Egy hazugság megkerüli a világot,
mire az igazság felhúzza a bakancsát.
(Mark Twain)

Mi újság a nagyvilágban?

Képzeljünk el egy embert, aki azt állítja, hogy 20 napig nem vett levegőt, és ennek bizonyítására tanúk előtt 20 percig visszatartaná a lélegzetét. Vagy egy orvost, amint bejelenti, hogy munkatársai megvizsgálták David Copperfieldet miután keresztülment a Kínai Nagy Falon, és el vannak képedve, mert pont olyan egészséges, mint előtte.

Rohanna Ön, hogy egy újságban közzétegye a fantasztikus hírt? Vagy esetleg kicsit utánanézne, hogy a kísérlet körül minden megnyugtatóan zajlott-e? Ha Ön az újsághoz rohanna, akkor jó eséllyel csak legyintenének Önre, mivel vélhetőleg már rég közzétették a bombasztikus hírt mindenfajta kritikai megjegyzés nélkül.

Ahogy ez történt a múlt hónapban is, amikor nemzetközi és hazai médiumok tucatjai adtak hírt arról, hogy az állítólagosan több mint 70 éve élelem és víz nélkül élő, hívek által bálványozott, indiai csodaember – Prahlad Dzsani – szigorú orvosi felügyelete és ipari kamerákkal támogatott őrizete alatt tapasztaltak elképesztették a kísérletben résztvevő orvosokat.

Prahlad Jani hívei hódolatát és adományait fogadja, kórházi tartózkodik, dr. Shah pedig meg van döbbenve.

A cikkek fő állítása az volt, hogy a jógi tizenöt nap alatt nem evett és ivott a legcsekélyebb mértékben sem (ahogy széklet és vizelet sem távozott szervezetéből), ennek ellenére a jelen orvosi-fiziológiai ismereteinknek ellentmondva nem száradt ki, nem változtak jelentősen az élettani paraméterei, és legfőképpen nem halt szomjan.

Ráadásul saját állítása szerint az elmúlt 70 évben is hasonlóan (nem)táplálkozott, ami ellenkező irányú bizonyíték hiányában azt mutatná, hogy a táplálkozás és folyadékbevitel fontosságáról alkotott ismereteink minimum pontosításra szorulnak, és hogy érdemes lehet eladni az élelmiszeripari vállalatokba fektetett részvényeket.

Prahlad Dzsani ráadásul nem először vesz részt hasonló kutatásban: korábban 2003-ban hasonló feltételek mellett vizsgálták a jelenlegi eljárást felügyelő kórház orvosai, mindkétszer Dr. Szudhir Sah neurológus vezetésével. Az aktuális kutatás sajtóanyagaiból az derült ki, hogy szobájában két kamera követte a jógit, míg a szobából való távozásai során egy harmadik kamera eredt a nyomába, ami rögzítette Prahlad Dzsani napfürdőit, valamint hagyományos (vízzel történő) mosakodását és gargalizálását.

Itt egy rövid felvétel is elérhető a jógi fürdőjéről. Erre mondaná az öreg székely, hogy „nem tudom iszik-e a jógi, de alkalma van rá, az biztos!”

A kísérlet urai persze azt is állították, hogy ezen alkalmakkor nem kerülhetett Dzsani szervezetébe víz, még a gargalizálásra szolgáló vizet is zacskóba zárva vették vissza tőle, majd megmérték, hogy nem fogyott-e belőle.

A jógi ugyan nem egyezett bele, hogy testébe hatoló (invazív) vizsgálatokat végezzenek rajta, mégis mintegy 35 orvos vizsgálhatta az Indiai Védelmi Minisztérium Kutató és Fejlesztő Intézete (Dipas) által támogatott kutatás keretében egyéb módszerekkel (pl. EEG, MRI, vérképelemzés, ultrahang, stb.). A sajtóban közölt, kevés vizsgálati részeredmény egyike, hogy ultrahanggal észlelték, hogy a páciens húgyhólyagjában felgyűlik a vizelet, de az a későbbi vizsgálatok idejére – misztikus módon – ürítés nélkül eltűnt, dr. Sah értelmezésében felszívódott.  Szintén a kutatóktól származó információból tudható, hogy Dzsaninak (közepes mértékű?) halláskárosodása van, és állítása szerint nem volt beteg sosem, viszont 45 éven keresztül nem szólt egy szót sem.  

Prahlad Dzsanit saját előadása szerint 8 éves korában megáldotta egy istennő (Amba, mánéven Durga), akinek a tiszteletére azóta a helyi szokásoknak megfelelő női öltözetet hord. Energiájának forrásaként a szájpadlásán található lyukat jelölte meg, ahonnan szerinte az említett istennő csorgat „életadó nektárt” a szájába.

Diétai napok

A kísérlet vezetőjének nem ez az első vizsgálata a témában. Korábban 21 orvos bevonásával Hira Ratan Maneket vizsgálta, aki korábbi 210 napos böjtjének rekordját döntötte meg, amikor állítólagosan szigorú orvosi felügyelet mellett 411 napon keresztül nem vett magához élelmiszert, csak folyadékot.

Sajnos Manek két vizsgált időszakával kapcsolatban is felmerültek azok komolyságát aláásó információk, így például a 210 napos böjt alatt Manek 41 kilót fogyott (ami nem arra utal, hogy hosszabb távon fenntartható lenne a böjt ezen formája), míg a 411 napos vizsgálat alatt 19 kilót, valamint utóbbi szigorúságát alaposan kikezdi, hogy dr. Sah leírása szerint is a „szigorúan ellenőrzött” böjtölő a kísérlet alatt több száz hívével együtt megmászta a dzsainista vallás egyik, majdnem 600 méter magas szent dombját.

Manek egy harmadik, 130 napos, orvosi megfigyelés alatt töltött időszakról is beszámol honlapján, de a kutatást vezető amerikai professzor tagadta, hogy táplálkozási szempontból vizsgálták volna ezen idő alatt, mivel agyműködését figyelték meg meditációja közben.

Utóbbi kísérletben Dr. Sah csak tanácsadóként vett részt, de személye több szempontból is inkább gyöngíti, mint erősíti a kísérletek hitelességét.

 Egy 14 (köztük magyar!) felirattal ellátott rövid film Janiról, csipetnyi szkepticizmus nélkül

Dr. Sah (és a vizsgálatban részt vevők jelentős része) a Dzsainista Orvosok Szövetségének volt elnökeként a dzsainista vallás lelkes követője, azé a vallásé, amelynek hívei kultúrájában mélyen beágyazódott a Prahlad Dzsanihoz hasonló, állítólagosan különleges képességű emberek tisztelete és elfogadása, ugyanakkor ezek személyével és hatalmával szemben kevésbé kritikusak, mint a kívülállók. Dr. Sah hitelességét az is rontja, hogy kutatásainak eredményei komolyan vehető tudományos fórumok helyett apró blogban jelennek meg, és nem jelöl meg konkrétabb időt az eredmények részletes közlésére, pedig amennyiben kutatásai kiállnák a komolyabb vizsgálódás próbáját, minimum annyi figyelmet érdemelnének, mintha Egely György megnyerné 2 deci desztillált vízzel hajtott kamionjával a Budapest–Bamako futamot. 

Víz nélkül nem megy?

Egy 15 napig ételmegvonásban részesülő személy nem keltene jelentős tudományos szenzációt, ennél jóval nagyobb időt is kibírt már ember élelem nélkül, viszont a 15 napi vízelvonás utáni elfogadható kondíció egy 82 éves embernél már tényleg remek teljesítmény, csak éppen távol áll a csodától, még ha a lehető legalaposabb kísérletet végezték is.

Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a Dzsanit tesztelő Sterling kórház kényelmes szobáinál jóval szigorúbb körülmények között, jóval hosszabb időt is képesek voltak hétköznapi emberek eltölteni élelem nélkül, pl. egy kínai bányában vegetálva 25 napig, vagy 27 napot eltemetve Haiti romjai közt.

Az esowatch.com oldal Dzsaniról szóló összeállításában még szerepel több más eset is, amelynél nem kiáltottak csodát a tudomány képviselői, pl. éhségsztrájkja 74. napján meghaló rab, illetve az ausztrál sivatagban 12 napig víz nélkül bolyongó alaszkai tűzoltó (hogy mit keresett ott, azt nem tudom), valamint a 18 napig víz nélkül vegetáló abszolút Guinness-rekorder.

Csalóka csodák

Pedig a hasonló kijelentések vizsgálata már több esetben rántotta le a leplet olyan csalókról, akik a helyi szkeptikusok tevékenységének híján emberek tömegeit lettek volna képesek megtéveszteni.

Az Indiai Racionalista Szövetség a mostanihoz hasonló esetként tarthatja számon a Kumari Nírdzsa nevű nő 1999-es esetét, aki magát Szaraszvatínak, a tanulás és a tudás hindu istennőjének vallotta. Állítása szerint egy apró kamrában élt 5 éven át, miközben nem vett magához ételt, ahogy nem is választott ki magából salakanyagot. Amikor „menedzserei” bejelentették, hogy a hölgy hamarosan az istennő élettelen szobrává fog változni, a rendőrség néhány racionalista kutatóval együttműködve ellenőrizte apró szobácskáját, amiben egy polc és egy téglafal mögött egy rejtett mellékhelyiséget találtak, valamint egy olyan lyukat a falban, amin keresztül élelmet kaphatott.

A később elmeorvosi segítségre szoruló „istennő” vérének glükózszintje, valamint a gyomortartalmából előbukkanó krumpli és tésztadarabok sem éppen az öt éven át tartó élelemmegvonást támasztották alá, a sajátos coming-out záróakkordjaként.

Szintén hasonló hazugságon kapták 1992-ben a Pilot Baba nevű jógit, aki Delhi egyik nyilvános parkjában kísérelte meg elhitetni mintegy 4000 emberrel, hogy 4 napot fog meditációval tölteni egy vízzel teli medence alján. Szanal Edamaruku (az elhíresült tantrikus mágiapárbaj győztese) és munkatársai azonban leleplezték a titkos csőrendszert, amelynek segítségével észrevétlenül kimenekülhetett volna a medencéből. Pilot Baba azonban nem adta fel, és 1996-ban újra próbálkozott sajátos mutatványával, de ezúttal is felsült, amikor Edamaruku a tévékamerák előtt leplezte le a „csodatévő” kényelmes, föld alá ásott, vízálló menedékhelyét.

Narenda Najak egy, a témával foglalkozó cikkében kitér egy esetre, amely India Karnataka nevű államában történt, és amelynek kivizsgálását maga az indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru kérte a helyi kormányzótól. A tudósok akkor egy tizenéves lányon voltak éppen megdöbbenve, aki a bangalore-i kórházban szoros megfigyelés alatt, szilárd élelmiszer fogyasztása nélkül, csupán vízivással elérte, hogy ne csökkenjen testsúlya és ne romoljon egészségi állapota. A gyermeket édesanyja látogatta, aki mindig vitt magával élelmiszert is, de szigorúan csak saját fogyasztásra, és fokozottan ügyeltek arra is, hogy ne adhasson a lánynak belőle. Csak később derült ki, hogy az édesanya a mindkettejük által használt mosdóban rejtett el a lány számára élelmet – egy ventilátor mögött. A módszer azért tévesztette meg sokáig a vizsgálatot végző személyeket, mert egyszerűen nem gondoltak rá, hogy valaki képes lehet a mellékhelyiségben enni.

De mielőtt azt hinnénk, hogy csak a tőlünk távoli szubkontinensen képesek az emberek nyilvánvaló badarságokat elhinni, javaslom összevetni az indiai csodatavat a magyar csodadombbal.

Bizonyítékra éhezve

A Prahlad Dzsanival kapcsolatos kísérletek hírére természetesen azonnal ugrott Edamaruku és csapata, és ajánlkoztak a kísérlet körülményeinek vizsgálatára. Nézzük, mit tett erre az elfogulatlansággal nem vádolható dr. Sah. Beengedett vajon a Dzsanit vizsgáló 35 orvos mellé legalább egy külső személyt, aki bizonyítottan ért hasonló esetekben a csalók leleplezéséhez?

Edamaruku cikke szerint 2003-as ajánlkozását elutasították, de miután a 2010-es kísérlettel kapcsolatban egy élő tévéműsorban kritikát fogalmazott meg (miszerint Dzsani többször kilép a kamerák látóteréből, valamint fürdőzésének és gargalizálásának körülményei sem biztosítják a vízmentes környezetet, továbbá hívei fogadásának lehetősége sem a szigorú ellenőrzésre utal), a kórházból meghívták a zajló kísérlet megtekintésére.

Másnap hajnalban mégis azt az üzenetet kapták, hogy várniuk kell a projekt fő-főnökének engedélyére. Az engedélyre, ami utána soha nem érkezett meg...

Mindezek következtében nem tudok más következtetést levonni, mint hogy – bár a Prahlad Dzsani-féle csoda akár 15 napig is tarthat, akár trükk, akár valódi képesség a kiszáradás eltűrésére – a 15 napnyi éhezés és szomjazás a legszigorúbban elvégzett kísérlet mellett is csak 15 napot igazol. Amit viszont más, transzcendens hatalom által kevésbé színezett személyek is képesek voltak produkálni már a történelem során.

Ugyanezen oldal elemzése szerint a kevés kiszivárgott információ egyike sem utal arra, hogy kifejezetten különleges eseményre utalnának a kutatás adatai, sőt, Dzsani testsúlyának ingadozása és az azt körülvevő ködösítés (dr. Sah szerint 38 és 42 kg között változott) szintén a csalás elméletét erősíti.

Éhkopp

Az eset sajnálatosan szomorú alkalom arra, hogy ismételten felidézzük, hogy effajta, drasztikus diétával rokon koplalásnak (pardon, prána-átállásnak) már hazánkban is volt halálos áldozata, ahogy külföldön is halt meg már olyan önjelölt böjtművész, akit például annak a Wiley Brooks-nak a példája ihlethetett táplálkozásának végzetes kimenetelű felfüggesztésére, aki maga bukott le közértben beszerzett gyorskajáival. (Wiley Brooks éppen aktuális utolérhetetlen ajánlata, hogy a 2013. március 20-ig már biztosan bekövetkező 2012-es(!) világvégére történő felkészítés jegyében mindössze egymillió dollárért olyan „halhatatlansági műhelyen” lehet részt venni, ami tartalmaz egy, az 5. dimenzióban található Elsődleges Földre szóló utazást is.)

A dr. Sah és kollégái által sugallt alternatív magyarázat, miszerint Dzsani valami általunk nem ismert, sőt nem is ismert mértékegységű („other than calories”) energiaforrásból nyerné életerejét immáron 70 éve, a média érdeklődésének felkeltésén túl arra is alkalmas, hogy a tudományosság látszatát keltve a Prahlad Dzsanihoz hasonló, hihetetlen állításokat hangoztató (ál-)aszkéták hitelét növeljék, úgy állítva be a vizsgálat tényét, mintha a maga a képesség már bizonyított lenne, pedig éppen azt nem vizsgálták, hogy ezek aszkéták ténylegesen emberfeletti, jelen ismereteink szerint megmagyarázhatatlan képesség birtokosai-e, vagy csupán valamilyen fajta trükk van a háttérben.

A hasonló kutatások és az ezekről szóló kritikátlan híradások a média részéről pedig potenciálisan a XXI. század legfeleslegesebb éh- és szomjhalálainak okozói lehetnek, illetve újszerű energiaforrások helyett inkább a hiszékenyek pénztárcáinak megcsapolásához járulhatnak hozzá.

Végül valami teljesen gyomorforgató

Azok, akik szeretnének diétájukhoz extra segítséget kapni a jógitól, ÉS akiket nem zavar, hogy amiatt szorulnak kényszerdiétára, mert valami különösen undorító dolog elvette az étvágyukat, nyugodtan jelöljék ki az alábbi bekezdést és olvassák el, de csak ha tényleg erős gyomorral bírnak:

A jógi szájpadlásán található lyuk legvalószínűbben egy farkastorok nevű fejlődési rendellenesség eredménye, aminek következtében a szájüreg közvetlen összeköttetésben áll az orrüreggel. Amennyiben ez igaz, a lyukból csöpögő szubsztancia sok mindennek nevezhető, de nem biztos, hogy „életadó nektár”.