Igen érdekes szituációhoz vezethet, ha egy eredetileg vegyésznek tanult ember a biopiacon árulja majonézkészítményeit. Toleráns, megérti a különféle irányzatok követőinek hóbortjait, szívesen ad kis szakmai magyarázatot a csomagolást nagyon tudatosan olvasgató vevőknek. Modern kisüzemében kevergeti a répacukor helyett gyümölcscukorral készült önteteket, a tojás nélküli, csökkentett olajtartalmú majonézt. Nátriumkloridot mellőz, helyette káliumkloridot adagol, koleszterinmentesít, olivaolajat öntözget. Nem igazán gondolja, hogy mindez igazán lényeges lenne, de vevői igénylik ezeket a termékeket, és mivel láthatóan tudatosan állítják össze étrendjüket, tulajdonképpen ténylegesen egészségesebben táplálkoznak, mint sokan mások.
A hétvégén azonban valami szokatlan történt:
- Jónapot! Ez a majonéz tartalmaz citromsavat?
- Igen, természetesen!
- Ohh, akkor nem kérek.
- Izé... mi a probléma a citromsavval?
- Rákot okoz.
- Ezt nem tudom elképzelni. Nézze én eredetilek vegyész valék...
- Nem, nem! Rákot okoz, ez biztos! Köszönöm, nem kell. Viszontlátásra!
Hogyan kerülhetett ilyen szituációba szegény E330-as adalékanyag, a citromsav? Minden egyes sejtünk folyamatosan termeli és alakítja tovább a citromsavat, miközben a szénhidrátokat és zsírokat vízzé és széndioxiddá bontja és ezáltal energiát termel. Táplálékunk is nagy mennyiségben tartalmazza természetes formában. Ehhez képest az adalékanyagként szervezetünkbe jutó kis mennyiségű citromsav teljesen elhanyagolható. Ha a citromsav rákot okozna, akkor szervezetünk minden sejtje tönkremenne, bármiféle biomajonézt is fogyasztanánk.
A rejtély kulcsa egy bonyolult biokémiai ciklusban rejlik. Ennek felderítésében neves hazánkfia, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus működött közre. Most az egyszer azonban szerencsére nem a magyarokkal van baj. Ha e gyönyörű biokémiai folyamatot csak úgy egyszerűen Szent-Györgyi cikusnak neveznék, akkor nem is lett volna semmi gond. De ne rohanjunk túl gyorsan előre!
A sztori valószínűleg 1974-ben kezdődött, amikoris egy állítólagosan a "Paris Hospital"-ból származó levél 139 rákkeltő ételadalék-anyagot sorolt fel, köztük is legveszélyesebbként a citromsavat. Az ügyet természetesen ellenőrizetlenül felkapta a média. A francia Mezőgazdasági Minisztérium képviselői kétségbeesetten próbálták magyarázni, hogy az E-betűs adalékok között a citromsav valószínűleg a legártalmatlanabb. A történet az elmúlt 30 évben ciklikusan fel-felüti a fejét mind Európában, mind Amerikában. Tényleges eredetére nem derült fény teljes bizonyossággal azóta sem.
Annyit mindenesetre sajnos be kell látnunk, hogy a világban senki sem nevezi a citromsav-ciklust Szent-Györgyi ciklusnak. Mi sem egészen így hívjuk, de máshol neves hazánkfiát teljesen kihagyták a megnevezésből és abban csak egy szintén Nobel-díjas biokémikust említenek meg: a német származású, később Angliában dolgozó Hans Adolf Krebs-et - Krebs ciklus.
Hja, a német Krebs szó rákot jelent!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kaloz 2007.04.08. 19:26:19
go2go · http://gomarketing.blog.hu/ 2007.04.25. 16:56:36
Én gyakran hozom fel példának a konyhasót. Sok olyan anyag van, amire ráíratják, hogy mérgező, vagy veszélyes. Nem csinálok reklámot nekik, de néhány esetben ezek a homeopatiás szerekhez hasonló higításban jelennek meg pl. a háztartási anyagok piacán. Ugyanakkor megnézve a valóban - bizonyítottan - káros mennyiséget, jót derülhetünk. Ugyanis együnk meg konyhasóból 5-6 evőkanálnyit! Garantáltan orvosnál kötünk ki. Az előbb említett de nevén nem nevezett anyagok közül némelyiknél ennél sokkal nagyobb adagra van szükség a káros hatás eléréséhez.
Egy másik érdekesség ezzel kapcsolatban: valahol (gyanítom USA), egy pszicho-szociológiai tesztet csináltak. Aláírást gyűjtöttek egy anyag betiltásáért.
Az indokok: statisztikák kimutatták, hogy mindenki meghalt, aki ezzel az anyaggal érintkezett, illetve fogyasztott belőle. Persze ez szebben volt megfogalmazva, de már nem emlékszem pontosa. Több statisztikai tényt is felsorakoztattak. A lényeg,, hogy a dihidrogénmonoxid betiltására gyűjtöttek aláírásokat. Össze is gyűlt annyi, amennyi egy népszvazás, vagy hasonló kezdeményezéséhez elegendő. Szerencse, hogy ez csak egy teszt volt, amit egyetemi hallgatók csináltak, ugyanis a dihidrogénmonoxid nem más, mint a víz.
Ebből több tanulság is adódik:
1. a hozzánemértés veszélyes
2. a statisztika tudománya nagyon nagyszerű dolog, de hozzánemértő módon, vagy szándékosan torzítva alkalmazva szintén veszélyes
3. a demokrácia nem mindenre megoldás, van amikor szakértőknek kell dönteni és nem a manipulálható nagyközönségnek
Varga Kata 2007.06.19. 21:09:43
Rigor 2007.11.15. 22:25:38
bővebben a sómítoszról:
www.tenyek-tevhitek.hu/somitosz.htm
Ja egyébként az igazán finom majonéz házilag készül, és kb kevesebb idő alatt míg megtalálom a polcát (lemértem, kb 2 perc alatt megcsinálom robotgéppel), viszont töredék költséggel.
két tojás sárgájába teszek egy kis kanál mustárt, némi sót (kb mokkáskanál), aztán elkezdem beledolgozni a kb 2dl olajat a robotgéppel (függőlegesen tartva, amikor csurgatom az olajat alacsonyabb fokozaton - így nem fröcsköl ki a tálból ) - a végén pedig 3cl fehérborecetben feloldott 3 édesítőt (nem félek az aszpartamtól:P) keverek hozzá illetve egy mokkáskanál vizet.
(a cikk írójának) 2008.01.08. 13:24:30
(a cikk írójának) 2008.01.08. 13:29:42
(a cikk írójának) 2008.01.08. 13:38:27
(a cikk írójának) 2008.01.08. 13:43:07
folytatás 2008.01.08. 13:44:11
folytatás 2008.01.08. 13:57:06
Napi fogyasztható mennyiség:
Maximum 25 mg testsúly kilógrammonként.
Mellékhatások:
Nem ismertek az alkalmazott koncentrációk mellett. Csak nagyon kevés emberben vált ki allergia-szerű reakciót.
Néhány penészfaj (például a
Trichoderma és a
Penicillium törzsek)
valamint egyes élesztő fajok le
tudják bontani a szorbinsavat (dekarboxiláció), így transz-1,3-pentadiént előállítva. Ez az
anyag adja a kerozin és a petróleum jellegzetes szagát. Más
alternatí lebontási folyamat következtében 4-hexenol és 4-hexenoic sav keletkezhet.