Pár napja tették közzé a James Randi Oktatási Alapítvány idei ösztöndíjpályázatának eredményeit, s mint arra egy szemfüles olvasónk felhívta figyelmünket, a díjazottak listáján egy magyar név is szerepel. Borbély Tamás Angliában tanul pszichológiát. Őt kérdeztük az elnyert ösztöndíjról és terveiről.

– Mi is pontosan ez a díj, amit elnyertél?

– A díj a Kritikus Gondolkodás Díj nevet viseli, és a James Randi Educational Foundationtől kaptam. James Randi munkásságát, gondolom, a blog minden olvasója ismeri – a díjat az ő nevével fémjelzett alapítvány olyan, elsődiplomás, ill. posztgraduális képzésben részt vevő egyetemistáknak ajánlotta fel, akik jó tanulmányi eredményekkel rendelkeznek, és tanulmányaikat a kritikus gondolkodás jegyében folytatják. Idén egyike lettem azon négy diáknak, akik részesültek az alapítvány elismerésében.

– Mióta élsz Angliában, és mit csinálsz ott?

– Még jó egy évtizeddel ezelőtt kerültem először Angliába, amikor a Soros Alapítvány ösztöndíjának hála egy évig egy ottani magániskolában tanulhattam. Nagyon megtetszett az angol oktatási rendszer, az önálló gondolkodás támogatása, és az, hogy buzdítanak a kutatásra és a véleményformálásra. Végül 2006-ban költöztünk ki Angliába feleségemmel és két kicsi gyerekemmel, és a Dél-Angliában található Sussexi Egyetem pszichológia szakán kezdtem tanulni.

– Honnan hallottál a díjról, és hogyan jött az ötlet, hogy megpályázd?

– Régóta foglalkoztat a kritikus gondolkodás, gyakran látogatom a téma neves képviselőinek honlapjait, olvasom hírleveleiket. Így találtam rá erre a lehetőségre.

– Mi az a téma, amivel elnyerted a díjat?

– Az ösztöndíjprogram nem egy konkrét kutatással kapcsolatos költségek fedezésére irányul, hanem olyan diákok nyerhetik el, akik a kritikus gondolkodást beépítik tanulmányaikba, illetve azt népszerűsítik.

– Kérlek, foglald össze néhány bekezdésben a díjazott munka lényegét!

– A 2008/2009-es tanévben egy olyan tanulmányi programot szeretnék megvalósítani, ami későbbi kutatásaim kiindulópontja lehet. Ez a program két fő részből áll, és a „Miért hisznek okos emberek buta dolgokat?” munkacímet adtam neki. Mivel pszichológiával foglalkozom, ebből a szemszögből fogom megvizsgálni az irracionális, káros hiedelmeket és igyekszem feltárni azok pszichológiai, érzelmi és kognitív forrásait.

A témában számos szaklapban és könyvben jelentek már meg tanulmányok, de az elmúlt időszakban mégsem született összefoglaló jellegű publikáció, részben talán azért, mert a téma elég érzékeny, és politikailag sem teljesen korrekt. Ezért a kutatási programom első lépéseként összefoglalást készítek a jelenleg rendelkezésre álló szakirodalomról. Az eredményeket szeretném megismertetni a pszichológus-közösség minél szélesebb rétegével – szeretnék megjelentetni egy cikket a Brit Pszichológiai Társaság havilapjában, és előadást tartani ebben a témában a pszichológushallgatók éves konferenciáján. Ha jól sikerül, szeretném arra is felhasználni ezt az írást, hogy felvegyem a kapcsolatot a téma angliai képviselőivel (pl. Richard Dawkins, Susan Blackmore, Chris French, Richard Wiseman, stb.).

A program második része egy önálló kutatás lesz, amelyben azt vizsgálom, vajon mi állhat a horoszkópba, asztrológiába vetett hit hátterében. Az általánosan elterjedt vélekedés szerint a hívők hiszékenyebbek az átlagnál. Én ezt szeretném igazolni vagy megcáfolni a pszichológiában jól ismert Forer- (más néven Barnum-) hatás segítségével. Akár így, akár úgy, az eredmény hasznos alap lehet további, érdekes kutatásokhoz ebben a témában.

– Gratulálunk a díjhoz, és sok sikert kívánunk az érdekes kutatási projekthez! Természetesen az eredményekről is szeretnénk majd hírt adni.

– Köszönöm, örömmel beszámolok majd az eredményekről.