Az MDR (Mittelduetscher Rundfunk) honlapján jelent meg egy megdöbbentő cikk Willkürlicher Polizeieinsatz (Önkényes rendőrségi bevetés) címmel, amely megkésve bár, de törve nem számol be egy tavalyi, szeptember 11.-i megdöbbentő túlkapásról.

Történt, hogy egy bizonyos Siegfried Lindner családjának lakását, ezen a napon megrohamozta jó pár  kommandós (Sondereinsatzkommando), géppisztollyal, hogy letartóztassák. Nyilvánvalóan akkora erőt sorakoztattak fel, ami várható fegyveres ellenállás esetén indokolt.

El is vitték, biztosították, hogy feleségével, gyerekeivel ne tudjon beszélni, mindenkit kihallgattak, átkutatták a lakást, végignézték a számítógépét, a fia laptopját, stb. Az anya panaszaira a rendőr azt mondta, hogy pont azért csinálják ezt ilyen kíméletlenül, hogy a nagy nyomás alatt a kihallgatott személyek valamit kikotyogjanak.

Szörnyű? Adott esetben ez indokolt lehetett volna. Amennyiben tényleges, veszély megalapozott gyanúja áll fenn, ha például Siegfriedről lehet tudni, hogy a pápa elleni gyilkosságra készül. Egy ismert terrorista esetében elfogadható lehet az ilyen „tortúra”, egészen addig, amíg nem fizikai kínzás.

A poén, hogy a rendőrség valószínűleg pont azt hitte, hogy az illető terrorista, ugyanis az akció oka az volt, hogy egy orvosi rendelőben várakozva azt találta mondani, hogy „a 40 milliót, amit a pápa látogatására elköltöttek, költhették volna jobb célokra is”. Ez a gyanú alapja.

No de kérem, egy ilyen kijelentés nem jogosít fel arra, hogy valakit terroristának tekintsenek. Még ahhoz is kevés, hogy terrorista-gyanúba keveredjen. Igazából, ha a rendőrség józan, akkor ez nem gyanú semmire sem. Egészen normális emberi viselkedés az ilyen kritika, ami előfordul. A rendőrség tehát hitre alapozott, és ez az első baj itt a hittel.

Valami nagy baj lehetett azzal az emberrel, aki ezt az információt egyáltalán a rendőrségre juttatta, aki feljelentette. Valószínűleg ebbe közre játszott az, hogy Ratzinger bajor pápa, és a helybéliek nagy része vallásos, és igen szereti a pápáját. A bajor katolikus közösségnek minden bizonnyal óriási dolog, hogy a pápa az övék.

Az esemény kontextusához az hozzá tartozik, hogy a pápa ekkor látogatott Bajorországba, és, hogy hajdani lakóházát valakik lekenték kékre. De ez nem indokolja ezt az akciót. Még az se indokolná, ha Siegfried lett volna a mázoló, mint ahogy nem ő volt. Az sem indokolja, hogy a pápa különleges védelmet igényelhet egyesek szerint.

Itt jut eszembe Dawkinsnak az a gondolata, hogy miért is övezi az egyházat akkora tisztelet? Miért is jár ekkora védelem egy 0,44 négyzet-kilométeres kis állam semi-diktátorának? Mert ugye csak pár, pont a pápák által kiválasztott bíboros választja a pápát. Ez igazán nem méltó a demokrácia névre. Mondhatni, hogy Vatikán már csak így működik, és egy egyháztól hogyan várunk el demokráciát? Hát miért ne várhatnánk el? No de Vatikán nem csupán egy egyházi központ, mint egyház pont sok államba terjeszkedik bele, hanem bizony Vatikán egy állam. Egyébként eldönthetnék, hogy világi vagy „transzcendens hatalmat” igényelnek-e. „Az én Királyságom nem e világból való”.

Nos persze, mint egy állam és egyház feje, jár neki némi védelem. De legyünk egyenlőség-elvűek: minden államfőnek járjon azonos védelem. Ez némi fokozott elővigyázatosságot, rendőri jelenlétet indokol. Ám nem indokolja a vizsgálódásoknál a józan mérlegelés felborítását. És akkor lehetnének valakik még inkább egyenlőség elvűek, miszerint Siegfried Lindner ugyanúgy egy német állampolgár, mint amilyen Joseph Ratzinger. Ha pedig Ratzinger időközben vatikáni állampolgár, az sem változtat semmin. Jogaiban egyenlő ember. Ratzinger biztonsága pedig nem indokolja Linder indokolatlan háborgatását, és életének egy szakaszának teljes felfordítását.

Ne ítélkezzünk túl elhamarkodottan arról, hogy kinek milyen a felelőssége! Az elsődleges felelősség nyilván a rendőrségé, az ügyészségé. Hogy ezen túl milyen szerepe van az egyháznak, az nem tiszta. Teljesen valószínűtlen, hogy Ratzinger letelefonált volna, hogy kapják el ezt az embert. A rendőri túlkapás nyilván inkább önszorgalomból történt. Amit esetleg az egyház en general szorgalmazott. Némi nyomás általánosságban lehetett. Ez a második baj itt a hittel kapcsolatban.

A kulcs azonban itt az, hogy az egyház iránti tisztelet játszott egy nagy szerepet. Nem tudom, hogy az Al-Quaida pontosan mennyire fenyegeti a pápát, de amit hallottam, az alapján valamennyire tényleg veszélyeztetett célpont. Azt is el tudom képzelni, hogy ha Bushról lett volna szó, akkor hasonló túlkapások lettek volna. De azt még nála sem, hogy csak azért feldúljanak egy családot komandósok, mert az illető kritiát mondott a rendelőben.

Viszont nézzünk már meg egy olyan esetet, ahol ez a fenyegetettség ugyanígy meg van, de az illető nem politikai és egyházi személy, ugyanakkor ismert!

Nemrég járt nálunk Salman Rushdie, nyilván egy picit nagyobb az ismertsége most Magyarországon, tehát jó példa lesz. Nos, képzeljük el, hogy Rushdie egyik könyvét kritizálja valaki az orvosi rendelőben. Vajon eszébe jutna-e bármelyik Rushdie fannak, hogy feljelentse? Vajon a rendőrség megrohamozta volna-e a házát?