Azt kell, hogy mondjam, hogy az intelligens tervezés tevékenysége már megérdemelné, hogy a záróránál tartson, vagy haláltáncot járjon, de hát nyilván nem lesz így. Az emberi társadalom sajnos mindenféle butaságot képes felkapni, és legjobb esetben azt várhatjuk, hogy pár év múlva kifulladnak, mint az Uri Geller és Däniken-mánia.

Lakatos Imre tudományfilozófus dolgozta ki azt az elméletet, hogy a tudományos kutató-programok sorsa ott dől el, hogy progresszív vagy degeneratív fázisba lépnek-e. Azaz egy elmélet igazából nem cáfolódik teljesen, mert mindig ki lehet menteni, csak az már olyan toldozás-foltozás, hogy nem visz sehova.

Ha az olvasó ebből azt olvassa ki, hogy "tehát az intelligens tervezettség ( a továbbaikban ID) egy tudományos elmélet", akkor téved. Ugyanis amit Lakatos a tudományos elméletek dinamikájára mond, az még inkább igaz a nem tudományos ideológiák népszerűségére. Ezeknek is van egy divatja, és egy leáldozása.

Nagy dilemma az ID ellenzőinek, hogy kritizálják-e azt. Richard Dawkins megfogadta, hogy soha szóba nem áll, nem vitázik kreacionistákkal és ID hívőkkel, mivel azzal úgymond implicit elismerné őket, vagy azt olvasnák ki, hogy elismeri őket. Tasi István is képes arra, hogy ilyen dolgokat kihasználjon marketing-fogásnak. Így például hivatkozott már egy Élet és Tudomány cikkre úgy, hogy "lám-lám már Magyarországon is komolyan veszik ezt a dolgot". Hát igen, mondhatni, ezért nem volna szabad kritizálni, mert a kritika is reklám. Van egy ilyen elv is a marketingben, hogy nem az a fontos, hogy pozitív vagy negatív az írás, csak írjanak az emberről.

Úgy vélem, az ID-vel kapcsolatban idén már túl vagyunk ezen a ponton. Az ID-mém már elég sok embert fertőzött meg. A járvány már elkerülhetetlen, a karantén már nem működik. Fontosabb tehát beoltani az embereket, mint eltitkolni, hogy van egy ilyen ragály. Szerintem járvány most már mindenképpen lesz. A kérdés csak az, hogy a társadalom kritikus védelmi mechanizmusa mennyire védi ki, milyen hamar győzi le, mekkora kárt csinál. Mikor unják meg az emberek, mikor válik Tasi István vállalkozása degeneratív programmá? Az ID programjának progresszív fázisa - a tudományos elméletekkel szemben - csakis média-sikerekből áll, és nem kutatási sikerekből. A degeneratív fázisa ennek megfelelően az, amikor a média, és az emberek már megunják. Nem azt várjuk tehát, hogy nem fog sikerülni a kutatás, mert az most sem folyik.

Ennyi általánosság után térjünk rá a konkrétumokra! Tasi István (a továbbiakban TI.) 2007.október 31.-én beszélgetett Veiszer Alindával a Zárórában. Az itt elhangzott beszélgetés kritikájában az idézeteket a videofelvételen belüli időponttal azonosítom. Nem fogok kritizálni pár dolgot, amit már egy nemrég írt kritikámban említettem, mint például, hogy az evolúció nem szimpla véletlen (1:00).

Veiszer Alindáról annyit, hogy értelmesen állt hozzá, és helyenként nagyon jókat kérdezett. Egészen mély kérdéseket kért számon egyszerű nyelven. Mégis, azért nem mondható megfelelően felkészült beszélgető-partnernek. Több helyen nem volt megfelelő a felkészültsége, erre maga is rájött, és mentegetőzött. Többször pedig nem tudott ellenállni TI. behízelgő modorának, és együtt nevetgélt vele. Ilyenkor egy pár éles kérdésre a válasz el is maradt. Nem rovom ezt fel Veiszer Alindának, hiszen annyi mindenkivel készít riportot, nem tud felkészülni mindegyikre.Talán inkább az mondható, hogy nem megfelelő egy ilyen műsor talán ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Vagy legalábbis e mellett minden embernek illene mégis felkészültebb vitát is meghallgatni, ha ebben a kérdésben maga akar dönteni, és nem bízza rá magát a szakértőkre. Szóval ne azt vegyük mérvadónak, hogy TI hogy állt helyt V. Alindával szemben!

Kérdőjelek

TI. azzal kezdte, hogy mennyi kérdőjel van az evolúció elméletében (2:00). Ez a kérdéshez való rossz hozzáállás. Ugyanis nem mindegy, hogy miféle kérdőjelek vannak, és az sem, hogy hány. A tudomány valójában a megfigyelt tapasztalatokra próbál egy minél teljesebb elméletet lefektetni. Ezt egyébként oly módon teszi,  hogy a globális elmélet jó legyen, azaz a fizikai, kémiai, biológiai, történelmi, lemeztektonikai és más elmélete jól összeilleszkedjenek. Namost egy elméletnél nem csupán annyi a kérdés, hogy mit tud megmagyarázni, és mit nem. A kérdés az, hogy melyik elmélet tud többet, jobban megmagyarázni. Ha egy elmélet sok mindent nem tud megmagyarázni, de nincs jobb, akkor is azt fogadják el, és a "kérdőjeleket" kutatják tovább. És azt tekintik igazoltnak. TI rosszul fogalmaz, amikor azt mondja, hogy "tudományosan bizonyított" (1:30), mert ha mélyebben megnézzük, a tudományban nincs szó bizonyításról, hanem arról, hogy melyik a legigazoltabb elmélet.

Az sem mindegy, hogy az a kérdőjel anomália, vagy rejtély. Az anomália az, amikor az elméletből következik valami, de a tapasztalatok mást mondanak. Rejtélynek pedig azt nevezem, amikor van egy jelenség, amiről nem tudjuk, hogy ellent mond-e az elméletnek, de nem is tudjuk belőle levezetni. Például, amikor még a newtoni fizika volt érvényben, akkor abból nem tudták volna megmondani, hány bolygó van a Naprendszerben. Amikor megvolt a Naprendszer keletkezés-elmélete (1755 Kant), akkor abból sem tudták kiszámolni ezt. Ettől még senkinek nem jutott eszébe elvetni a newtoni mechanikát. Egy progresszív elméletre viszont példa, hogy a newtoni mechanika alapján az Uránusz pályájának pici perturbanciája (eltérése) alapján megjósolták az Neptunusz bolygó létét (1846), és valóban ott volt (előtte is látták már, de nem tudták, hogy bolygó).

Vagy mondjuk a gáztörvényekből anno egyáltalán nem lehetett kiszámolni az időjárás-jelentést. De nem is találtak olyan időjárási jelenséget, ami biztosan ellent mondana neki. Feltételezték, hogy bizonyára a hurrikánok is a gáztörvények szerint működnek, és talán valamikor még számszerű modelleket is lehet rájuk adni. Manapság már az időjárás-előrejelzés a számítógépekkel használható becsléseket ad, de nem tökéletest. Tehát ezek a fajta kérdőjelek nem jelentik, hogy a gáztörvények helyett időjárás-istenekben higgyünk, hiszen ezeknél elvi lehetőség sincs bárminek a megmagyarázására, előrejelzésére.

A másik kérdőjel az anomália. Például a newtoni mechanikából ki lehetett számolni a Merkúr pályáját, és ebben találtak is egy eltérést (a Merkúr perihéliuma). A Neptunusz példáját utánozva  próbálták ezt is megmenteni, de ezúttal siker nélkül. Nem volt perturbáló bolygó. Ez egy anomáliának bizonyult. A furcsa dolog, hogy a newtoni mechanikát ezután sem vetették el, remélték, hogy csak van valami mentő megoldás. Egészen addig, amíg a relativitás-elmélet már ezt az anomáliát meg tudta magyarázni. A tanulság: még egy anomália sem olyan kérdőjel, hogy elvessenek egy elméletet, csak akkor, ha van jobb alternatíva.

Az ID pedig kb. olyan, mintha gáztörvények helyett időjárás-istenekben hinnénk. Sokkal több kérdőjel van, az ID szinte semmit nem magyaráz, és semmit nem jósol. Semmi nem számolható belőle. Az ID egyáltalán nem progresszív. Csak utólagosan a megfigyelt dolgokra ad valami elég homályos "magyarázatot". Idézőjelbe tettem, mert nem magyarázat, hogy "így lett tervezve".

Átmenetek

Az átmenetek kérdése (2:05) is egy kis fogalmi problémák nyugszik, amelyet TI és az ID tudatosan vagy tudatalatt kihasznál. Az élőlények egyedei az evolúció szerint folytonosan alakulnak. Nincsenek tehát átmenetek, illetve minden átmenet valahonnan valahova. Az egyedeket populációkba lehet osztani, de ez nagyon nem egzakt. Az időben folytonosan alakuló élővilágot fajokra, és nagyobb rendszertani egységekre is lehet osztani, de ez is csak egy időpillanatban működik, és nem teljesen egzakt. Van sok kérdéses eset, például vannak az ú.n. gyűrűfajok.

A legnépszerűbb példája a Hering-sirály. Ennek skandináviai változata szaporodni tud a szibériai változatokkal, az szaporodni tud a kanadai változatokkal, a kanadai tud az angliaival, de az angliai tipikusan nem szokott a skandinávval (a képen egy absztrakt illusztráció színekkel).

Tehát az élőlények csak praktikusan bomlanak szét fajokra az evolúció egy bemerevített képében, és ez olyan, mintha egy szilárd struktúrát alkotna. Egy ember pár évtizedes élete alatt tényleg változatlannak látszik. Szinte teljesen változatlan az egész emberiség írott története alatt is. Az evolúció lassan mozog. Olyan, mint az üveg, amelyik tulajdonképpen folyadék, csak olyan lassan folyik, hogy mi emberek szilárdnak látjuk. De ezt mítizálni hiba lenne.

TI azt állítja, hogy a fajok változásának van határa, hogy a fajok azok valami szilárd, és jól elkülönülő, dobozok, távol egymástól, amelyekbe minden élőlény becsoportosítható, és nincs közötte semmi, nem lehet átmenet köztük. A Hering-sirály esete mutatja, hogy a fajok olyan dobozok, amelyeket rádobálunk a fajokra, és van,amikor nem is tudjuk jól rádobni, mert mindig kilóg valami. Tehát adobozolás nem valami akadályozómehanizmus, hanem utólagos, és néha esetleges kategorizáció.

Mi emberek, hajlamosak vagyunk valamit túkategorizálni, tovább, mint ahogy az valójában lehetséges. Nagyon jó példa erre mondjuk egy informatikai morph program, amely két kép között tud átmenetet képezni. Vegyük mondjuk Saddam Hussein, és Steve Martin képét, és képezzünk átmenetet!
Hajlamosak leszünk az átmeneteket is Saddam Husseinként vagySteve Martinként szemlélni. Csak annál a képnél leszünk zavarban, amelyik tényleg nagyon a kettő között van Saddeve Husseinartin. Hasonlóan, ha valaki egy halszerű élőlény és egy szárazföldi élőlény között mutat nekünk átmeneteket, akkor bekategorizáljuk valahova őket. Vagy vízi, vagy szárazföldi állatnak. Azt mondjuk, hogy az állat vagy még hal, vagy már kétéltű. Rávetítjük a mai kategóriákat. De ez visszavetítés. Ha pedig valami a kettő között van, akkor talán felismerjük, hogy "hát igen, ez egy köztes állapot", de fogadjunk, hogy TI még akkor is több átmenetet kíván. És TI lehet, hogy nem is képes elképzelni köztes formákat. De ez nem érv. Az "argumentum ad ignorantiam" érvelési hiba. Nem cáfol egy elméletet az, hogy valamit nem tudunk, az meg pláne nem, hogy nem tudjuk elképzelni.

A másik dolog, hogy az evolúció során "csoda", hogy egyáltalán vannak leletek. A leletképződés nem mindennapi dolog. Nem várhatunk el egy folytonos filmet róla, csak egy nagyon hiányos stroboszkópot. A tudós dolga pedig, hogy a stroboszkópból kivegye, hogy mi történhetett. Olyan ez, mint egy detektív munkája, aki a tettesről talál nyomokat mondjuk a kocsmában, a szállodában, a boltban, a benzinkútnál. Hogy ezek között nincs nyom? Hát c'est la vie.  Ettől még a detektív nem gondolja, hogy a tettes közben repült, teleportált, vagy isten juttatta egyik helyről a másikra.

Igen ritkán lehet úgy érvelni, hogy "ha igaz az elmélet, akkor több nyom kellene, hogy legyen". A detektív nem szokta azt mondani, hogy "mivel nem tudom, hogy Hasfelmettsző Jack a Tower Bridge-n vagy a London Bridge-n keresztül ment a helyszínre, ezért nem ő volt a gyilkos" (elnézést, ha a példa nem korhiteles).

Amennyi lelet elvárható az evolúció elmélete alapján, annyi kb. van a földben. Ha igaz az elmélet, egyáltalán nem várható minden évből egy-egy élőlény a rétegekben. Megjegyzem, TI akkor lehet, hogy azzal jönne, hogy "de hol vannak a negyedéves átmenetek". 

Leletek

 TI. kedvence egy Michael Cremo nevű ember (5:05), aki kiadott egy könyvet, amely egy pár ("sok száz") olyan leletről szól, ami szerinte problémás az evolúció szempontjából. Ez a téma nagyon sok részletkérdésbe vezetne, amelyekbe itt nincs módom belemenni, TI sem ment bele. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a Cremo-őrület már kezd lecsengeni, ugyanígy a Behe őrület is. Előjött a dolgaival, a tudomány ezekre megfelelt, egy ideig tartani tudta a média figyelmét, de kifulladt.

Nehéz volna egy laikus olvasót a részletekben meggyőzni, ezért azt mondom, fogadják el itt azt, hogy a szakemberek úgy találták, hogy Cremonak nincs igaza. Akinek ez nem jó, mert persze senkitől sem kérünk tekintélyelvűséget, hát az járjon utána szép lelkiismeretesen!

Itt egy dologra térnék csak ki, és ez TI ruhatáros példája (2:30), mert ez az általános gondolatmenetre vonatkozik. TI azt mondja, képzeljünk el egy férjet, aki hazajön, és az öltönyén van egy szőke hajszál (a feleség barna). És a férj azzal jön, hogy ez a ruhatárban ragadt rá. Mennyire hihető ez? Hát attól függ, hogy mik a háttérismeretek. Például ha a férj aznap a zeneakadémián volt koncerten, akkor elég hihető.

De nézzük ezt az evolúcióra! Tulajdonképpen, tudva, hogy vannak geológiai jelenségek, amikor megkavarodhatnak rétegek, és még pár módot tudunk mondani, hogy hogy kerülhet valami máshova, akkor várható, hogy lesz pár "szőke hajszál"a leletek között. Az evolúció esetében nem egy-egy hajszált  kell nézni, hanem az összes hajszálat. Mert itt van több ezer. És furcsa mód, a túlnyomó többségük barna.

Van ugyanis egy igen egyértelmű trend: bizonyos élőlények korábbi leletekben fordulnak elő, mások később. Bizonyos "fajok" korábban éltek, mások később. Ha Cremonak igaza volna, akkor lehet, hogy egy ősember-lelet belekavarodott a dinoszauruszok közé. De ez csak egy.

Olyasmi ez, mintha ki kellene deríteni, hogy annak a bizonyos embernek szőke vagy barna a felesége, és az öltönyön van ezer barna hajszál, és egy szőke. TI pedig elakarja hitetni velünk, hogy a feleség szőke, és ezer barna hajszál került az öltönyre a ruhatárban.

És itt volt az a pillanat, amikor Veiszer Alinda egyszerű módon kérdezett valami nagyon jót. Vajon TI azt hiszi, hogy az emberek a dinoszauruszokkal együtt éltek? És TI kénytelen volt azt mondani, hogy igen(4:25). Itt látszott, hogy ez tényleg a fanatikus hit, ez nem racionális meggyőződése, hanem így kell hinnie, akármilyen abszurd is. VA. nem firtatta tovább, és tán nem is kell. Ez itt a "nincs több kérdésem" pillanata: a kérdezett olyat mondott, amiről minden értelmes ember látja, hogy miért abszurd. Ha egyszer együtt éltek az emberek a dínókkal, akkor miért nincs erről leletek garmadája? Miért csak egy van? Arról nem is beszélve, hogy durva képtelenség az összes valaha élt és kipusztult élőlénynek életteret adni. Nagyon jól tudjuk, hogy a nagyobb emlősök ideje akkor jött el, amikor a dinoszauruszok kihaltak. És akkor a többi, még nagyobb kihalásokról nem is beszélek.Továbbá nem beszélek a nagy éghajlat-változásokról. Végül arról sem, amikor a Föld légköre még nem is tartalmazott oxigént, mert a fotoszintetizáló növények csak  később jelentek meg. De TI hisz abban, hogy ebben az oxigénmentes légkörben dinoszauruszok éltek, és emberek. Ne felejtsük, TI elfogadja a földi élet több milliárd éves korát (23:50).

Tehát ha azt mondjuk, hogy az evolúcióval kapcsolatban van pár kérdőjel, akkor az ID-nél sokkal több, sokkal nagyobb kérdőjelek vannak.S őt, felkiáltójelek, akkorák, mint egy ház. És emlékezzünk, a tudomány, és a józan paraszti ész azt mondja, hogy "melyik az egyszerűbb magyarázat", vagy "melyik magyarázat felel meg több ténynek". Lehet mérlegelni "több száz" szőke hejaszál, vagy több ezer barna. TI azt mondja, hogy "az ilyen leletek nagy száma idővel bizonyító erővel fog bírni" (7:30). Hát igen, ha több ezer lelet volna itt is, és ott is, akkor bajban lennénk. De miért iszik TI előre a medve bőrére? Nincs ilyen leleteknek nagy száma. Viszont elsöprő mennyiségű az igazoló leletek száma.

TI. beszél az azonos szkepszisről, és az elméletek és leletek azonos kezeléséről. Hát, ha ugyanúgy mérjük, akkor az evolúciónál lehet, hogy van némi kérdeznivaló, de nem inog az elmélet. Az ID ehhez képest nem csupán imbolyog, nem összedől, hanem tulajdonképpen nincs is épület. Nincs is egy olyan elképzelés, aminek esélye volna megállni ideig-óráig.

Az ID tényleg inkább csak az evolúció kritikájának szerepét tölti be, ennyiben még hasznos is volna, ha nem vezetné félre az embereket.

Élő és élettelen misztikuma

TI. egyik érve, és ezt máshol is hallani, hogy a tudomány még nem tudott élőlényt előállítani (10:05). Ide kapcsolódik kicsit az is, hogy a tudomány állítólag csak reprodukálható jelenségeket tud leírni. Ez nem igaz, hiszen a történelem, meteorológia, csillagászat is tudomány.

TI. állítja azt is, hogy a tudomány nem alkalmas a régmúlt feltárására (17:05). No de a történelem talán nem tudomány? Igaz, hogy a régebbi korokat nehezebb kutatni, és igaz, hogy minél régebbre megyünk, annál inkább általános folyamatokat tudunk, és kevesebb részletet. De az evolúció tényleg csak egy általános séma, nem a részletekről szól. Valóban, sokkal nehezebb lesz kideríteni dinoszauruszok utolsó napjainak részleteit, és sokkal könnyebb mondjuk Charles Darwin utolsó napjairól mondani valamit. De semelyik időpontnál nincs egy olyan határ, hogy "idáig tudomány, és innentől vallás".

A reprodukálhatóságra visszatérve, - mint láttuk -ez nem tudományos feltétel. Persze nagyon sok jelenség esetén teljesen jogosan kérdezzük, hogy "és vajon tudjuk reprodukálni?", de más jelenségeknél teljesen érthető, ha nem tudjuk, és nem is kérdezzük. Nem kell nekünk szupernóva-robbanást, fekete-lyukat, hurrikánt, népvándorlást reprodukálni ahhoz, hogy tanulmányozhassuk, és hogy teljesen megalapozottan mondhassunk valamit e jelenségek működéséről, kialakulási mechnaizmusáról.

A tudomány progresszivitásáról szólva az azért jogos várakozás, hogy az élet felett egyre nagyobb kontrollra nyílik lehetőség a biokémia és evolúció megértésével. Élő sejtet valóban nem tudunk létrehozni. De egyre többet érünk el klónozásban, génmanipulációban, sejttenyészetben, őssejt-kutatásban, és igazából még az élő sejt előállításához is sokkal közelebb jutottunk, ugyanis részegységeket már tudunk előállítani. (Tasi ebben faktuálisan is téved, amiukor azt állítja, hogy nem (10:20)) Mindez persze etikai kérdéseket felvet, de ez nem tartozik ide.

Az élő sejt efféle misztifikációja hasonlít ahhoz, ami a múlt században történt, amikor azt hitték, szerves anyagot csak élőlény tud előállítani. Ez volt az entelechia-elmélet, ami Arisztotelész filozófiájából kölcsönözte ezt az elnevezést. E szerint az élőlényekben van valami lényeg, amitől azok élnek, és amitől azok szerves anyagot tudnak létre hozni.

Ez a fajta entelechia-misztikum jön elő Tasi István hozzáállásából, emiatt ő azt gondolja, hogy életet soha nem fogunk tudni előállítani (11:00), és ennek igazolása, hogy eddig nem tudtunk. Ezzel szemben, ha nem hiszünk ilyen misztikumokban, akkor mesterséges élet akár előállítható lehet, de hogy ezt valóban megtesszük-e vagy sem, az kutatás és etikai döntés kérdése. Nem tartozik a tárgyhoz.

Ti egy másik érve, hogy a fajoknak vannak határai. (3:40). Azt mondja, hogy eddigi megfigyeléseink szerint van ez így. Namost persze, ha csak ezek a megfigyelések volnának, akkor valaki jogosan extrapolálhatna, hogy a fajoknak vannak határai. De ha egyszer ott van az, hogy a fajok sokaságának az egy nagyon jó magyarázata, hogy ezek közös ősből alakultak ki, akkor hát ott van az a megfigyelés is, ami szerint a fajoknak lehet, hogy nincsenek határai. Visszatérve a detektíves példára. Ha a detektív azt tapasztalja, hogy Hasfelmetsző Jack otthonról mindig csak akocsmáig ment el, akkor gondolhatja azt, hogy "talán nem is tud tovább menni". No de ha egyszer találtak egy asszonyt meggyilkolva a postán, és az egy jó magyarázatnak tűnik, hogy Jack csak elment a postára, és meggyilkolta az asszonyt, akkor mégiscsak gyenge ellenérv, hogy "de hát csak akocsmáig láttuk elmenni eddig". Hát persze, ha rövid ideig figyeljük, akkor az evolúció nem jut messzire. De ez nem jogos érv a mellett, hogy vannak határai. Miféle határok? És miért lennének? Talán egy bizonyos idő után isten közbeszól, hogy "eddig mutáció, és ne tovább"?

A tervezettség érzete

A következő érv az, hogy minden ember képes felfedezni a rendet, a tervezettséget. Valóban, a mindennapi életben elég jól meg tudjuk mondani, ha valami tervezett módon, intelligens lények által jött létre. Ez egyébként szintén fontos evolúciós szempontból. Nekünk embereknek, akik nem éppen csúcsragadozók voltunk, és akik a történelem hosszú folyamatában sokat harcoltunk rivális törzsekkel is, fontos volt a túlélésünk szempontjából, hogy például a csapdákat felismerjünk. Fontos az, hogy felismerjünk bizonyos tárgyakban az ártó szándékot. Másrészt az ember csak akkor képes a maga számára funkcionális tárgyakat feltalálni, ha a funkcionalitás eszméjével bír. Fontos az is, hogy embertársaink jó, vagy ártó szándékát felismerjük. Ennek részeként egyfajta tervezettség-érzetünk van.

Ez az "érzékünk" tehát valóban fejlett, de csalóka is. Például, a tervezettség érzetünk egy jégvirágra azt mondaná, hogy egy művész kellett, hogy létrehozza. De tudjuk, és ma már tudományosan nagyon jól értjük, hogy hogyan jön létre teljesen természetesen ez a komplex dolog. Egyébként a jégvirág nagyon jó ellenpélda az ID sok érvére. Cáfolja például T. Istvánt: "ahol rend van, ott van rendező" (16:20). A fraktál-növekedés az önszerveződés egy olyan fajtája, amely az élettelen világban jelen van, amely még nem alkot életet, de önszerveződő. Példa tehát arra, hogy hogy képes komplexitás "a semmiből" kialakulni önszerveződéssel. Példa arra, hogy a véletlen és a szabályosság határán hogyan "fejlődhet" ki valami. Hogyan játszódik össze a véletlen és a szabályosság valami olyannak a létrejöttében, ami emberi szemmel csodálatosnak, tervezettnek tűnik.

De mondott TI itt egy másik érdekes példát is, a SETI kutatást. És itt meglátszik az, hogy ez a tervezettség milyen csalóka lehet. Ugyanis elég antropomorf érzékünk lehet csak erről. Igazából nem sok fogalmunk lehet arról, hogy egy más fajta értelemnek mi a célszerű, hogyan tervez, miben milyen funkciót és szabályosságot lát. Egy másik bolygó értelmes élőlényének valószínű, hogy más funkciói lehetnek ugyanannak a dolognak, más dolgokban találhat meg hasonló funkciókat, vagy egészen más funkciókat kereshet a tárgyakban. Neki lehet valami funkcionális és tervezett, ami nekünk nem, és vice versa. A SETI program jobb hiányában megpróbál hozzánk hasonló értelmességet keresni a Világegyetemben. De lehet, hogy meg fogunk lepődni.

Egy jó példa van itt is, ami TI ellen szól. 1967-ben, amikor Jocelyn Bell Burnell és Antony Hewish  Cambridge-ben az ún. kvazárokat figyelték, egyszer csak felfigyeltek egy szabályos jelre. Ez a szabályosan pulzáló jel bizonyos csillagokból jött, amelyeket elneveztek először LGM-1-nek (kis zöld emberkék), majd később pulzároknak. Teljesen kézenfekvő volt, hogy ilyen szabályos pulzálást idegen civilizációk küldhetnek bele a világűrbe. Ez a tervezettség jele - gondolhatnánk. A tudósok igazából remek szkeptikusok voltak, és ki is derült, hogy teljesen "prózai" magyarázata van, egy fizikai jelenség formájában.

Nem szabad tehát antropomorf tervezettség-érzetünkre apellálni (14:20), mert egyáltalán nem objektív, hanem nagyon is szubjektív dolog. Ha lenne valamilyen világegyetemen kívüli tervező, akkor annak céljairól, terveiről valamit mondani hajmeresztően merész dolog volna. Teljesen alaptalan egy földi jelenség vélt funkcionalitásában egy ilyen tervező szándékát keresni. Ez bizony antropomorfizmus, majdnem annyira, mint az öreg szakállas isten az égen.

Az ID, mint említettem, nem elmélet. Ez akkor derül ki igazán, amikor a részletekre rákérdezünk, és nem csak az evolúciót vesszük górcső alá, hanem az ID válaszait is. Rá fogunk jönni, hogy az ID magyarázatai vagy az evolúció magyarázatához hasonlatosak, vagy nincsenek válaszok.

Így például Veiszer Alinda rákérdezett a haeckeli felismerésre, hogy az egyedfejlődés valamilyen szoros viszonyban van a törzsfejlődéssel (17:30). TI nagyon jól tudja, hogy ez a kapcsolat nem szoros párhuzam. Érdekes módon az ilyen részletekben nagyon felkészült. Rendben, de azért mégis van ott egy olyan összefüggés, ami magyarázatra szorul. És akkor erre az a válasz, hogy isten hatékonysági szempontból csinálta így a tervezést. TI hivatkozik a mobiltelefonok hasonlóságára, amik mintegy" rendszertant" alkotnak (19:40).

Két baj van ezzel. Az első, hogy ez megint emberi tervezés. Igen, az ember, mint véges, korlátos, korlátos erőforrásokkal rendelkező, hatékonyságra racionalizáló, fáradékony lény úgy tervez, ahogy. És ez sokban hasonlít az evolúcióhoz. Egészen odáig, hogy bizonyos esetben ez teljesen szándékos módszer: ld. genetikus algoritmusok. Mellesleg ez is egyfajta igazolása az evolúciónak.

No de egy isten az nem feltétlenül rendelkezik ilyen korlátokkal. Vagyis tudja a fene, merthogy itt megint csak lyukas az ID elgondolása. Ahhoz, hogy elmélet legyen, rendelkeznie kellene valami hipotézissel a tervezőről. Egészen máshogy tervez mondjuk egy Nokia telefont, és egy kis cég (tudom, mert dolgoztam mindkettőben) . A tervezőről szóló elgondolás nélkül nem vizsgálható a tervezettség hipotézise. És fordítva: tervezettségről csak akkor beszélhetünk, ha szemünk előtt van egy ismert tulajdonságú, valamilyen tervező. Márpedig nincs (13:20).

TI említi, hogy a régészet, a történelemtudományok állandóan használják a tervezettség hipotézisét. Állandóan vizsgálják tárgyak, földdombok, piramis alakú építmények, kőromok tervezettségének kérdését. Igen, de ez egy nagyon is jól ismert tervezővel a szemük előtt csinálják: az emberrel. Ugyanez nem lehetséges, ha a tervező nem egy bizonyos nagyon specifikus tulajdonságú lény. Tehát nem létezik "a tervezettség" fogalma úgy általánosan, csak az, hogy "ezt a dolgot itt vajon az a bizonyos jól ismert X tervező csinálhatta-e?".

A minőségi magyarázatok

A másik gond az az, hogy egy lusta, korlátos, hatékonyságra törekvő tervezővel az evolúcióra kísértetiesen hasonlító elgondolás alakul ki. Karl Popper fontos elgondolása volt, hogy két elmélet között kell, hogy legyen egy kísérlet, ami különbséget tud felmutatni. Ő ezt döntő kísérletnek nevezte. A dolog olyan szempontból kritizálható, hogy egy ilyen kísérlet lehet, hogy végül is nem dönt véglegesen, de az biztos, hogy ha két elmélet között nincs egy megkülönböztető kísérlet, akkor ott vagy az van, hogy a két elmélet tulajdonképpen ugyanaz, vagy az egyik felesleges metafizikát tartalmaz (ld. Occam borotvája). Ez úgy is lehet, hogy az egyik elgondolás nem is elmélet, de a másik elmélet mechanizmusát csempészték bele.

Kérdezzük csak meg, miért van az északi sarkon jegesmedve, fóka, a délin pedig rozmár és pingvin? Miért szenvedne egy tervező azzal, hogy az egyik sarokra gyönyörűen megtervezett fajok helyett a másik sarokra egy sor másikat tervez? Ráadásul madárból szab át egy vizi és szárazföldi, de repülni nem tudó állatot. Vagy Ausztráliában miért van egy komplett másolata az emlősöknek? Jól tudjuk, mert az ember elvitte oda, hogy az európai élőlények is megélnek ott. De az az "intelligens" tervező vesződött. "Újratervezés". Mint egy buta GPS.:)

Persze az evolúció mond magyarázatot: természetesen az északi és déli sarkokra külön élővilág evolválódott, és Ausztráliában is, mert elszakadt a többi kontinenstől. Ez még azt is megmagyarázza, hogy miért erszényesek ezek az emlősök, mert az evolúciós menetrend és a lemeztektonikai történet jól összefésülhető. Ezt a magyarázatot az ID kikölcsönözheti, de akkor miben különbözik? Ráadásul elég furán néz ki az újratervezés az állítólag oly intelligens tervezőtől.

Namost ha az ID minden jelenséget úgy magyaráz meg, hogy az az evolúciós magyarázatokhoz hasonló ("egy felsőbb tervező épp úgy létrehozhat dolgokat ugyanolyan fázisokon keresztül, mint az evolúció" 19:30), és végül is mindent csak úgy tud megmagyarázni, mint az evolúció, akkor ott gondok vannak. Mert akkor nem lehet jobb, mint az evolúció, nem mutat előre, nem különbözteti meg magát tőle. És végül is csak olyan, mint az evolúció, eltekintve egy felesleges tervezőtől, és egy nagy homályosságtól.

TI. szereti emlegetni a tudományos forradalmakat (7:50), de emlékezzünk csak, a relativitáselmélet meg tudott valamit magyarázni, amit a newtoni fizika nem, illetve jósolt valami eltérőt a newtoni fizikához képest, ami beigazolódott. Nem csupán követte a newtoni fizika magyarázatait valami homályos, másfajta nyelvezettel, meg felesleges feltevésekkel, hanem volt egy megkülönböztető jóslata.

Egy kicsit időzzünk el azon a kérdésen is, amit VA is számon kért, ezek pedig a "funkció nélküli" szervek (20:15). Itt megint arról van szó, hogy TI. természetesen nagyon pontosan tudja, hogy ezek a szervek nem teljesen funkció nélküliek. Az evolúciótól nem is várható az, hogy azok legyenek. Amennyiben egy szerv elvesztené a funkcióját, akkor csak ideig-óráig maradna fenn. Persze lehetséges, hogy a féregnyúlvány pont ilyen. De az evolúciót nézve teljesen természetes, hogy az eredeti funkcióját elvesztett szerv valamilyen más funkcióra használódik. Ha ez lehetséges, akkor miért ne? És ha lehetséges, akkor az evolúcióban valószínűleg meg is történik. Hisz előnyt jelent.

Azon is időzzönk el egy kicsit, hogy ennekaféregnyúlványnak a gyulladásában, amit vakbélgyulladásnak neveznek, a modern orvostudomány előttsokan belehaltak. Ez is az intelligens tervező tervei szerint van? Az evolúciónál ez jobban magyarázható, hiszen annak nem kell ilyen "etikai" megfontolásoknak eleget tenni. A féregnyúlvány lehet szelekciósan pillanatnyilag elég jó megoldása valaminek.

Számos más olyan szerv van, ami módosult így-úgy. Lábakból uszony lett, levelekből virág-szerűség, stb. Miért ne lenne a vakbélnek egy másik fajta szerepe? Az is lehet, hogy pont egy átmenetet látunk, amikor a vakbél éppen valami más funkció felé evolválódik az emberben. Mindez az evolúció elméletével eléggé összhangban van. Az ID elgondolásával pedig nehezen magyarázható ki. Persze egy homályos elgondolásba sok mindent bele lehet gyömöszölni.

Egy másik tévedés, hogy TI azt merte állítani, hogy az, hogy bizonyos fajok kihalnak, ellent mond az evolúciónak (21:50). Húha.:) De azért képzeljük már el, hogy a Földön 4 milliárd éve ott tolong mindaz a sok száz millió faj, ami azóta kihalt...

Arra, hogy az ID van, amikor valamit az evolúcióhoz hasonlóan magyaráz, valamikor pedig nem magyaráz, jó példa az, amikor VA a pingvinekről kérdezte T. Istvánt. Mire ő nagyjából elmondta az evolúciós választ. Hát igen... Tehát ennyit arról, hogy melyik oldalon hány kérdőjel van. És amikor VA megkérdezte, hogy hogy is volt az a tervezés konkrétan, akkor TI azt mondta, "ha szigorúan tudományosan kéred, akkor erre nem tudok választ adni" (12:50). Nos, akkor hogyan is tudományos ez az ID állítólag?

Végül egy olyan kérdés, ami Dawkins könyvében is szerepel, mint egy olyan érv, ami szerinte egyenest valószínűtlenné teszi isten létezését. Dawkins azt hozza fel, hogy a hívők az élet, vagy a világegyetem komplexitását tervezéssel magyarázzák. A tervező pedig komplexebb, mint a tervezett dolog. Tehát ez nem magyaráz meg semmit, sőt, egy még nagyobb kérdéshez vezet. Mert ha a világegyetem komplexitása magyarázatra szorul, akkor a tervező komplexitása még inkább. Ha a világegyetem komplexitását, mint valószínűtlen dolgot tekintjük, ami nem jöhetett létre véletlenül, és nem is alakulhatott ki magából, akkor ez még inkább érvényes a még komplexebb tervezőre.

Van itt egy probléma azzal, hogy mi is az a "komplex". Ha szigorúan fizikai entrópiát nézünk és az evolúciót, akkor nincs probléma, hiszen a Nap bőséges energiaforrás. Nyilván valami nem pontosan definiált, hétköznapi komplexitás-fogalmat kell venni. Most itt ennek részleteibe nem megyek bele. Fogadjuk el, hogy praktikusan van itt valami, amit komplexitásnak nevezünk, mindenféle egzakt definíció nélkül.

Én azt gondolom, hogy van itt egy kiskapu. Dawkins, és a tudósok zöme elismeri, hogy az evolúció, mint egyszerű mechanizmus létre hoz komplex dolgokat. Tehát tudjuk, hogy létrehozhat valami egyszerű, valami komplexet. Azt is látjuk, hogy a tervező általában egyszerűbb dolgokat hoz létre. Egy autó egyszerűbb, mit az emberi agy. De ez nem teljesen biztos. Elképzelhető tervezés is valamilyen tervezési folyamat használatával, ami által a tervező magánál komplexebb dolgot hoz létre. Egy kissé buta isten, amelyik valamilyen gyártósorral gyártatta a világot persze furcsa elképzelés, de elvi lehetőség.

Ám TI esetében nincs ilyen kiskapu, ő ugyanis elismeri, hogy isten komplexebb, mint a természet. De ezzel akkor érvényes Dawkins érve, hogy akkor ez egyáltalán nem magyarázat. Akkor az evolúció nem csak más szempontból, de itt is utcahosszal vezet, mert egyszerűbb dologra vezette vissza a bonyolultat. Az ID pedig elégtelen, mert még bonyolultabb dologra vezette vissza.

Kritikámat egy kicsit messzire vivő kérdéssel zárom. Egy helyt TI azt találja mondani, hogy "az életnek akkor van igazán értelme, ha végső értelme van". Úgy látom, hogy ez egy roppant szubjektív kijelentés. Én elfogadom, hogy TI számára akkor válik valami értelmessé, ha valami isten végső céljainak megfelel. Lehet, hogy ő ezt fogadná el értelmesnek, ekkor nyugszik meg. Én kifejezetten nem. Ez nyilvánvalóan pszichikai adottság kérdése. Vannak autoriter személyiségek, akik másoktól várják, hogy megmondják, mi jó, mi helyes, mi legyen a cél. És vannak individuális személyiségek, akik azt szeretik, ha maguk határozhatják meg. És kifejezetten elutasítják, ha rájuk akarnak erőszakolni valamit.

Ha nekem egy nagyfőnök azt mondaná, hogy "márpedig ez és ez legyen az életed célja", akkor lehet, hogy juszt is azt mondanám, hogy nem. De akárhogy is reagálok, ez továbbra is csak arról szól, hogy én elfogadom-e azt, amit egy másik lény mond, és nem arról, hogy mi az élet célja. És ez teljesen szubjektív kérdés.

TI hajlamos az ilyen szubjektív dolgokat kivetíteni, és az ID is hajlamos arra, hogy például a tervezettség látszatát objektív dolognak tekintse. Valaminek, ami szerintük egyrészt objektív tulajdonság, másrészt csak egy tervező magyarázhat. Ez pedig nem egy tudományos eljárás. Emiatt sem tudományos elmélet az ID.
Van mág továbbá TI érvelésében pár igen messzire vezető filozófiai tévedés, amikre nem tértem ki. Például a törvények magyarázata és az eredetkérdések. Jelzem, hogy ezekkel is gond van, de itt most túl messzire vezetne, majd esetleg egy másik cikkben.