Néhány héttel ezelőtt a XVI. Benedek Pápa által vezetett teológiai bizottság kimondta, hogy a pokol tornáca nem létezik. Ez a fogalom ténylegesen nem található a hivatalosnak elfogadott szent iratokban, azonban egy nagyon lényeges problémát próbált orvosolni középkori "bevezetése" óta. A Biblia kimondja, hogy Ádám bűne miatt minden egyes ember bűnösnek születik és csak a keresztelés során bocsáttatik meg ez az úgynevezett eredendő bűn. Azonban imígyen két embercsoport akaratán kívül elesik a bűntelenség esélyétől: azok az egyébként helyesen élők, akik Jézus megjelenése előtt haltak meg, valamint azok a csecsemők, akik még megkeresztelkedésük előtt meghalnak.

Ezen igazságtalanság meglétére már a korai kereszténység során felfigyeltek és vegül bevezették a pokol tornáca (angolul Limbo = "szegély", "perem") fogalmát. Dante leírása szerint ez ugyan nem mérhető össze a Pokollal, de azért semmiképpen sem egy vidám hely. A szegény világrészekben a mai időkben is nagy számban halnak meg születésük után hamar csecsemők; főleg e miatt kényszerült a pápai testület felülvizsgálni a helyzetet, és e szerencsétlen kisdedeknek megadta az utat a mennyekbe keresztelkedés nélkül is:

"Az a tény, hogy Isten annyira szereti teremtményeit, hogy saját fiát küldte meghalni értük, azt jelenti, hogy létezik 'eredendő kegyelem' is, nem csak 'eredendő bűn'" - mondta Kelly atya a bizottság ausztrál tagja.

Azon már nehéz elmélkedni, hogy pontosan milyen bizonyítékok alapján vezették be a középkorban a pokol tornáca intézményét, viszont nem reménytelen esetleg megérteni a mostani döntés mechanizmusát.

"(a pokol tornáca) ... egy hipotézis volt - egy lehetséges elmélet, amely a keresztelés szükségessége és az isteni kegyelem kérdéseit igyekezett összeegyeztetni. Mint a tudományban mindenhol, úgy egy teológiai hipotézis esetében is kiderülhet, hogy nem helyes, vagy hogy félre kell tenni, mert beigazolódik, hogy nem segíti a keresztény hit magyarázatát (kiemelés HG)".

A tudománnyal való összevetés azért elég meredek. Nem egészen érthető, hogy milyen új ismeret hatására kellett elvetni a "pokol tornáca" hipotézist? Legjobb meglátásunk szerint új ismeret nincs. Ténylegesen az a probléma, hogy "nem segítette a keresztény hit magyarázatát", azaz erkölcsileg tarthatatlan volt az a hittétel, ami szerint a kereszteletlen csecsemők elkárhoztatnak. Most egy új, bizonyítatlan - a tudományfilozófiában ad-hoc hipotézisnek nevezett - fogalom született: az "eredendő kegyelem".

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha az elfogadott szentírásokból valami levezethető, akkor bizony az, hogy a csecsemők márpedig elkárhoznak. Ennek kiküszöbölésére vezették be a "pokol tornáca" hipotézist, amely most a nemes grémium szerint megbukott. Amennyiben a szent könyvek által diktált erkölcsi irányelvek ennyire bizonytalanok, akkor miért lehet rájuk, mint az emberi erkölcs egyetlen lehetséges forrására hivatkozni? Én magam csupán neveltetésem és józan eszem révén eljutottam annak felismerésére, hogy minden ember eredendően bűntelen és mindaddig ezt kell feltételezni róla, ameddig ennek ellenkezője be nem bizonyosodik. Ez a "hipotézis" annyira helyesnek tűnik, hogy minden valamirevaló államban az igazságszolgáltatás is ezen alapul.

A mostani döntés azonban egy új problémát vet fel. Ezek szerint egy csecsemő keresztelés nélkül is a mennyekbe juthat. Igen ám, de meddig csecsemő a csecsemő? Egy órán át, egy napon át, vagy ameddig bölcsödébe nem adják? Esetleg amíg szopik, vagy ameddig fel nem áll, vagy el nem kezd beszélni? Esetleg tovább:

"... az Egyháznak meg kell mutatnia, hogy Isten milyen formán gondoskodik azokról, akiket saját képére teremtett, elsősorban azokról, akik gyengék, illetve nincsenek még akaratuk és szabadságuk birtokában" - jelentette ki W. J. Levada érsek, az előkészítő bizottság vezetője.

"Igehirdetési és hitoktatási szepontból a probléma tehát meg van oldva, de még vissza kell lépnünk és kidolgozni az teológiai elméletet" - folytatja az érsek.

Azaz megtörtént az egyházi kinyilatkoztatás, lehet terjeszteni, aztán majd dolgozunk azon, hogy hogyan is lehetne alátámasztani érvekkel. Eléggé olyan a metodika, mintha az energiaproblémát úgy igyekeznénk megoldani, hogy kiadjuk a rendeletet, hogy nosza építsünk ingyenenergiát termelő örökmozgókat, aztán majd nekiesünk bebizonyítani, hogy a termodinamika főtetelei megkerülhetők.

Az egész fentebbi erkölcsi rendszer ingatagságát éppen az mutatja, hogy a mostani állásfoglalásban kétségbeesetten igyekeznek bizonygatni, hogy azért nehogy ezt már úgy értsék a hívők, hogy az "eredendő kegyelem" miatt akkor egyáltalán nem is kell megkeresztelkedni! Vagy nehogy eszükbe jusson, hogy esetleg nem is kellett hogy valaki feláldozza magát az eredendő bűneink miatt!

Ez az új probléma kísértetiesen hasonlít az abortusz-kérdés vallási megközelítéséhez. Vajon melyik pillanattól tekinthető a - hmm hogy is mondjam - élőlény embernek? Már petesejtként és spermiumként? Vagy megtermékenyítés után, esetleg szedercsíra állapottól? Amikor a szíve dobogni kezd, vagy az agya kifejlődik? Esetleg a születés pillanatától (lásd a Teremtő belélehelli a lelket)?

Ahh, ja és II. János Pál 1996-ban kijelentette, hogy "az új ismeretek birtokában arra a felismerésre kell jutnunk, hogy az evolúcióelmélet több, mint hipotézis."

Mi ezt már 150 éve így gondoljuk.