A szkeptikus mozgalom egyik kedvenc témája a homeopátia. Az elmúlt években mi is bekapcsolódtunk abba a nemzetközi kampányba, amelyet számos országban folytattak a szkeptikus szervezetek a homeopátia ellen. Ez volt a "10:23 homeopátia – nincs benne semmi!" szlogennel fémjelzett kampány, melynek mi is saját weboldalt hoztunk létre.

Természetesen e kampány fő üzenete fontos és igaz: A homeopátia tudománytalan, megalapozatlan, bizonyítékok nélküli gyógymód. Azonban a homeopátiaellenes kampányok során a szkeptikus szervezetek számos olyan kijelentést tettek, amelyek túlzottan leegyszerűsítőek, hogy úgy mondjam, nem bontották ki az igazság minden részletét. Ez azután számos félreértéshez, tévedéshez vezetett a szkeptikus közönség körében, sőt, a szkeptikus szervezeteken belül is. Kétrészes cikksorozatomban néhány olyan, félreértést, tévhitet szeretnék eloszlatni, amelyek elterjedéséért részint a szkeptikusok is felelősek lehetnek.

1. TÉVHIT: "A homeopátiás szerek annyira fel vannak higítva, hogy nincs bennük egyetlen molekula sem a kiinduló anyagból."

VALÓSÁG: A homeopátiás szerek egy részére valóban igaz, hogy annyira fel vannak higítva, hogy (elvileg!) nincs bennük egyetlen molekula sem a kiinduló anyagból, más részük azonban valóban tartalmazza a kiinduló anyagot, sőt, esetenként jelentős mennyiséget tartalmaz belőle. Sőt, vizsgálatok szerint esetenként még azok a szerek is tartalmaznak kis mennyiséget a kiinduló anyagból, amelyek a nagy higítás miatt elvileg nem tartalmazhatnának.

Kétségtelen, hogy a szkeptikus anti-homeopátia kampányok során gyakran hangsúlyozzuk azt az elemet, hogy a homeopátiás szerekben sokszor egyáltalán nincs hatóanyag. A nemzetközi kampány is erről kapta nevét: a 10²³ megjelölés az Avogadro-számra utal, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ha kb. 1 mólnyi anyagot kb. 10²³-szorosnál jobban felhigítunk, akkor várhatóan már egy molekula sem marad az eredeti anyagból. Ugyanerre utal a "nincs benne semmi" szlogen is.

Azonban a homeopátiás szereknek csak egy része ilyen nagy higítású (ún. ultrahigított). A homeopátiában elterjedt jelölésmóddal a C12-nél (100¹², azaz 10²⁴-szeres) vagy a D23-nál (10²³-szoros) nagyobb higítású szerekben tényleg nem valószínű, hogy egyetlen molekula is lenne a kiinduló anyagból. De ennél jóval kisebb higítások is elterjedtek. Nem ritka a C6 (10¹²-szeres), sőt, a D4 (tízezerszeres) higítás sem, sőt, némely homeopátiás szerek egyáltalán nincsenek higítva (D0, ami a higítatlan törzsoldatot jelenti). Ezek ellen sajnos nem lehet olyan egyszerűen érvelni, mint a valóban ultrahigított szerek ellen. Hiszen ezek a higítások még tartalmaznak valamit (esetenként akár elég sokat) az eredeti anyagból. Így persze akár hatásuk is lehet.

Amikor a 10:23 kampány során bemutattuk gyógyszer-túladagolási demonstrációnkat, gondosan ügyeltünk arra, hogy valóban semmit nem tartalmazó szert vegyünk be (ha jól emlékszem, legutóbb egy C200-as higítású szert választottunk). Értesüléseink szerint más országok szkeptikus szervezetei erre nem figyeltek oda, sokan vettek be hatóanyagot ténylegesen tartalmazó szereket.

Hogy mennyire rosszul tették ezt, azt jól mutatja, hogy a szakirodalom számos esetben írt le káros mellékhatásokat homeopátiás szerek szedése kapcsán (ld. pl. ezt az összefoglaló tanulmányt). A homeopátiás szerek egy része erősen mérgező anyagból készül: gyakran készítenek homeopátiás szereket pl. nehézfémekből (arzén, higany, kadmium, tallium, stb.) és erősen mérgező növényekből (pl. sisakvirág (Aconitum), nadragulya (Belladonna), mérges szömörce (Rhus toxidendron), stb.). Ezeket pedig nem mindig higítják fel annyira, hogy veszélytelenné váljanak, így bizony súlyos mellékhatásokat vagy allergiás reakciókat is okozhatnak. Ennek fényében pedig a homeopátia ellen a "nincs benne semmi" szlogennel kampányolni nem csupán átgondolatlan, de veszélyes is lehet!

A Magyarországon ismertebb homeopátiás szerek közül pl. a Stodal köhögés elleni szirup higítás nélkül tartalmazza az egyik összetevő törzsoldatát. A fogyás elősegítésére használt Cefamadar tabletta hatóanyaga mindössze tízezerszeres higítású. Több tucat hasonló példát lehetne felsorolni.

Ide kapcsolódik a homeopátiás gyógyszeripar egy kevésbé ismert trükkje is: némelyik homeopátiás szer lényegében egyenértékű az ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó allopátiás szerrel. Ezt bizonyítja Csupor Dezső és munkatársai tavaly a PLoS ONE folyóiratban megjelent cikke, melyben a szerzők kimutatták, hogy a Mastodynon nevű homeopátiás tabletta és az Agnucaston nevű allopátiás gyógyszer az egyik hatóanyagból (kaszticin) nagyjából ugyanakkora mennyiséget tartalmaz. Mindkét szert menstruációs zavarok kezelésére használják. A szabályok szerint a Mastodynon homeopátiás szernek számít, mert homeopátiás eljárással állítják elő (ütögetve-rázogatva higítják), míg az Agnucaston "normál", nem homeopátiás gyógyszer. (Ráadásul a két szert ugyanaz a gyártó állítja elő.) Itt valójában a klasszikus homeopátia szabályainak nem megfelelő, "ál-homeopátiás" szerekről van szó. A két gyógyszer fő hatóanyagának (barátcserje-kivonat) hatását klinikai vizsgálatokban lényegesen nagyobbnak találták a placebónál, s a Mastodynon homeopátiás szer ezt mindössze tízszeres (D1) higításban tartalmazza – itt tehát egy valóban hatásos homeopátiás szerről van szó, bármilyen furcsa is ezt hallania egy szkeptikusnak.  Világos, hogy ilyen homeopátiás szerek esetében nagyon nem igaz a "nincs benne semmi" szlogen, és nem lehet a hatástalanságuk mellett sem érvelni. Ugyanakkor kockázatot jelent, hogy a homeopátiásnak tekintett szer adagolására kevésbé ügyelnek, homeopátiás volta miatt biztonságosabbnak tekintik és kevésbé követik az előforduló mellékhatásokat, stb.

Hab a tortán, hogy még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a 10²³-szorosnál jobban felhigított homeopátiás szerekben aztán már tényleg nincsen semmi. Egy 2010-ben publikált vizsgálat során gyógyszertárban kapható különböző homeopátiás készítményeket, nevezetesen fémek (arany, cink, ón, stb.) igen nagy higításait (C30 és C200, azaz 10⁶⁰-szoros és 10⁴⁰⁰-szoros) vizsgálták elektronmikroszkóppal, elektrondiffrakcióval és atomi emissziós spektroszkópiával, és azt találták, hogy nanorészecskék formájában bizony jelen vannak a kiinduló anyagok még ezekben az extrém higításokban is. Vajon hogyan lehetséges ez? Egy 2012-ben publikált kísérletsorozat azt mutatta, hogy a szokásos homeopátiás módszerrel végezve a higításokat, ha az oldott anyag koncentrációja eléri a néhány ng/l-t, akkor már egyszerűen nem hígul tovább. Ennek magyarázatát a szerzők abban találták meg, hogy a fém nanorészecskék felületén kis buborékok tapadnak meg, melyek azután nagyobb buborékokhoz csatlakozva fölemelkednek a folyadék felszínére, ott egy vékony réteget képezve, majd a következő higítási lépéshez a mintát a folyadéknak éppen ebből a felső rétegéből veszik. Így minden lépésben majdnem az összes oldott anyag átkerül a következő higítási fokozatba. Bár eddig csak fémekkel mutatták ki ezt a jelenséget, más anyagok is hasonlóan viselkedhetnek. Így tehát elképzelhető, hogy a homeopátiás szerekre írt potenciák (higítási mértékek) valójában sokszor nem fedik a valóságot, és sok esetben abban a szerben is van valami, amiben elvileg semminek nem szabadna lennie!

2. TÉVHIT: "A homeopátiás szereket mindenféle hatásvizsgálat nélkül hagyják jóvá és jegyzik be gyógyszerként."

VALÓSÁG: A gyógyszertörvény két csoportra osztja a homeopátiás szereket, és az egyik csoportra valóban igaz, hogy nem kell a jóváhagyásukhoz igazolni a hatásosságot, a másik csoportba tartozó homeopátiás szereknek azonban a törvény szerint ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteniük a jóváhagyáshoz, mint a nem homeopátiás gyógyszereknek.

Az európai uniós joggal összhangban lévő magyar gyógyszertörvény meghatározza a homeopátiás gyógyszer fogalmát, és kitér arra, hogy ezeken belül bizonyos homeopátiás szerek ún. egyszerűsített eljárással törzskönyvezhetőek, ami azt jelenti, hogy ezek terápiás hatásosságát nem kell igazolni. A pontos feltételeket pedig az 52/2005. (XI. 18.) EüM rendelet határozza meg a következőképpen:

9. § (1) Egyszerűsített forgalomba hozatali engedélyezési eljárás lefolytatása kérhető azon homeopátiás gyógyszerek esetében, amelyeket

a) szájon át történő vagy külsőleges terápiára szánnak, és

b) csomagolásán és bármely információs anyagában nem szerepel terápiás javallat, és

c) ártalmatlanságát a hígítás foka garantálja (azaz törzsoldattartalma legfeljebb egytizezred résznyi, illetve allopátiás gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény esetén annak mennyisége nem haladja meg annak a mennyiségnek egyszázad részét, amely hatóanyag mennyiségtől azt vénykötelessé kell minősíteni).

Ez tehát azt jelenti, hogy ha egy homeopátiás szerhez a gyártó terápiás javallatot csatol, vagy tízezerszeresnél kevésbé higított, vagy nem szájon át vagy külsőleg használandó, akkor azt a szert nem lehet egyszerűsített eljárással törzskönyvezni, vagyis elvileg pontosan ugyanúgy kell őket engedélyeztetni, mint a többi, allopátiás gyógyszert – tehát a hatásosságot is igazolni kell! Jó tudni, hogy az ismertebb, tévében, plakátokon reklámozott, saját fantázianévvel rendelkező homeopátiás szerek mind terápiás javallattal rendelkező szerek – és mint ilyenek, elméletileg teljes értékű engedélyezési eljáráson estek át, vagyis igazolni kellett a hatásosságukat is. Egy néhány évvel ezelőtti elemzésünk szerint 76 olyan homeopátiás gyógyszer volt Magyarországon törzskönyvezve, amelyet nem egyszerűsített, hanem teljes, tehát a hatásosság igazolását is megkövetelő eljárással engedélyeztek.

Más kérdés, hogy tapasztalatunk szerint a gyakorlatban ezeknél a szereknél az engedélyező hatóságok nem veszik túl szigorúan a hatásosság igazolását. Ne gondoljuk, hogy kettős vak, placebokontrollált teszteket követelnek meg minden esetben! A Cefamadar nevű, fogyást segítő szerről pl. csak olyan teszteket találtunk, amelyeknél semmilyen kontrollt nem használtak. Talán az engedélyező hatóság úgy gondolta, hogy nem is kell, mivel a fogyást placebóval is elő lehet segíteni. (Érdekesség, hogy a Cefamadar feltételezett hatása azon alapul, hogy egy Calotropis gigantea nevű, több méter magasra megnövő, nagy, húsos levelekkel rendelkező növény kivonatából készül. Homeopátiásan tehát mit csinálhat? Csökkenti a testméretet, azaz fogyaszt...)

Szintén tanulságos az Oscillococcinum nevű, influenzaszerű betegségek kezelésére használt szer esete, melyet a hatóság egy 2004-ben publikált Cochrane-összefoglaló adatai alapján engedélyezett. Ez az (azóta elavulás miatt visszavont) összefoglaló ugyan azt állapította meg, hogy nem ajánlható a szer, de azt is, hogy a kb. 5-6 napig tartó betegség időtartamát mintegy 7 órával lerövidíti. Egy frissebb összefoglaló szerint négy klinikai teszt ugyan azt állapította meg, hogy az Oscillococcinum két nap után valamelyest enyhíti a tüneteket, de a tesztekben módszertani torzítások lehetnek, ezért ezt a megállapítást nem lehet bizonyítottnak tekinteni. A bizonyítékok tehát nagyon gyengék és kétségesek, a hatóság ezt valószínűleg tudta is, de úgy gondolhatták, hogy ha nem is hat, placebónak azért jó lesz a szer (a C200-as higítás miatt elvileg nem lehet benne semmi).

Ez a téma pedig már átvezet minket két további, a homeopátia klinikai tesztjeivel kapcsolatos, szkeptikusok körében terjedő tévhithez. Ezekkel cikksorozatom második részében foglalkozom.