Szkeptikus blog

A Szkeptikus Társaság tagjainak közös blogja

A tudás fájától a törzsfáig

A nagy változások eljövetelét nehéz előre látni. 1858 nyarán a nagynevű londoni Linné Társaságban – Charles Darwin és a feltalálótársnak tekinthető Alfred Russel Wallace távollétében – röviden ismertették a természetes szelekció elméletét. Az év végén a Linné Társaság elnöke így nyilatkozott:

"Az idei év nem hozott semmi olyan jelentős felfedezést, amely – hogy úgy mondjam – forradalmi áttörést jelentett volna a tudomány területén."

A következő évben aztán a Fajok eredete megjelenése megváltoztatott mindent…

Az ősi történet

Néhány száz évvel ezelőtt a legpontosabb becslés a Föld korára kevesebb, mint 6000 évet adott. 1654-ben, az Ótestamentum történetein alapuló számításai alapján James Ussher anglikán érsek az i.e. 4004. október 23. előtti szürkületet jelölte meg, mint a teremtés pontos időpontját. A kor tudománya is többé-kevésbé elfogadta ezt az értéket. A keresztény mitológia számot adott a világ, a Föld, az élőlények és az ember létrejöttéről és történetéről. A fizika, a csillagászat dinamikáról, időbeli folyamatokról, mozgásokról, erőkről értekezett – okokkal és okozatokkal foglalkozott. Ezzel ellentétben a biológia és a geológia leginkább leíró tudomány volt. Számot kellett adniuk arról, hogy mi minden létezik, de a történetet mindehhez a vallásos dokumentumok szolgáltatták.

A 19. század elejére azonban a geológia, a geográfia, a biológia rengeteg új ismeretet, adatot halmozott fel, amely a nagyon szűkszavú teremtéstani történeteknél sokkal részletesebb magyarázatot követelt. Miért van annyiféle élőlény? Ha minden élőhelyre az oda leginkább illő élőlények lettek teremtve, akkor miért van Afrikában strucc, Dél-Amerikában nandu, Ausztráliában pedig emu alapvetően ugyanolyan típusú területeken? Miért hasonlítanak a fajok bizonyos értelemben annyira egymáshoz, és más szempontból miért különbözőek? Miért passzol annyira egymáshoz Afrika nyugati és Dél-Amerika keleti partvidéke? Miért találunk mélyen a felszín alatti kőzetrétegekben élőlények lenyomatait? Miért különböznek azok az ismert élőlényektől? Miért tűnik úgy bizonyos kőzetek, sőt régi kultúrák épületeinek mállásnyomaiból, hogy öregebbek, mint hatezer év? Miért van az, hogy oly sok szempontból hasonlítunk az állatokra, elsősorban a majmokra?

Nem lett volna könnyű mindezekre a kérdésekre értelmes természetfeletti magyarázatot adni. Másrészről a mechanika tudománya már bemutatta, hogy a természetfeletti közvetlen beavatkozását nem feltételező tudományos módszertan sok esetben nagyon hasznos eszköz a világ történéseinek, mintázatainak vizsgálatára. A tudományos módszertan nem Isten tagadása volt, hanem az isteni világ leírásának eszköze.

Kétszáz évvel ezelőtt a felgyülemlett kérdések és ismeretek egy újabb, kibővített történetre vártak. A nagy kérdés az volt, hogy ezt a történet természetfeletti okoktól mentes lesz-e, vagy valamilyen módon rávezet minket Isten létének és munkálkodásának újabb bizonyítékaira?

Mi is Darwin érdeme?

Ma olyannyira Darwin nevéhez kötik az evolúció elméletét, hogy azt leginkább darwinizmusként említik. Nincs még egy tudományos elmélet, amely erre a sorsra jutott volna. Az általános tömegvonzás elmélete például nem newtonizmus, és a relativitáselmélet sem einsteinizmus. A fizikában ezek az izmusok nevetségesen hatnának, mert mindenki pontosan tudja, hogy a nevezett urak rendkívüli érdemei ellenére a szóban forgó elméletek messze túljutottak felfedezőik felismerésein. Természetesen a modern evolúcióelmélet esetében sincs másképpen. Ez a sajnálatos névhasználat hozzájárul mindazokhoz a félreértésekhez, amelyek az evolúcióelméletet nem tudományként, hanem ideológiaként próbálják értelmezni. A felfedezőket inspirálta világszemléletük, és az evolúció tényének feltárása természetesen jelentősen hatott az ideológiák fejlődésére, de a végeredmény, az elmélet igazságtartalma ezektől függetlenül vizsgálható és vizsgálandó.

Darwin életrajz

Charles Robert Darwint (Shrewsbury, 1809. február 12. – Downe, 1882. április 19.) apja orvosnak szánta, de ő nem bírta az akkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtétek látványát, ezért elhagyta az edinburgh-i egyetemet. Ekkor apja a cambridge-i egyetemre küldte, hogy bachelor képesítést szerezzen későbbi teológiai tanulmányokhoz. Darwin biológiai, majd később inkább geológiai tárgyakat hallgatott.

Végzése után biológiaprofesszora, John Henslow beajánlotta a HMS Beagle hajón 1831 végén induló világkörüli útra, amelynek során geológiai megfigyeléseket kellett végezni. Ekkor Darwin alig 23 éves volt, de az öt éves út során tapasztalt természettudóssá vált. Hazaérkezése után sok tudományos témán dolgozott. A természetes szelekció elméletét csak több mint 20 évvel később 1859-ben publikálta A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című munkájában. Egyéb ismertebb művei: A Beagle útja (1839), Az ember származása és a nemi kiválasztás (1871).

A Londoni Geológiai Társaság, a Zoológiai Társaság, a Royal Society és a párizsi Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. Azon öt nem királyi személy közé tartozott, akik a 19. században állami temetést kaptak. A Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

Azzal, hogy a darwinizmus elnevezést helytelennek és károsnak tartom, nem Darwin hozzájárulásának értékét szeretném kicsinyíteni. Ha valaki, akkor Darwin megérdemli, hogy születésének kétszázadik évfordulóján, február 12-én emlékezzünk meg az evolúcióelmélet fantasztikus eredményeiről és jelentőségéről. Darwin volt az, aki hihetetlen tényanyag birtokában belehelyezte az elméletek szövedékébe azt a modult, amelytől azok hirtelen értelmet kaptak, összekapcsolódtak.

A pontosan 150 évvel ezelőtt publikált A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című könyve saját szavaival élve "egyetlen hosszú gondolatmenet". Érvek százait sorolja fel annak bizonyítására, hogy az élőlények közös ősből kiindulva, folyamatosan változva, újabb és újabb fajoknak életet adva jöttek létre. Ez, vagyis a szigorú értelemben vett "evolúció" (változás) nem saját találmánya. Előtte már többen, köztük nagyapja Erasmus Darwin, valamint Jean-Baptiste Lamarck is felvetették, de nem találtak rá arra a mechanizmusra, amely magyarázatot adott volna a fajok változására és a környezetükhöz való nyilvánvaló alkalmazkodottságukra. A Darwin által javasolt mechanizmus, a természetes szelekció elve az, amely ténylegesen újdonság volt. Gyakorlatilag vele egyidőben jutott el hasonló következtetésre Alfred Russel Wallace is, de Darwin tudományos tekintetben egyedülálló könyve nélkül még valószínűleg hosszú időnek kellett volna eltelnie ahhoz, hogy az elméletet elfogadják.

A természetes szelekció a tulajdonságok véletlen változásával, és a környezet egyáltalán nem véletlen irányú szelektáló működésével biztosítja azt, hogy az életkörülményekhez jól alkalmazkodó formák jöjjenek létre. Ez az elgondolás forradalmi volt, mert nem alapult semmiféle külső, természetfeletti beavatkozáson. Mindazonáltal Darwin számos olyan ismeretnek nem volt birtokában (genetikai, embriológiai, szövettani stb.), amelyek akkor direkt módon igazolták volna elméletét. Azért válhatott mégis sikeres elméletté, mert rengeteg függetlenül megfigyelt jelenségnek adott egyszerre értelmet.

A célszerűség problémája

Darwin a Cambridge-i Egyetem Christ Kollégiumában tanult, ugyanott, ahol fél évszázaddal előtte William Paley teológus is, aki a természet mintázatait megfigyelve arra a következtetésre jutott, hogy azok Isten közreműködésének egyértelmű bizonyítékai. A fiatal Darwinra nagy hatással volt Paley erről szóló könyve, a Természeti teológia.

Paley híres gondolatmenete a következő volt. Ha a pusztaságban sétálva egy követ látunk, egyáltalán nem csodálkozunk el rajta. De ha ugyanott egy órát találunk, óhatatlanul eszünkbe jut az órásmester, aki megalkotta. Az olyan bonyolult szerkezetek, mint az óra, vagy egy élő szervezet, amelyek nyilvánvaló célszerűséget mutatnak, egyértelműen utalnak értelmes létrehozójukra: az órásmesterre, illetve Istenre.

Paley komolyan igyekezett feltárni és cáfolni minden alternatív – természetfelettitől mentes – magyarázati lehetőséget. Elképzelte, hogy a szervek természetes fizikai folyamatok során a később betöltendő szerepüktől függetlenül alakulnak ki, és csak utóbb találnak rá arra a funkcióra, amelyre leginkább alkalmasak. Mindezt azonban csak az egyszerűbb szerkezetek esetében vélte lehetségesnek, az olyan bonyolult szervek kialakulásában, mint amilyen például az emberi szem, már nem. Lehetetlennek tartotta, hogy az egymásra épülő komponensek ilyen tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz, ha nem az előre elgondolt cél érdekében jöttek létre.

Megvizsgálta a "használaton-mellőzésen", vagy ahogy ma nevezzük, a szerzett tulajdonságok átöröklődésén alapuló lehetőségeket is. Ez már annak a valódi evolúciós elméletnek a csírája, amelyet Lamarck nevéhez kötünk. Paley azonban hosszasan és komoly érvekkel cáfolta ezt a forgatókönyvet is.

Paley, akinek gondolkodását – nyitottsága ellenére – mégiscsak átitatta a gondoskodó, jóindulatú és mindenható Isten célszerű működésébe vetett hit, fel se mert volna tételezni egy olyan pazarló, céltalan és értelmetlennek tűnő alternatívát, amelyet végül is fél évszázad múlva Darwin fogalmazott meg. A véletlen irányú és a többségében haszontalan változásokat minden generációban újra és újra kirostáló, hihetetlen pazarlással járó természetes szelekció már csak azért sem tűnhetett reális lehetőségnek a számára, mert az akkori ismeretekhez képest mérhetetlenül hosszú idő kellett ahhoz, hogy működjön.

Lassú forradalom

A 19. század első felére a geológia, a geográfia, a biológia, a meteorológia és az őslénytan területén felgyülemlett ismeretek új típusú magyarázatokat követeltek. A geológiai formákat vizsgálva és a jelenben észlelt földtani változásokat a múltra visszavetítve a geológusok egyre nagyobb időtávlatokról kezdtek elmélkedni. A földrajzi alakzatokat többé már nem tartották statikus képződményeknek. A Darwin által igen nagyra becsült Charles Lyell szerint a földtörténet régebbi koraiban ugyanazok a fizikai törvények alakították a felszínt, mint manapság. Ez az uniformitás elve, amelyet ma a kozmológia évmilliárdos időskálán és a belátható univerzum méreteiben is igaznak tart. Ebben az elgondolásban rejtve az is benne van, hogy a mai formákat nem valamiféle csodás beavatkozás (teremtés, özönvíz stb.) alakította ki, hanem a szél, a folyóvizek, az áramlások, valamint a Föld belső erői által kiváltott lassú, felszíni mozgások – emelkedések és süllyedések – hozták létre.

Noha ez a szemléletbeli változás nem köthető egyetlen névhez, a hatása nem kisebb, mint Kopernikuszé és Galileié, csak éppen a térbeli világkép helyett az időbeli volt az, ami megrendült. Mindkettő az Ótestamentum érvényességét kérdőjelezte meg, ez utóbbi mégsem találkozott a Galileiéhez mérhető ellenállással. Talán a nagyközönség már hajlamosabb volt elfogadni a tudomány eredményeit.

A Föld korának konkrét becslésére – az Ótestamentum helyett – a fizikát hívták segítségül. Az évszázad második felében William Thomson (a későbbi Lord Kelvin) 24-400 millió évre taksálta bolygónk életkorát abból kiindulva, hogy izzó állapotból ennyi idő alatt hűlt le a mai hőmérsékletére. Mások a Nap feltételezett életkorát véve alapul 20 millió évesre becsülték ugyanezt. Ma már tudjuk, hogy még a 400 millió év is alig tizedrésze a valós kornak, de a bibliai négyezer évhez képest már ez is nagyon hosszú.

A geológusok rendszeresen használták a kőzetrétegekben található fosszíliákat (ősmaradványokat) a rétegek azonosítására. Számukra azonban ezek inkább csak segédeszközök voltak, nem a kutatás önmagukban is érdekes objektumai. Azt, hogy a különböző rétegekben eltérő maradványok találhatóak, még Lyell is inkább a fajok változó gyakoriságával magyarázta, elutasítva ezzel azt a lehetőséget, hogy a jelenség a fajok átalakulásával lenne kapcsolatban.

Térben és időben

A biológusoknak azonban a fosszíliák időbeli mintázata mellett egy jelenkori térbeli mintázat is a rendelkezésükre állt: a biogeográfia, a fajok elterjedésének mintázata. Még egy ilyen ártalmatlannak tűnő téma vizsgálata is tabudöntögető eredményekhez vezethet:

Az evolúcióelmélet építőkövei

Az evolúcióelmélet valójában több részelmélet halmaza. Ezeket egymástól függetlenül lehet vizsgálni:

A Föld magas kora – nagyon megbízható, több forrásból származó információk vannak arra vonatkozóan, hogy világunk emberi léptékkel mérve hihetetlenül idős. A Föld életkorát 4,54 milliárd évre becsülik. A becslés pontossága egy százalék, azaz 40-50 millió év.

A földi élet eredete – bár fizikai világképünknek nem mond ellent annak, hogy az élet spontán keletkezhetett élettelen alkotórészekből, a konkrét történésekről nem sokat tudunk mondani. Egyre több részfolyamatról mutatják be laboratóriumi, illetve számítástechnikai (szimulációs) módszerekkel, hogy milyen módon történhetett. Nem tűnik valószínűnek, de nem zárható ki az sem, hogy az élet első formái a Földön kívülről érkeztek.

Közös ősből való leszármazás – a fosszíliák tanúsága, a genetikai, anatómiai, embriológiai, állatföldrajzi mintázatok alapján nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a jelenleg élő fajok közös ősből származnak folyamatos fajkeletkezés és változás révén.

Az élőlények alkalmazkodás – a Darwin (és Wallace) által javasolt természetes kiválasztódás mechanizmusa minden bizonnyal jelentős szerepet játszik ebben, de nem zárhatók ki ezen kívül más folyamatok sem. A modern genetikai eredmények és a nagy teljesítményű számítástechnikai módszerek lehetővé teszik a fajok változásának, alkalmazkodásának több szintű vizsgálatát.

"Hogyan lehet, hogy azok a fajok, amelyekről felteszik, hogy a Galápagos-szigeteken, nem pedig másutt teremtették őket, nyilvánvaló módon magukon viselik az Amerikában teremtett fajokkal való rokonságot? Semmi sincs az életfeltételeikben, a szigetek földrajzi karakterében, az éghajlatban, vagy az élőlények egyes osztályainak egymás közti arányaiban, ami nagyon hasonlítana a dél-amerikai part megfelelő viszonyaira. Valójában inkább tekintélyes különbségek vannak. Igen nagyfokú viszont a hasonlóság a Galápagos-szigetek és a Zöld-foki szigetek között, ami a talaj vulkanikus jellegét, az éghajlatot, és a szigetek méretét illeti. Mégis micsoda teljes és tökéletes eltérés van a lakóik között! A Zöld-foki szigetek lakói az afrikaiakra hasonlítanak, pontosan ugyanúgy, ahogy a galápagosiak az amerikaiakra. Az efféle tényekre a független teremtés elmélete alapján semmiféle magyarázatot nem lehet adni." – (A Fajok eredete, XIII. fejezet).

A Fajok eredete című könyvben Darwin hihetetlen mennyiségű tényanyag alapján mutatja be ezt a jelenségkört, amely arra utal, hogy a fajok terjedésük közben változnak és megfelelő körülmények között önálló változatokat, alfajokat, sőt fajokat hozhatnak létre. Darwin nem végzett kísérleteket, hanem – ugyanúgy, mint a természetfölöttit segítségül hívó vallások – a természetben megfigyelhető mintázatokra keresett "értelmes" magyarázatot, rendező elvet – de ő valóban talált is ilyet.

Elméletének erejét igazolja, hogy segítségével előrejelzéseket lehet tenni, és erre már a könyvében is találunk egy nagyon frappáns példát. Akkor már ismert volt, hogy a földrajzi akadályok (nagy vizek, hegységek, kontinensek) két oldalán egyébként hasonló élettérben gyakran találkozunk egymástól lényegesen eltérő fajokkal. A teremtés erre semmiféle magyarázatot se ad, de a fajok változékonyságával mindez nagyon jól összefér. Darwin azonban felfigyelt egy különös ellenpéldára is:

"...a Panama-szoros átellenes oldalain a halak körülbelül harminc százaléka mégis azonos – ez arra indította a természetkutatókat, hogy feltételezzék, a földszoros valaha nyitott volt." – (A Fajok eredete, XII. fejezet)

És valóban – ma már tudjuk, hogy Észak- és Dél-Amerikát csak húsz millió éve köti össze egybefüggő földsáv. Azelőtt csupán szigetek sorozata helyezkedett el a folyamatosan sekélyedő tengerszoroson, amely lehetővé tette a tengeri fajok szabad terjedését. Hasonló ellenőrzési, tesztelési lehetőségek sokasága igazolja az evolúcióelmélet helyességét azóta is.

A láthatatlan kéz

Darwin a természettudománytól független forrásokból merített ihletet elmélete kidolgozásához. Tudjuk, hogy Thomas Malthusnak az emberi populációk növekedéséről szóló tanulmánya döbbentette rá, hogy a szűkössé váló források miatt a természetben óhatatlanul versenynek kell kialakulnia a fajhoz tartozó egyedek között. Ugyanebben az időben – nem sokkal a nagy utazásról való hazatérése után – sokat olvasott a skót közgazdász, Adam Smith laissez-faire gazdasági elképzeléseiről is. A smith-i "láthatatlan kéz" úgy irányítja a dolgok menetét, hogy az végül globálisan optimális gazdasági eredményre vezet annak ellenére, hogy a résztvevők csak a saját érdekeiket veszik figyelembe.

A természetes szelekció algoritmusa

A természetes szelekció egy olyan mechanizmus, amely képes komplex, a tervszerűség látszatát keltő struktúrák létrehozására valódi tervező közreműködése nélkül. Ez a mechanizmus általánosan is megfogalmazható algoritmikus formában:

Az olyan objektumok, amelyek...

– szaporodásra képesek;

– a tulajdonságaikat átörökítik leszármazottaiknak;

– e tulajdonságok kis mértékben véletlenül megváltozhatnak;

– tulajdonságaik befolyásolják szaporodási sikerüket

... az idővel úgy változnak meg, hogy egyre jobban alkalmazkodnak környezetükhöz.

A természetes szelekció algoritmusát az utóbbi időben a kémiában (anyagok előállításában), az informatikában (tanuló rendszerek) és a tudomány más területein is sikerrel alkalmazzák.

Mindez rendkívüli hasonlóságot mutat a természetben zajló fajon belüli versengéshez. Ahogy Darwin látta, az egyedek véletlen változatai közül a szelekció, mint egy láthatatlan kéz, generációról generációra azokat részesíti előnyben, amelyek környezetükhöz jobban alkalmazkodnak. Így hosszú idő alatt végül olyan formák alakulnak ki, amelyek tervezettség, előrelátás (célszerűség) látszatát keltik – azonban valódi tervező közreműködése nélkül.

E kapcsolatnak köszönhetően nem csoda, hogy a természetes szelekció elméletét – mint már említettük – ideológiai alapokon kezdték kritizálni, illetve ideológiai indíttatásúnak igyekeznek beállítani. De ha a tudományos elméletek kialakulását, mint Darwin esetében, a társadalmi környezet befolyásolhatja is, valódi értéküket mégis csak az dönti el, hogy illeszkednek-e a természetben végzett megfigyeléseinkhez, vagy sem. Márpedig ebben a tekintetben Darwin elmélete rendkívül sikeresnek bizonyult. Sőt, a természetes szelekció algoritmusa, általánosságának és hatékonyságának köszönhetően még a társadalmi, gazdasági struktúrák fejlődésében is szerephez jut – nem véletlen tehát, hogy Darwin éppen Adam Smithnél bukkant rá.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Paley felfogását kettős csapás érte. Az isteni célszerűségbe vetett hit már azon elvérzik, hogy ma tisztán látjuk: az élőlények felépítése valójában nem mutat se tökéletességet, se célszerűséget. Az előre tervezettség nyilvánvaló hiányának jeleit mutató anatómiai, biokémiai, viselkedésbeli formák ma annyira közismertek, hogy szükségtelen is felsorolni őket.

Paley mai követői számára azonban a keserűbb pirula az lehet, hogy a tökéletlenségek ellenére is ámulatba ejtő alkalmazkodás egy ténylegesen pazarló, céltalan folyamat során alakult ki. Ez még akkor is így van, ha sejtjük – ahogy erre már maga Darwin is figyelmeztetett –, hogy a természetes szelekció valószínűleg nem az egyetlen szereplő a fajkeletkezés és az alkalmazkodás menetében:

"Meg vagyok győződve arról, hogy a természetes kiválasztás volt a módosulások legfontosabb, ha nem is kizárólagos eszköze." (A Fajok eredete, Bevezető)

A bulldog, a herceg és az önző gén

Darwin nagyon nyíltan írt elméletének hiányosságairól. Nem tudta például megmagyarázni, hogy a kialakult változatosságok az idővel miért nem átlagolódnak ki, mosódnak össze. A megfigyelések mutatták, hogy ez valóban nem történik meg – több forma együtt él, eltűnt tulajdonságok visszatérnek –, de nem tudta a mögöttes mechanizmust megtalálni. A Darwinnal egy időben tevékenykedő Gregor Mendel kísérleti eredményeinek ismerete nagyon sokat segíthetett volna, de a szerzetes sajnálatos módon nem publikálta ezeket széles körben. Az ő általa kimutatott öröklődési "faktorok" – amelyeket ma leginkább a gén fogalmával lehet kapcsolatba hozni – magyarázatot adtak volna arra, hogy a tulajdonságok nem valami "folyadékszerű", keveredésre képes formában reprezentáltak az élőlényekben, hanem diszkrét csomagokban.

Ez egy technikai kérdés volt. Nagyon fontos ugyan, de nem annyira felkavaró, mint az önzetlenség problematikája. Hogyan alakulhatnak ki az olyan önzetlen viselkedésformák, mint a szülői gondoskodás, a segítségnyújtás, a szaporodásról való teljes lemondás egy végletesen önző folyamat során? Milyen értelemben lehet ez sikeres a természetben folyó harcban? A Darwin bulldogjának is nevezett Thomas Huxley annyira bízott a természetes szelekció erejében, hogy láthatóan nem ismerte fel, hogy itt tényleg komoly problémával áll szemben. 1888-ban megjelent A fennmaradásért folytatott harc, és ennek következményei az emberre című munkájában így ír:

"... a moralista nézőpontjából az állatvilág hasonló szinten van, mint a gladiátorviadalok. Az élőlények meglehetősen jól fel vannak készülve a harcra, ezért az erősebb, gyorsabb és ravaszabb fogja megélni a következő napi újabb összecsapást. A nézőknek nincs szükségük lefele tartott hüvelykujjal jelezni – amúgy sincs kegyelem."

Az evolúcióelmélet mai kritikái

A modern evolúcióelmélet egyes komponenseinek működéséről, a jelenségek pontos értelmezéséről folynak tudományos viták. Ezek azonban nem arról szólnak, hogy megtörtént-e az evolúció, hanem finomítják az elméletet újabb és újabb ismereteket adva hozzá.

Azonban ugyancsak Darwin óta folyik egy vita ideológiai alapon. A Világegyetem magas kora, a fajok változása, de leginkább az embernek az állatvilággal való szerves kapcsolata nehezen egyeztethető össze a keresztény tanokkal. A tudomány általános sikere azonban arra buzdította az ellenzőket, hogy tudományos, illetve annak látszó érvekkel próbálják a cáfolni az evolúció elméletét. Érveik a tudomány általános, és az evolúcióelmélet, biológia, fizika specifikus elméleteinek félreértésén alapulnak. Ezek részletes elemzésére itt nem vállalkozhatunk, de példaképpen felsoroljuk a leggyakoribb anti-evolucionista érveket:

– A geológiai korbecslések hibásak;

– Az egyszerűbb formákból bonyolultabb formák kialakulása ellentétes az entrópia növekedés tételével (termodinamika második főtétele);

– A kis lépésekkel operáló evolúcióelmélet nem adhat számot olyan komplex szervek kialakulására, mint például az emberi szem;

– Az evolúcióelmélet csak egy hipotézis, amely részleteiben a biológusok sem tudnak megegyezni;

– Az evolúcióval nem végezhetők kísérletek, tehát az nem is tudományos elmélet;

– Világszintű összeesküvés folyik azon tudósok elhallgattatására, akik kritizálják az evolúcióelméletet;

Ezen érvek hibáiról részletesebben az Amit sosem mertél megkérdezni az evolúcióról című cikkben olvashatnak.

Az ilyen, és az emberre vonatkozó hasonló megfogalmazások ellen emelt szót élesen a kor egy igen érdekes alakja – az orosz hercegi származású, anarchista nézeteiért többszörösen börtönviselt, végül nyugatra emigrált Peter Kropotkin. Szibéria távoli területein több geológiai kutatóexpedíción részt vett, és ezek során az élővilágban a szociális viselkedési formák, a kooperáció, a lemondás, az önzetlenség számos példáját figyelte meg. Szerinte Huxley ugyanabba a hibába esett – csak éppen ellenkező előjellel –, mint Rousseau, aki szerint a természet a béke és harmónia birodalma, amelyet csak az ember megjelenése rombolt szét. Nyilvánvaló azonban, hogy Kropotkin nem azért kritizálta Huxleyt, mert annak nézetei morális szempontból elfogadhatatlanok, hanem mert a természetben igenis létezik az önzetlenség, tehát egy jó elméletnek ezt is meg kell magyaráznia.

Nehéz lenne két különbözőbb embert elképzelni. Huxley a nyugati viktoriánus versenyszellem, Kropotkin a keleti preszocialista anarchizmus megtestesítője. Természetesen az életszemléletük különbözősége nyilvánul meg abban, ahogy a tudomány eredményeit interpretálják. Ez a termékeny szubjektivitás ötleteket, vitákat gerjeszt, de valódi megoldás csak tudományos módszerektől várható. A szükséges előrelépést a genetikai áttörés, Mendel korábbi eredményeinek "újrafelfedezése", valamint a matematika és a statisztika bevetése hozta meg.

A 20. század első felében egy statisztikus-genetikus triumvirátus – J. B. S. Haldane, Ronald Fisher és Sewal Wright – fogalmazta meg a populációk genetikájának matematikai alapelveit. Ezzel lehetővé vált a természetes szelekció lefolyásának matematikai modellezése, és folyamatosan követni lehetett a különféle tulajdonságokat kódoló gének gyakoriságának alakulását generációkon keresztül. Problémánk szempontjából a leglényegesebb eredmény az volt, hogy a számítások szerint az önzetlen viselkedések – amelyek hordozójuk saját túlélési esélyeit csökkentik – fennmaradhatnak, sőt elterjedhetnek a populációban, amennyiben kellő számú rokon túlélését támogatják. Az ezzel kapcsolatos elképzelések még ma is folyamatosan finomodnak, de az már biztosnak vehető, hogy a természetes szelekció elve nem ellentétes a természetben megfigyelhető önzetlen viselkedésformákkal. Nem állíthatjuk, hogy az erkölcsi és biológiai "érdekek" szükségszerűen egybeesnek, de látjuk, hogy Huxley elképzelésével szemben nem is feltétlen ellentétesek egymással. Az "önző gén" önzetlen viselkedésformákat kódolhat.

Az evolúciós történet

Az evolúcióelmélettel dolgozva folyamatosan „történetekkel” foglalkozunk. Azt igyekszünk kideríteni, hogy egy faj, egy szerv, egy sejtalkotó, egy viselkedési forma milyen lépéseken keresztül alakulhatott ki? Bizonyos esetekben az a célunk, hogy a konkrét folyamatot felderítsük. Máskor megelégszünk egy lehetőség felvázolásával, azzal, hogy „akár így is történhetett”.

A Miért fontos Darwin? című könyv szerzője, Michael Shermer egy interjúban így foglalja össze röviden a könyve címében feltett kérdést:

"Darwin azért fontos, mert egy olyan egységes elméletet adott a kezünkbe, amely segít választ adni arra, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, merre haladunk. Ez a mi történetünk, mesénk az eredetünkről és életünk értelméről. Ebben az értelemben ez akár egyféle mitológiának is tekinthető azzal az előnnyel, hogy ez egy tudományos történet, amely tesztelhető, és – ahogy kinéz – akár igaz is lehet."

(A Magyar Narancsban megjelent cikk majdnem pontos másolata)


Felhasznált irodalom

Brooks, Michael: Who did most to knock man off his pedestal? – NewScientist, 2008. december 20.

Darwin, Charles: A fajok eredete – 2000. Typotex

The Complete Work of Charles Darwin Online

Gould, Stephen Jay: The History of Life (source book) – 2001. Stephen J. Gould Archive

Huxley, Thomas Henry: The Struggle for Existence and Its Bearing upon Man. – Nineteenth Century 23 (1888):161-80.

Kropotkin, Peter: Mutual Aid: A Factor of Evolution (1902) – Peter Kropotkin Reference Archive

Lyell, Charles: Principles of Geology (Volumes 1-3) – 1830. Murray

Reakciók

Narancs XXI. évf. 8. szám Rauschenberger Péter: Törékeny lelkesedés - Üti-e az evolúció a teremtést?

A bejegyzés trackback címe:

https://szkeptikus.blog.hu/api/trackback/id/tr981111433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.06.16. 20:33:07

Nem rossz.

Azért volt "darwinizmus", mert a biológia leíró természete miatt, az egyes elméleteket sokkal nehezebb bizonyítani, ezért sokáig tudtak versenyezni az irányzatok, amiket érthetően sokszor a fő proponensükről neveztek el.

"Ma már tudjuk, hogy még a 400 millió év is alig tizedrésze a valós kornak"
Nem akarok wmikiskedni, de korrektebb megfogalmazás szerint: a ma elfogadott kornak. Nem zárható ki (noha nem is valószínű), hogy találunk valami olyat, ami gyökeresen módosítja ezt az elképzelést.

"A földi élet eredete"
Ne, az abiogenezist ne keverjük ide. Az egy az evolúciótól független folyamat.

hvuk 2009.06.17. 23:46:10

Jó kis cikk, bár már olvastam az eredetijét. :)

Írhatnátok egy cikket magáról a tudományról és a tudományos elméletekről. Nagyon sok evolúcióellenes (meg relativitásellenes, kvantummechanikaellenes, ...) ember nem érti meg, hogy ezek az elméletek "csak" modellek. Ebből aztán hatalmas zűrök támadnak a fejekben.

Csomorkány 2009.06.24. 14:54:16

Érdekes cikk, de a keresztény mitológia cáfolatát ne vedd ennyire biztosra. A kereszténység lényegi állításai nem a világ teremtéséről szólnak, hanem Jézus Krisztusról. A világ teremtéséről azt gondoljuk, hogy a világ egésze egy nagy egységes csodajel annak számára, aki képes azt fölfogni, azaz az emberi lények számára.

Prohászka Ottokár már 1910-ben arról írt a Modern Katolicizmusban, hogy az evolúcióelmélet egy nagyon érdekes új elmélet, ami számos kérdést új megvilágításba helyez. Ő maga az ember evolúciójának a lehetőségét is valószínűsítette, ezért mondjuk indexre tették pár évre, amit azután föloldottak. Ennyi volt az összellenállás a Katolikus Egyház részéről.

Igazából sok szempontból segíti is a teológiát az evolúcióelmélet. Teológiailag nem elegáns pl. csodasorozatot föltételezni az Istenről akkor, amikor ez a csoda még nem csodajel egy emberi partner számára, mert még nincs ember.

A XIX. sz. a protestáns bibliakritika kezdőpontja is volt, akkoriban mutatták ki szövegkritikai eszközökkel, hogy magának a Bibliának is van egy jelentős szövegtörténete. A Teremtést pl. két történet beszéli el, a hatnapos teremtésről szóló himnusz, és az ettől független Ádám-Éva történet. Ma már ezt minden keresztény felsőoktatási intézményben így tanítják, néhány szektát leszámítva, amelyek főleg az Egyesült Államokban erősek.

Ezek után az Ádám-Éva történet az nem világmagyarázati konkurrense az evolúcióelméletnek, hanem egy tanmese az ember jelenlegi helyzetéről. A beszélő kígyó pl. egy jellegzetes meseállat. A tücsök és a hangya meséjének az igazságát sem érvényteleníti, hogy a tücsök és a hangya valójában nem tud beszélni.

Az Ádám-Éva történet megmagyarázza, hogy a mai, ill. az akkori ember miért van rossz viszonyban azzal az Istennel, aki jónak teremtette, miért vannak anomáliák a férfi-nő viszonyban (mert ha Istenben nem bízunk, akkor egymásban sincs okunk bízni), és megmutatja a világ fölötti hatalmunk korlátait: a fájdalom (fájdalommal szülöd gyermeked), a teremtés ellenállása a munkánknak (tövist és bojtorjánt terem neked), és mindezek mögött a halál.

Aki úgy gondolja, hogy a fájdalom, a munka kudarca és végül a halál sem szabhat korlátot a világ fölötti hatalmának - tehát az istenképiségének - az nyugodtan tekintse elavultnak az Ádám-Éva történetet. Aki úgy gondolja, hogy a fájdalom és a munka monoton kudarcai valódi halálszimbólumok, a halál pedig valóban véget vet mindenfajta emberi uralomnak a világ fölött, az akár el is ismerhetné, hogy az Ádám-Éva történet tanulságai ma is tökéletesen érvényesek, legalább annyira, mint a tök másról szóló evolúcióelmélet.

critical 2009.07.07. 19:31:52

A természetes szelekció algoritmusai közül az alábbi szövegben a VÉLETLENÜL szó használatát félreérthetőnek, ezáltal az ID hívők számára támadhatónak tartom.
" - e tulajdonságok kis mértékben véletlenül megváltozhatnak;"
A véletlen szó a magyar köznyelvben arra utal, hogy valamilyen tünetnek, jelenségnek nincs ismert forrása, nem ismerjük eredetét. Ez lehetőséget ad arra az idealistáknak, ID hívőknek, hogy metafizikai szinten kezeljék a "véletleneket".
Materialistaként úgy vélem, hogy az ismert világegyetem egészében semmi nem történhet véletlenül, mert az anyag végtelen sok mozgása öntörvényű, következésképpen minden jelenségnek végtelen sok okozata lehetséges, amelyek közül a véletlennek tulajdonítottat, a jelenlegi tudásunkkal nem tudjuk megmagyarázni, értelmezni.
Ha nem így lenne, akkor a darwini szelekcióban sem találhatnának olyan hiányosságokat amit a hiányzó láncszem (láncszemek) néven emlegetnek.
Ezek után az alábbi javaslatot teszem az inkriminált szöveg helyett: - e tulajdonságok kis mértékben jelenleg nem ismert okok miatt megváltozhatnak;
A "véletlen" kizárásával elkerülhetők a metafizika csapdái, következésképpen a racionális Természettudomány segítheti a darwini eszmék igazolását!

nyari mikulas (törölt) 2009.07.07. 20:18:48

@critical: Nem ertek veled egyet.
Abban igazad van, hogy oka van a genetikai valtozasnak. Az ok legegyszerubb esetben DNA bazisok tautomer allapotainak egyensulya. Ez "hibas" azaz nem szoveghu masolatot eredmenyez.
Azert jogos a veletlen szo hasznalata, mert nem elore kiszamithato es nem megisemtelheto jelenesgrol van szo, olyanrol mint a kalsszikus kockadobas, vagy penzerme feldobasa: ha az osszes kiindulo parametert ismerned es az osszes hato erot merned, minde esetben meg tudnad mondani, hogy fej vagy iras lesz vagy 1-6 kozott melyik lapja lesz felul a kockanak.
Megis veletlennek tekintjuk ezeket az esemenyeket, pedig determinisztikusak, csak tul sok apro hatas osszegzodik es nem ismerjuk pontosan ezeket a hatasokat.
Igy van a tulajdonsagot megvaltoztato mutacioval is.

A masik lenyeges szempont, hogy a mutacio, a tulajdonsag valtozasa nem celzott, semmi osszefugest nem talasz, hogy az jo, vagy rossz, vagy semleges hatasu az adott elolenynek az adott kornyezetben. Ebbol a szempontbol is veletlenszeru valtozas.

Ha valaki metafizikat akar belevenni, az ugyis beleveszi, miatta nem erdemes megvaltoztatni a jelenseget szerintunk legjobban fedo leirast.

critical 2009.07.08. 18:06:54

tamaskodo

Kritikáddal többségében egyetértek, ha szakmai értelemben haszálod.

Én azonban a köznyelvi használatra hivatkoztam, tekintve, hogy a postban az ID hívők egy része amatőr (a köznyelvet értemezi). Az ID szakmai elit számára, viszont teljesen mindegy a "véletlen" fogalmának szerepeltetése.
A véletlen filozófiai fogalma hihetetlenűl nagy számú publikáció témája (valamelyik periódikában több tizezer szerepel), nehányat olvasva, kétségem támadt egy megközelítően elfogadható definicióban
Hasonlóképpen a Természettudomány területén is
nagy a véletlen definicíójának félreérthetősége, ezért is kérdőjeleztem meg - a természetes szelekció algorítmusában - a "véletlenre" hivatkozást.

A saját materialista szemléletemet nagyon vázlatosan ismertettem, azt továbbra is fenntartom, azzal a megjegyzéssel, hogy figyelmetlenségből helytelenűl okozatokat írtam, helyesen okokat (végtelen sokat) kell értelmezni (elnézést érte).

Csomorkány 2009.07.10. 14:33:37

@critical: A vicc az, hogy a keresztény teológiában is éles vita folyik arról, hogy van-e véletlen. A hivatalos kálvinista tanítás (amit távolról sem minden lelkész oszt) szigorúan eleve elrendelés-párti. Egy kellően informált külső szemlélő (nevezzük mondjuk Istennek) számára a világ folyása a kezdetektől tökéletesen kiszámítható.

A katolikusok hajlamosak úgy szemlélni, hogy Isten adott egy bizonyos szabadságot a világnak, Isten mindenhatósága abban jelenik meg, hogy bármilyen irányt vesz a világ folyása, Isten tökéletesen átlátja, és uralma alatt tartja.

Katolikusként azért csodálkozom a hozzászólásodon, mert szerintem a szigorú determinizmus sokkal inkább egy kálvinista jellegű Istenhittel fér össze, mint a materializmussal. Egy értelmes alkotó nélküli világnak miért kellene elvileg tökéletesen kiszámítható módon működnie? Ki az, aki tökéletesen ki tudja számolni? Ha nincs ilyen mindenható személy, akkor mi szükség a világképedben a tökéletes kiszámíthatóság dogmájára?

critical 2009.07.11. 19:18:55

Csomorkány 2009.07.10. 14:33:37

Nem értem a szigorú determinizmussal kapcsolatos álláspontodat, azaz hogy kerül csizma az asztalra?

A szigorú determinizmus, más néven kauzalitás egy cél-ok kapcsolatot tételez fel, vagyis eleve minden a cél teljesítésének van alárendelve. Ez egy haldokló világ, amit a vallások többségében tapasztalható fanatizmus mindennapos rettenetei (mohamedánok keleten, a keresztények nyugaton gyilkolják egymást a semmiért) bizonyítják
Én erről sehol nem írtam e posztba, mert materialistaként elvetem, mint jeleztem ez a metafizika értelmetlen világa.
Ellenben utaltam rá, hogy az anyagi világegyetem egésze saját, végtelen sok öntérvénye alapján működik, amelyben nem feltételezhetjük a véletlenről, hogy bármilyen jelenségben determinált lenne. Ezzel szemben minden véletlennek végtelen sok oka lehet, ami egyúttal kizárja annak kauzális determináltságát, hiszen a világegyetem egészének nincsenek "céljai", nincs teremtője, tervezője.
Ellentétben a vallások papjaival - akik kauzális szemlélettől vezérelve- isteni elrendeltetésének állítják be saját hatalmuk érdekében (vélem Te is) a teremtés, tervezés mítoszát.

Arról írtam, hogy a véletlennek végtelen sok oka lehet, amiket jelenlegi tudásunkkal nem tudunk meghatározni, pontosítani, de egyes véletlennek ítélt eseményre megtalálhatjuk, legalább is feltételezhetjük annak forrásait. A Természettudomány hasonlóan működik, amit Selye János munkássága igazol, Ő volt többek között az a tudós, aki azért volt eredményes, mert nem hitt a véletlennek, hanem bármely szokatlan eseményre felfigyelve, megkereste annak kiváltó okát

Általánosságban egy-két megjegyzést teszek, név nélküli válaszként: Úgy érzékelem, hogy gyakran keveredik a véletlen és a véletlenszerűség, mintha szinonímiája lenne egymásnak. A kocka dobásban, a szerencsejátékokban, de a fizika egyes területein is véletlenszerűségek vannak, olyan eseményekre vetítve amelyeknek kimenetele bizonytalan, de a valószínűség számítással modellezni, illetve elfogadható hibaszinten értelmezni lehet.

Csomorkány 2009.07.11. 22:22:50

@critical: Empirikusan csak annyi jelenthető ki, hogy a világ kellően régóta kellően szabályszerűen működik ahhoz, hogy a szabályok egy részét fölfedezni képes értelem megjelenhetett benne. Elismerem: ez a szabályosság nagyon magas foka. De nem végtelen foka. Abszolút szabályosságot föltételezni, az hitbeli meggyőződés dolga.

Minthogy a mérés mindig beavatkozás a mérendőbe, soha nem leszünk abban a helyzetben, hogy elemi részecskék mozgását megjósoljuk. Ettől még egy mérésre rá nem szoruló kívülálló Abszolútum tökéletesen Ura lehet az elemi részecskéknek is, de arról igazából hitbeli meggyőződések szólnak, hogy ez az Abszolútum tulajdonképpen hogyan is áll a részecskékkel.

Namost, a tudomány pontosan azért hajlamos pl. az evolúció kapcsán véletlenről beszélni, mert egy sor érvényes megállapításához nincs szüksége arra, hogy kiderítse, mi is van a részecskékkel.

Ami a papokat illeti, tévedsz: hatalmukat nem a világ tervezettségének állítására építik. Azt, hogy a világban kiszámítható rend van, természeti törvények érvényesülnek, papok nélkül is látjuk magunk körül.

A papok hatalma arra épül, hogy folyamatosan emlékeztetnek néhány tudományosan nemigen vizsgálható régi egyedi eseményre, amelyekről azt állítják, hogy ezáltal Isten kinyilatkoztatta önmagát.

Csomorkány 2009.07.11. 22:30:45

@Csomorkány: kiegészítés: A ráfordított 3 percben nem sikerült kiderítenem, de gyanús, hogy Selye János kálvinista keresztény lehetett, azért zárta ki olyan mereven a véletlent a rendszeréből. Mint mondtam, nem tudom biztosan, de annyi bizonyos, hogy kálvinista egyetemet neveztek el róla.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.12. 09:26:42

@Csomorkány:
"Egy értelmes alkotó nélküli világnak miért kellene elvileg tökéletesen kiszámítható módon működnie?"
Mert nincs külső eseményforrás.

"Ki az, aki tökéletesen ki tudja számolni?"
Mit számít? A nap sem csak akkor kel fel, ha nézik. Ha senki nem számol vele, akkor is determinisztikus.

@critical:
"A szigorú determinizmus, más néven kauzalitás egy cél-ok kapcsolatot tételez fel, vagyis eleve minden a cél teljesítésének van alárendelve."
Nem. Ez teleologikus gondolkozás. A kauzalitásban nincs cél, csak ok. Minden, ami történik okkal történik, méghozzá múltbeli okból kifolyólag. A kauzalitás kritériuma, hogy a kiváltó ok időben mindig megelőzi a kiváltott okozatot.

Csomorkány 2009.07.12. 10:13:50

@Lord_Valdez: Ezen a ponton válik nyelvhasználatodban a "világ"-szó az "Isten"-szó szinonímájává. A "világ" a végső abszolútum, amihez képest nincs külső eseményforrás :-)

Az ilyen módon fölfögött világon kívül valóban nincs helye Istennek, aki pedig belül lehetne, az része a világnak, tehát nem Isten. Maga a világ az Isten az általad választott nyelvhasználatban.

Azon esetleg érdemes lenne eltűnődnöd, hogy milyen hétköznapi tapasztalatod teszi számodra magától értetődővé, hogy ilyen végső abszolútummal számolj, mint amit "világ"-nak nevezel.

Mindenesetre a hívők pont ugyanazért tartják magától értetődőnek, hogy "Isten"-ről beszéljenek, amiért Te magától értetődőnek tartod, hogy "világ"-ról beszélj.

A kérdés nem ez, hanem az, hogy a végső abszolútum kinyilatkoztatta-e magát az emberiségnek az emberi történelem folyamán.

Ahogy látom, az ateizmus nem a végső abszolútum tagadása, hanem a kinyilatkoztatás tagadása.

A véletlen viszont ettől független kérdés, ahogy említettem, vallásos és nem vallásos megközelítésben is lehet szigorúan determinisztikus világképünk, és olyan is, amely véletlenekkel számol.

Elképzelhető-e, hogy két tökéletesen azonos alaphelyzetből két tökéletesen eltérő végeredmény szülessék? A kérdésre azért nem lehet tudományos választ adni, mert nincs bizonyosságunk arra, hogy két alaphelyzet tökéletesen azonos, ill. hogy a különbségek elhanyagolhatóak. Elemi részecskék szintjén nyilvánvalóan nem hanyagolhatóak el, és épp a beállításra vonatkozó törekvésünk, azaz a mérési kísérleteink a különbségek okai.

Innentől kezdve a tudománynak a valószínűségeket kell vizsgálnia, és nem (feltétlenül) determinisztikus összefüggéseket keresni.

Stanislaw Lem példája, hogy szinte reménytelen egy esőcsepp útját megjósolni a zivatarban. Szinte elhanyagolható annak valószínűsége, hogy egy esőcsepp pont a kerti asztalra esik. Mégis, zápor esetén a kerti asztal csuromvizes lesz, és ez különösebb tudományos képzettség nélkül is megjósolható.

Csomorkány 2009.07.12. 10:14:52

@Lord_Valdez: Ezen a ponton válik nyelvhasználatodban a "világ"-szó az "Isten"-szó szinonímájává. A "világ" a végső abszolútum, amihez képest nincs külső eseményforrás :-)

Az ilyen módon fölfögött világon kívül valóban nincs helye Istennek, aki pedig belül lehetne, az része a világnak, tehát nem Isten. Maga a világ az Isten az általad választott nyelvhasználatban.

Azon esetleg érdemes lenne eltűnődnöd, hogy milyen hétköznapi tapasztalatod teszi számodra magától értetődővé, hogy ilyen végső abszolútummal számolj, mint amit "világ"-nak nevezel.

Mindenesetre a hívők pont ugyanazért tartják magától értetődőnek, hogy "Isten"-ről beszéljenek, amiért Te magától értetődőnek tartod, hogy "világ"-ról beszélj.

A kérdés nem ez, hanem az, hogy a végső abszolútum kinyilatkoztatta-e magát az emberiségnek az emberi történelem folyamán.

Ahogy látom, az ateizmus nem a végső abszolútum tagadása, hanem a kinyilatkoztatás tagadása.

A véletlen viszont ettől független kérdés, ahogy említettem, vallásos és nem vallásos megközelítésben is lehet szigorúan determinisztikus világképünk, és olyan is, amely véletlenekkel számol.

Elképzelhető-e, hogy két tökéletesen azonos alaphelyzetből két tökéletesen eltérő végeredmény szülessék? A kérdésre azért nem lehet tudományos választ adni, mert nincs bizonyosságunk arra, hogy két alaphelyzet tökéletesen azonos, ill. hogy a különbségek elhanyagolhatóak. Elemi részecskék szintjén nyilvánvalóan nem hanyagolhatóak el, és épp a beállításra vonatkozó törekvésünk, azaz a mérési kísérleteink a különbségek okai.

Innentől kezdve a tudománynak a valószínűségeket kell vizsgálnia, és nem (feltétlenül) determinisztikus összefüggéseket keresni.

Stanislaw Lem példája, hogy szinte reménytelen egy esőcsepp útját megjósolni a zivatarban. Szinte elhanyagolható annak valószínűsége, hogy egy esőcsepp pont a kerti asztalra esik. Mégis, zápor esetén a kerti asztal csuromvizes lesz, és ez különösebb tudományos képzettség nélkül is megjósolható.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.12. 13:09:07

@Csomorkány:
Nem. Ha Isten része a világnak, akkor őt is kötik a természeti törvények és akkor ő maga is determinisztikus lenne, tehát tök mindegy. Léte csak akkor érdekes, ha a törvények felett áll.

Mondjuk, hogy még nem láttam csodát.

Az, hogy nem tudjuk reprodukálni a kiinduló állapotot, semmit nem von le a determinisztikus mivoltából, legfeljebb a megismerhetőségéből. Sőt az sem, ha a leghalványabb sincs esélyük sincs kiszámolni, mert, ha a világegyetem összes atomját szuperszámítógéppé alakítanád is évmilliárdokig futna a számítás. Ez is csak a mi megismerésünket nehezíti, de a folyamat továbbra is determinisztikus marad.

Lem példája, absztrakciós szint kérdése. Ahhoz, hogy megmondjuk, hogy elázik az asztal (magasabb fenomenológiai szint), nem szükséges minden egyes esőcsepp útját (alacsony szint) ismerni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem érdemes foglalkozni az esőcsepp fizikájával. Ettől csak jobban megértjük a magasabb szintek viselkedését.

Csomorkány 2009.07.12. 19:09:47

@Lord_Valdez: Mi nem? Isten az, akit te "világ"-nak nevezel, és való igaz, az így fölfogott világ mellett, alatt, helyett mögött, előtt stb. nincs értelme más Istenről beszélni. Bálványimádás lenne.

Ami az abszolút determinizmust illeti, csak annyit mondok róla, hogy olyan, tudományosan igazolhatatlan hit, ami nélkül teljesen lehetséges érvényes tudományos kijelentéseket tenni, ugyanis a valószínűségi kijelentések is érvényes tudományos kijelentések. Az pl. hogy egy esőben a kerti asztal megázik, tulajdonképpen nem abszolút bizonyosság, csak elképzelhetetlenül magas valószínűség.

Az abszolút determinizmus, vagyis az okság elvének tökéletes érvényesülése a világban, olyan fölvetés, amely logikájában erősen hasonlít a vallásos hitre. Vagy így van, vagy nem. Tudományos kísérletekkel nem lehet eldönteni.

Egy magamfajta katolikus hajlamos komolyan számolni szellemi lényeknél a szabad akarattal, és ennek megfelelően az értelem alatti világban is azzal, hogy véletlenszerűen sokféle irányt vehet, és a különféle irányok valószínűségére vonatkozóan tehetünk érvényes kijelentéseket.

Egy kálvinista úgy gondolja, sem szabad akarat, sem véletlen nincs, Isten mindent eleve elrendelt.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.12. 20:20:25

@Csomorkány:
Az nem, hogy nem azonosítom a kettőt.

Igen, igazolhatatlan, csak egy feltételezés, abból kiindulva, hogy sose láttuk, hogy másként lenne.

A többi vallási kérdés, azzal én nem foglalkozom.

Csomorkány 2009.07.12. 21:35:15

@Lord_Valdez: "Ha valami sárga, mint egy kacsa, hápog, mint egy kacsa, totyog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa."

Determinizmus:
Én meg azt mondom, sose láttuk, hogy így lenne. Sose láttunk tökéletesen egyforma okokat és tökéletesen egyforma okozatokat. A különbségek pedig a világnak csak abban a részében hanyagolhatóak el, ahol a newtoni mechanika uralkodik.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.12. 21:58:06

@Csomorkány:
Igen, van okunk feltételezni, hogy tényleg kacsa. Ha esetleg azt tapasztalnánk, hogy elevenen szül, akkor elvetnénk ezt, de ilyesmi hiányában kacsának nevezzük.

Elég jól tudjuk a legtöbb dolgot reprodukálni ahhoz, hogy lássuk, hogy a fizikai törvények meglehetős következetességgel működnek, ezért feltételezzük, hogy mindig működnek.

Csomorkány 2009.07.12. 22:52:27

Mondtam én, hogy nem működnek? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy determinisztikusan határozzák meg azt, ami történni fog. Úgy látom, a "biztos" összefüggések egy nem túl jelentős részhalmazt képeznek a "valószínű" összefüggéseken belül, és a tudomány tárgyát az utóbbiak képezik.

Itt van pl. az evolúcióelmélet, hogy kicsit ontopicok is legyünk, annak tárgyai azok a mutációk, amik nem is túl jelentős valószínűséggel következnek be. Namost, critical kolléga szerint a klerikális reakciónak tett súlyos engedmény itt véletlenről beszélni, és inkább úgy kellene fogalmazni, hogy "jelenleg nem ismert okokból" következtek be. Pedig az igazság az, hogy senkinek nincs olyan célja, hogy a jövőben megismerje egy több milliárd éve bekövetkezett mutáció okát. Az evolúció elmélete akkor is tökéletesen működik, ha egyáltalán nincs ok, a DNS másolási mechanizmus belső tulajdonsága, hogy csak bizonyos (igen magas) valószínűséggel termel tökéletes másolatot.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.13. 21:07:13

@Csomorkány:
Ha elkezdesz egy jelenséget meghámozni, általában azt tapasztalod, hogy determinisztikus és sztochasztikus absztrakciós szintek váltogatják egymást. Kérdés az, hogy mi van legalul, szerintem determinisztikus. Bár igazából nincs nagy jelentősége, mert a statisztikus alapú összefüggések is determinisztikusak. Sosem fogsz olyat találni, hogy egy gáztörvény 10% tévedne.

Ez így van, tök mindegy mi okozza, csak legyen újratermelődő változatosság.

critical 2009.07.13. 22:59:05

Csomorkány

Tökéletesen egyetértek veled, valóban teleológiai fogalomról van szó, amelynek a kauzalitás épp ellentettje. Nem kívánom magam mentegetni, a helytelen szóhasználat miatt, egyszerűen tévedtem
mert írásom előtt egy barátommal Teilhard evolúció elméletéről beszélgetve "ugrott be"(talán véletlenül [sic!])?!. Köszönöm az észrevételedet!
Egyéb észrevételeidre a jövő héten válaszolok, mert hajnalba vidékre utazva nem lesz internetlehetőségem. Jelenleg az alvás fontosabb!

Csomorkány 2009.07.14. 09:24:35

@Lord_Valdez: Ez így nagyjából korrekt. Talán a statisztikus alapú összefüggések determinisztikus voltát vitatnám, mert a gáztörvény csak egy példa. Mondjuk a meteorológiában már rendszeresen be kell érni olyan valószínűségekkel, amiknek az ellenkezője is simán bejöhet. A földrendéselőrejelzéseknél meg annak is örülnénk, ha valaki legalább 20%-os valószínűséggel meg tudná mondani, hogy holnap földrendés lesz.

Ami azt illeti, igazából critical kollégával volt vitám. Javasolt megfogalmazása, hogy a tulajdonságok "jelenleg nem ismert okok miatt megváltozhatnak" sokkal rosszabb, mint az eredeti, mivel azt sugallja, hogy a "jelenleg nem ismert okok" a jövőben föltárhatóak, és föltárásuk javítja az evolúció elméletét. Holott az első nem valószínű, a második meg nem igaz.

Ezen túlmenően pedig a klerikális reakció köszöni szépen, jól érzi magát, akár a jelenségek legalján levő valódi véletlen idézi elő a gének megváltozását, akár a jelenségek legalján levő túl komplex, és ezért föltárhatatlan determinisztikus összefüggések. Az első tudományfilozófiai spekuláció megfelelője a szabad akaratra vonatkozó teológiai spekuláció, a másodiké az eleve elrendelésre vonatkozó teológiai spekuláció.

Mivel én teológiai ízlésem szerint inkább a szabad akarat föltevésével szimpatizálok, ezért örülök, hogy a modern tudomány jól megvan a véletlen fogalmával, de úgy látom, a vonatkozó tudományfilozófiai spekulációk semmit nem adtak hozzá a régi teológiai vitákhoz.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.14. 19:50:27

@Csomorkány:
Erre szoktam azt mondani, hogy a sztochasztika a lusta ember káosza. Az időjárás is valójában kaotikus, de a káosz, mint olyan determinisztikus, csak képtelenek vagyunk a lokális rendből kikövetkeztetni a globálisat. Elméletileg lehetséges, gyakorlatilag nem igazán. Lemeztektonika dettó, azzal megfejelve, hogy súlyosabbak a méréstechnikai hiányosságaink.

Csomorkány 2009.07.15. 21:42:27

@Lord_Valdez: Manapság nem elszállt keresztény misztikusok szokták emlegetni a "pillangószárny-effektust", hanem ez már egy bevett tudományfilozófiai metafora. Nemost, ha el kell hinnem, mert a tudomány fölkent papjai állítják, hogy egy szecsuáni pillangó szárnycsapása ott lehet egy amerikai tornádó végső okai között, akkor mondanék két lépést:
1. Miért ne lenne lehetséges, hogy az amerikai tornádó végső okai között olyan elemi események is ott lehettek, amelyek simán történhettek volna másképp is, de amelyek mérése már döntő beavatkozás volna a mérendőbe?
2. Az ilyen szintű határozatlanságok mögött vagy tudatlanság áll, vagy tényleges véletlen, a fene tudja. Vagy inkább Isten tudja.

Lsd. még Heisenberg macskáját.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.16. 19:32:16

@Csomorkány:
Az csak egy metafora volt arra, hogy a kaotikus rendszerekben apró változások is rettenetesen fel tudnak erősödni.
Ebből nem következik semmi a determinisztikus mivoltra vonatkozóan.

Schrödingeré volt az a képzeletbeli macska és rengeteg interpretációja létezik. A hullámfüggvény összeomlására vonatkozó interpretációból sem következik a véletlen.

Csomorkány 2009.07.16. 20:30:21

@Lord_Valdez: Jóvanna, én sem az az ember vagyok, akinek semmi érzéke a szimbolizmushoz, de a lényeg az, hogy ha kaotikus rendszerekben apró változások fölerősödhetnek, akkor kérdés, hol a határ, ill. van-e határ. Mert ha elvileg mérhetetlen elemi szintű események is fölerősödhetnek a napi emberi tapasztalat szintjére, teszem azt egy tornádóvá, akkor a reális emberi tapasztalat szintjén valódi véletlenekkel is számolni kell, nem csak olyasmivel, amit azért mondunk véletlennek, mert túl sok energia lenne utána járni.

Az egyik általam olvasott hétköznapi példa a modellezhetetlen, kaotikus jelenségekre, a hideg és a meleg víz összekeveredésének a folyamata, ha először hideg vizet öntünk a kádba, és rányitjuk a forrót. Ugyanez látványosabban, ha hipermangánnal megfestjük az egyik víztípust, amit össze akarunk keverni a másikkal. Olyasmi jelenik meg, mint a jégvirágok, csak 3 dimenzióban. Ebben a történetben elég nyilvánvaló, hogy véletlenszerű, atomi szintű események eredői válnak láthatóvá a fürdőkádunkban.

2. Én sem mondtam, hogy biztosan következik. Viszont a lehetőségét nagyon komolyan fölveti. Annyi biztos, hogy nem tudunk mérni. Innentől ez is, az is hit kérdése. Nem vallásos vagy istentagadó hité, hanem vallásos emberek számára katolikus vagy kálvinista hité.

Istentagadóktól a szememben kicsit meglepő az okság abszolút voltába vetett hit, dehát ez már legyen az istentagadók problémája. Részemről duplacsavar volna ezt a gondolatmenetet követni...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.17. 07:19:12

@Csomorkány:
Nehéz megmondani, hogy hol a határ. Kaotikus rendszerekről baromi nehéz bármit is állítani általánosságban, de nagyon valószínű, hogy ebben a hasonlatban erős túlzás van.
A tapasztalati véletlennel nincs vitánk, mert a tapasztalati véletlenbe minden belefér, amit nem látunk előre, akár azért, mert nem lehetséges kiszámítani, akár azért, mert csak egyszerűen lusták voltunk végiggondolni.

Épp ezt mondom, hogy maguk az "atomi szintű" (pontosabban nem az, mert itt nem látunk bele az atomba, az atom kifelé golyóként viselkedik) események nagyon is determinisztikus természetűek. Molekulák, mint a víz is, már nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert a golyók rugalmasan kapcsolódnak.

Igazad van, hogy ez hit, mert nem ismerjük az igazság végső rétegét.

Engem nem zavar, ha a világ determinisztikus pontosan azért, mert létezik a tapasztalati véletlen és agyi folyamataim révén meg van az illúzióm, hogy döntök.

Csomorkány 2009.07.18. 21:59:26

Valdez: Hát, asszem a témát kiveséztük.

Egyebek: fontosnak tartok egy fogalmi különbségtételt "csoda" és "csoda" között.

Tudományellenesnek az olyan csodák nevezhetők, amelyeknek valamely filozófiai vagy vallási megközelítés szerint szükségszerűen be kell következniük. Így nincs szükség egy rendszeresen ismétlődő jelenség más magyarázatára: Isten beavatkozott, oszt csókolom.

Namost, a harci helyzet az, hogy a Biblia meglehetősen kritikus az ilyesfajta csodákkal szemben, inkább zárt egységként mutatja be a világot. Ilyen megfogalmazásokat találunk benne: "Egyetlen néppel sem tettél olyan csodákat, mint velünk"; Jézus kapcsán: "Soha nem láttunk olyan csodákat, mint amiket ez tesz." Isten "rejtőzködő Isten", akit nem lehet simán leleplezni a világ valamely gikszerének az állandó helyrehozásakor. (Helyeknek majd utána nézek, ha mélyebben érdekel valakit a téma :-))

Vagyis a bibliai csodák, akár az Ószövetséget, akár az Újszövetséget nézzük, kivételszerű események, a János-evangélum ezt meg is fogalmazza: csodajelek, amelyek által Isten fölismerhetővé válik. János még sorszámozza is Jézus csodáit.

A Bibliai csodák nem szükségszerű, hanem alkalomszerű csodák. Ott és akkor a Biblia állítása szerint Isten kivételes módon beavatkozott valamibe, és ezáltal embereknek jelezte, hogy most ő vette kézbe a dolgokat. A Biblia kifejezetten jelzi, hogy a természet rendje szerint, modernebben a természettudományos törvények szerint ilyesminek nem lett volna szabad bekövetkeznie. Ott és akkor, a Biblia számára fontos időben és helyen más erő az Úr. Ma és most attól éppoly érvényesek lehetnek a természettudományos törvények.

Ez azt jelenti, hogy a természettudomány és a Biblia alapjában másról beszél, keresztények mindkettőt tarthatják érvényesnek.

Az evolúcióelmélet azért szívás zsidók, keresztények (és egyébként az iszlám) számára, mert a fajok teremtésének a bemutatásában a Biblia tényleg csodasorozattal számol: a tanmeseszerű történetben minden egyes állatfaj megteremtése külön isteni beavatkozás. Ha azonban korrekt módon közeledünk a Szentíráshoz, akkor észrevesszük, hogy a Biblia ebben az esetben egyéb történetekhez képest teljesen szokatlan módon mutatja be Isten és ember kapcsolatát, az elbeszélés műfaja tanmese, mint ilyen, változatlanul érvényes tanítást hordoz, továbbá abban az időben, Darwin előtt min. 2500 évvel nem volt olyan alternatív elmélet, amivel szemben a Biblia retrográdnak számított volna.

A Darwin előtti ateizmus ugyanúgy nem gondolkodott a fajok eredetén, mint ahogy a Darwin előtti zsidóság és kereszténység sem. A Darwin előtti ateisták alighanem azt mondták, hogy a világban mindig is voltak állatok és növények, és tudománytalannak minősítették azt a kérdésfölvetést, hogy honnan származnak. Namost, ez van olyan tudományellenes, mint a fajok eredetét csodasorozattal bemutatni.

Vagyis: a Darwin előtti kereszténység a Darwin előtti ateizmushoz hasonlóan sovány válaszokat adott a fajok eredetére, a Darwin utáni kereszténység meg ugyanúgy ki van békülve Darwin elméletével, mint a Darwin utáni ateizmus. Kétségtelenül nagyhangúak azok az amerikai protestáns szekták, amelyek ennek a tudományos eredménynek a keresztény interpretációját megakadályozni próbálják, de ugyanígy nagyhangúak azok az ateisták, akik a Darwin utáni ateizmust a Darwin előtti kereszténységgel kívánják összevetni, hogy a maguk számára kedvező módon mutathassák be a szellemtörténetet.

milkapista 2009.08.12. 21:06:38

Igazából ezt a 4000 éves Földet csak a keresztény kultúrkörben hitték el. A maják vagy az indiaiak jött nevettek volna rajta(vagy nevettek is)...

Az, hogy Dél-Amerika és Afrika "összepasszol", pedig lemeztektonika, nem sok köze van az evolúcióhoz(jó nyilván van, de az evolúció felismeréséhez nincs köze). És ezt 20. század közepén fogadták el, addig a "ráncos almával" próbálták magyarázni a kontinensek alakját, vagy a hegységképződést. Ez az összepasszplás amúgy sem bizonyíték önmagában, hisz a kontinensek nem a tengerparton kezdődnek.

Írj nekünk! Kövess minket!

Kövess a Twitter-en 

Melléfogott az asztrológusod? Nem találsz már helyet az ágyadnak a földsugárzástól? Össze-vissza forog az Egely- kereked? Nem használt a macskádnak a homeopátiás bogyó?

Írd meg nekünk:
blog (kukac) szkeptikus.hu

Utolsó kommentek

Híreink

  • Nincs megjeleníthető elem

Fórum

  • Nincs megjeleníthető elem

Címkék

akupunktúra (2) áldoktor (1) álhírek (1) állampolgári tudomány (1) alternatív medicina (23) áltudomány (37) antibiotikum (1) apollo (1) aromaterápia (1) ásványok (1) asztaltáncoltatás (1) asztrológia (6) atomenergia (2) attila domb (1) átverés (14) aura (2) béky lászló (3) bioenergetika (5) biofoton (1) biológia (1) biologika (1) bioptron (2) biorezonancia (5) biotechnológia (8) boszniai piramisok (3) bulvár (1) butaság (7) bűvészet (9) callahan (1) cam (1) chemtrail (3) clairvoyance (1) cod tea (5) confirmation bias (1) covid-19 (1) criss angel (1) csalás (4) csillagászat (6) cunami (1) darwin (5) demarkáció (1) diéták (1) douglas adams (1) dr. csabai zsolt (2) dr. csabai zsolt phd (1) echo tv (1) ECSO (1) egely (2) egészség (36) egészségnap (2) éghajlat (1) einstein (3) elektroszmog (1) életmód (4) energia (1) eric pearl (1) értem (3) érvelés (1) etnográfia (1) étrend kiegészítő (6) eugenika (1) evolúció (21) ezóbióökó (7) ezotéria (27) fakír (1) fals pozitív (1) fekete mágia (2) felmelegedés (2) filozófia (11) finnugor (1) fizika (12) fogyasztóvédelem (12) földönkívüliek (2) földsugárzás (3) gender (1) glifozát (1) gondolkodás (6) grafológia (2) grapefruit (3) grapefruitmag (1) grape vital (3) gyermeknevelés (1) gyógynövények (2) gyógyszerek (1) gyógyszeripar (1) HAARP (1) hagyományos kínai orvoslás (3) hamisítás (3) hétköznapi bölcsesség (1) hipotézis (1) hold (2) holokauszt (1) homeopátia (22) horoszkop (3) humor (7) idegtudomány (1) ideomotoros (1) idősek (1) india (1) influenza (1) ingyenenergia (4) integratív medicina (2) intelligens tervezés (12) james randi (3) japán (1) járvány (2) járványtagadás (1) jeti (1) jövőbelátás (1) jövőbelátók egyháza (1) jövőbe látás (2) józan ész (4) kanálhajlítás (2) kapcsolatteremtő gyógyítás (1) kígyóolaj (1) kísérlet (3) kiválasztott (4) klímaváltozás (7) klub (89) konferencia (9) kongresszus (10) könyv (13) koplalás (1) koronavírus (4) közgazdaságtan (2) közlekedés (1) kozmológia (2) kreacionizmus (2) kristályok (1) kritika (1) lászló ervin (2) lebuktatás (1) légköroptika (1) lenkei gábor (1) levitt (1) lifewave (2) lottó (1) lúgosítás (1) magfúzió (1) mágia (1) mágnes (5) magyar őstörténet (4) magyar történelem (3) marketing (3) mars (4) matematika (3) média (6) megerősítési torzítás (5) mellrák (1) mentalizmus (3) mesterséges intelligencia (1) meteor (1) mobiltelefon (1) mta (4) művészet (1) nasa (2) nyelv (6) nyílt levél (1) oktatás (4) oltásellenesség (3) oltások (2) önámítás (1) online kísérlet (3) orgon (1) örökmozgó (5) orvostudomány (12) őssejtfokozó (1) összeesküvés elmélet (5) otthonszülés (1) paleolit étrend (1) pálmalevél (1) pályázat (1) pandémia (1) parafenomén (3) parajelenségek (6) paródia (1) PCR (1) phenomenon (2) podcast (1) pozitív gondolkodás (1) prána (2) probiotikum (1) proving (1) pszí (5) pszichiátria (1) pszichológia (1) racionalitás (1) radiesztézia (3) rák (8) randi (3) rendezvény (13) rezsicsökkentő (1) richard dawkins (2) sci fi (3) seti (1) spiritizmus (2) steorn (1) sugárzás (3) számmisztika (3) székesfehérvár (2) szekta (1) szellemidézés (3) szerencse (1) sziget (5) szkeptikus (20) szólásszabadság (1) találmány (4) tantra (1) táplálkozás (5) távgyógyítás (2) technológia (13) telekinézis (1) telepátia (1) televízió (5) teremtés (3) teremtéstan (2) természetgyógyászat (28) termográfia (1) tesztek (3) történelem (14) tudomány (30) tudományos módszer (2) tudománytörténet (1) turizmus (1) ufo (5) új germán medicina (2) űrhajózás (2) uri geller (8) űrszonda (3) vágó (6) vakcinák (2) vallás (2) villanyóralassító (1) vita (1) vízautó (2) Wikipédia (3) x akták (1) Címkefelhő

Creative Commons

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása