones-ben mindkettőt említi, de csak az egyiket mondja ő: "Felelek immár arra a kérdésre: mit cselekedett Isten, mielőtt az eget és földet megteremtette. Felelek, de nem úgy, mint valakiről beszélik, hogy a kérdésben rejlő nehézséget kikerülve tréfásan azt mondotta: „poklot gyártott a titkait feszegetők részére!”
Így nem felelek, mert más az értés, más a sértés! Inkább megmondanám, hogy amihez nem értek, azt nem értem, - mint olyasvalamit feleljek, amiből gúny háramlik a nagy kérdés meg-pendítőjére, arra meg, aki ostobán felel, dicséret.
Az én válaszom ez.
Te vagy, Istenem, minden teremtett dolog teremtője. S azon az alapon, hogy az ég és föld elnevezéssel minden teremtményt felölelek, nagy bátran kimondom: az ég és föld megterem-tése előtt Isten semmit nem teremtő módon nem cselekedett. Ha cselekedett, csak teremtményt alkothatott. Sok hasznos dolgot szeretnék tudni; bár mind úgy tudnám, mint azt, hogy egyetlen teremtmény sem jött létre az első teremtmény megalkotása előtt."

Am580 2009.01.14. 12:16:41

egyáltalán érdemes feltenni azt a kérdést, hogy mi volt a világegyetem keletkezése előtt?
ha feltételezzük, hogy az univerzum a Nagy Bummal kezdődött, akkor ami előtte történt az nincs hatással arra ami utánna történik.
de ez csak az én véleményem. gondolom másoknak más a véleménye erről.

Szilágyi András 2009.01.14. 13:43:38

@Am580: Igen, érdemes feltenni. A Nagy Bummot ma már nem szingularitásként képzelik el, kvantumeffektusok "elkenték" azt. Ezért a Nagy Bumm előtti állapotok "lenyomata" a Nagy Bumm után is észlelhető. A pre-Big-Bang fizika a kozmológia egyik ága.

Am580 2009.01.16. 14:48:22

@Szilágyi András: húú, egy kicsit lemaradtam. pedig leendő fizika tanárként követni kellene az új eredményeket is. nem tudnál valami könyvet, oldalt, cikket ajánlani? (lehet angol nyelvű is)

Avatar 2009.01.28. 22:04:52

Szerintem az a kérdés, hogy "miért ilyen életre hangolt az univerzum" eleve blődség, mert szerintem nem az univerzum az életre hangolt, hanem az élet az, ami az univerzumra van ráhangolódva.
Nem azért van hideg a sarkvidéken, hogy a jegesmedvének ne legyen melege a nagy bundájában, hanem azért van nagy bundája a jegesmedvének, mert anélkül nem bírná elviselni a sarkvidéki hideget.

Az univerzum életre hangoltságán gondolkozni olyan, mint azon filózni az olimpiai céllövészet díjkiosztóján, hogy vajon miért pont ott volt a céltábla, ahova a bajnok lőtt...

szferi 2009.02.05. 12:29:22

SKANDALLUM!!! Marosán György pontatlanul, kontextusából kiragadva, sőt, hamisan (!) idézte Szent Ágostont! Mit gondolsz, Szilágyi andrás, megérne ez is egy cikket?! :)

bajai 2009.03.01. 21:56:55

@Avatar:
Nem, egyáltalán nem blődség!
Az univerzum szerkezete olyan, hogy lehetőséget ad a szénalapú életre. Például az elemek előfordulási gyakorisága. Nem csak naprendszerünkben ilyen!
Javaslom (mégha már kissé el is avult):
Székely László: Az emberarcú kozmosz, Áron Kiadó, Budapest 1997

Bíró Zoltan WWW.grain.hu · www.grain.hu 2009.06.29. 11:16:45

A VILÁGOS ENERGIA:

AVAGY MIÉRT TÁGUL A VILÁGEGYETEM GYORSULVA?

grain.hu/vilagosenergia.htm

eMeM77 2012.02.11. 16:22:58

Annyi a hozzáértő, hátha valaki felvilágosít:
Valami nagyon nem stimmel a Nagy Bumm-al. Nekem nem állnak össze azok az értékek, amivel állandóan traktálnak. Táguló Univerzum, sötét anyag, stb. Az ajánlott könyvekben sem találtam megnyugtató választ.
A Nagy Bumm állítólag 13,7 milliárd éve történt. Ehhez képest a Hubble űrteleszkóp 14 milliárd fényév távolságban lévő csillagokat (Galaxis) fényképezett le és ez még korántsem az Univerzum széle, ill. mi sem az Univerzum közepén pörgünk. Ennek alapján becslésem az, hogy az Univerzum átmérője meghaladja a 40-60 milliárd fényévet. A fenti adatokból mit gondolhatunk, ismerhetünk biztosan? Az űrteleszkóp meglátott és lefényképezett tőlünk 14 milliárd fényév távolságban lévő galaxisokat, ami korántsem az Univerzum széle. Amennyiben a Nagy Bumm után fénysebességgel távolodtak egymástól az anyagrészek (ami a fizika szerint nem lehetséges) és feltételezzük azt, hogy mi az Univerzum egyik szélén vagyunk, láttunk valamit 14 milliárd fényévre az Univerzum másik szélén. Tehát minimum 7 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás az előbbiek szerint. Ezt cáfolja az a tény, hogy nem az Univerzum szélén vagyunk és a másik, ennél fontosabb, hogy mi a 14 milliárd évvel ez előtti képet látjuk. Ebből következik, hogy 14 milliárd évvel ezelőtt már (ha a Föld 14 milliárd éves mozgását nem számoljuk) 14 milliárd fényév távolságban volt a Föld a most észlelt galaxisoktól (mert most azt látjuk!?). A másik lehetőség, hogy eddig a fénysebességet meghaladó sebességgel távolodtunk a most megpillantott Galaxisoktól. Mivel lelassultunk már látjuk azokat. (Így már nem igaz az egyre növekvő sebességgel való tágulás sem)…
Ezek szerint a robbanás előtt már igen csak messze kerültünk egymástól(?), ami 13,7 milliárd évvel ezelőtt történt. Nos akkor ebből következik,
- mivel a fénysebességnél lényegesen lassabban tágult a robbanást követően az anyag,
- állítólag egymilliárd évig nem volt fény, mert nem volt csillag, tehát nem láthatunk semmit, a robbanást követő egymilliárd évből,
- a Föld az űrteleszkóp és a Tejút nincs az Univerzum szélén, mert minden irányban nagyon sok galaxist látunk,
ha volt ősrobbanás, akkor az legalább 20-30 milliárd évvel ezelőtt történhetett.
Mi a helyzet az Univerzum tágulásával? Mit tudunk?
9-14 milliárd évvel ezelőtt, tágult mert ezt látjuk most. Hol lehetnek azok a galaxisok, amik 9-14 milliárd évvel ezelőtt ott voltak.
Ha azóta is távolodtak egymástól ma hol lehetnek? Lehet, hogy már egymásba zuhannak és nagyon régen elkezdődött az összehúzódás. Esetleg már alig van galaxis az Univerzumban, mert szanaszét repültek? A legközelebbi galaxist is, több millió évvel ezelőtti állapotában látjuk (Androméda 2,5 millió fényév). Ki tudja, hogy mi van vele, most?
A sötét anyagra fogják az Univerzum tágulását. Amit mi látunk az az, hogy sok milliárd évvel ezelőtt tágult. Igen tágulhatott, mert akkor volt egy nagy robbanás.(? ha akkor volt ?) De, hogy most mit csinálnak, tágulnak, összehúzódnak vagy már régen eltűntek egy fekete lyukban, nem lehet tudni.
Ha volt robbanás, miért ne tágulhatott volna? Igen hallottam, hogy nem a galaxisok száguldnak el egymástól, hanem a tér tágul, mint egy lufi, ha felfújják. De szerintem ez sem történhet a fény sebességével vagy annál is gyorsabban, mert ezt már elfogadtuk nagyon régen, hogy az nem történhet meg. Az sem jelent megoldást, hogy jó, de mi száguldunk az egyik irányban azok meg a másik irányban. Ehhez lényegesen gyorsabban kellene száguldanunk, mint a fénysebesség fele. A távolodás meg sem közelíti ezt az értéket.
De mi van velük most, hol lehetnek, hová tarthatnak, vagy mi van velünk most, hol lehetünk, hová tarthatunk? Van e még Univerzum vagy már csak a Tejút van egymagában a valaha volt Univerzum egy csendes zugában? Sok millió év múlva kiderül.
Félelmetesen tehetetlenek, tudatlanok és kicsik vagyunk ebben a valamiben. Vagy félelmetesen tehetetlen, tudatlan és kicsi vagyok ebben a valamiben.
És még egy agyament gondolat. Mi lenne, ha egy elektronon élnénk és keringenénk az atommag körül. Ha körbenéznénk, az égbolton mit láthatnánk? Legyen a mi atommagunk egy kalapácsban, levegőben, világűrben vagy egy emberi testben.
A csillagokat, azaz a többi atommag sugárzását? És ott is olyan elérhetetlen lenne számunkra meglátogatni a szomszédos atommagot, a távolság miatt!
Ha egy élőlényben lenne az atommagunk, a születés lenne a Nagy Bumm? A növekedés pedig az Univerzum tágulása?
Vajon a méretek aránya alapján középen élünk mi? Hogy értem? A Föld mérete úgy viszonyul a húrokhoz, mint az Univerzum a Földhöz? Tehát egy húr és az Univerzum mérete között a Föld, középen helyezkedik el.
Vagy az Univerzumunk is Galaxisként látszik az Univerzumok Univerzumában a Multiverzumban?
És így tovább.... Nem feltétlen muszáj véleményezned, csak ha nem trágár.
Isten is válaszolhat, mert meg akarom írni a nagydoktorimat, és még sok anyag kell a fél oldalhoz, ami eddig tőlem telt és ebben is sok az ismétlés.
Ha helyesírási hibát találsz, kérem a javított változatot. A beküldők között nagy nyeremények lesznek kisorsolva, pl. egy példány a dolgozatomból, stb..

algi 2012.02.11. 16:47:47

@eMeM77: Hát, most nincsenek előttem konkrét számok, de ahányszor elhangzik, hogy hány fényév távolságra lát el éppen az aktuális űrteleszkóp, mindig arról van szó, hogy annyi idővel ezelőtt így nézett ki az univerzum. Tehát ez a két érték sosem kezelendő külön, a kettő egymással teljesen felcserélhető.

Annak a kérdésnek nincs értelme, hogy ha több millió évvel ezelőtti állapotában látjuk, akkor most mi lehet vele, mert a világegyetem MINDEN pontjában így van. Tehát, ha feltesszük, hogy a távolból egy galaxisevő spagettiszörny közeledik, az úgy sem lehet hatással ránk, amíg er nem ér ide a fénye. Ez nem egyszerűen azt befolyásolja, hogy mit látunk és mit nem, hanem a teljes téridő szerkezetét. Tehát nincs értelme annak a kérdésnek, hogy pont most mi van egészen máshol, mert egészen máshol nem pont most van.

Olyan meg végképp nincsen, hogy az univerzum széle vagy közepe. Azért vagyunk az univerzum közepén látszólag, mert a megfigyelt univerzum mindig gömb alakú lesz, és a közepén mindig mi leszünk a közepén. És ez ugyanúgy igaz az univerzum minden más pontjára is. Nincsen olyan része a világnak, ami az univerzumon kívül lenne, mert az definíció szerint az univerzum része.

Az atom nem vonható párhuzamba a makrovilággal. Az elemi részecskék a kvantummechanika szabályai szerint működnek, a mi méreteinknél nagyjából a newtoni mechanika érvényesül, a csillagászati méretekben pedig a relativitáselmélet. Ez három egymástól eltérő viselkedést jelent, vagyis a különböző méretek nem vonhatók párhuzamba.

Szilágyi András 2012.02.11. 16:49:31

@eMeM77: Nézz be a fórumba, itt sok mindenre magyarázatot kapsz:
forum.szkeptikus.hu/viewtopic.php?f=11&t=474

algi 2012.02.11. 16:55:04

@bajai: Ha az Univerzum az életre van hangolva, akkor nagyon rosszul van hangolva.

eMeM77 2012.02.29. 09:43:58

köszönöm, folytatom a "kutatást"