A Népszabadság tegnapi cikke szerint a Pécsi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézete bevezeti az alapképzésben az alternatív medicina oktatását. Az első évben még opcionálisan vehetők fel e tárgyak extra kreditpontért, de utána már kötelezően kell választani a manuális medicina, a kínai orvoslás és a neurálterápia között; továbbá tanítani fogják a homeopátiát, az Ájurvédát, a tibeti orvoslást, a biofizikai orvoslást és a böjtkúrát is.

Az Intézet vezetője egy másik cikkben felhívta a figyelmet arra, hogy...

A Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztálya már tudományosan megalapozottnak ítélte a csak orvosok által végezhető kínai orvoslás, manuális medicina és neurálterápia ágakat, míg például az ajurvéda, tibeti medicina, homeopátia, biofizikai orvoslás, különféle böjtkúrák számára további bizonyítékokat, érveket hiányolt, de nem gátolta azok alkalmazását.

És bármilyen hihetetlen, ez majdnem így is van! Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya 1998-ban egy ad-hoc bizottságot állított fel az Akadémia érintett osztályaiból, valamint a konvencionális és az alternatív medicina prominens képviselőiből. E bizottság állásfoglalást tett közzé a "természetgyógyászat tudományos megalapozottságát illetően", és erről előadás is elhangzott a 2004 áprilisában megrendezett I. Magyar Orvostudományi Komplementer Medicina Konszenzus Konferencián. A bizottság a tudományos megítélés alapján csoportosította a különböző komplementer medicina tárgyköröket az alábbiak szerint:

1. csoport

A tudományos megalapozottság megítéléséhez már elegendő információ áll rendelkezésre, illetve további tudományos megerősítés várható:

• hagyományos kínai orvoslás,
• manuálterápiás eljárások,
• neurálterápiás módszerek

2. csoport

Nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni.

1. Filozófiai alapokon nyugvó eljárások hátterük feltárásában természettudományos módszerek mellett más tudományterületeket is érintő komplex kutatások is jelentőséggel bírnak (pl. ájurvédikus gyógyászati eljárások, hagyományos tibeti gyógymódok, antropozofikus orvosi-, valamint homeopátiás módszerek)
2. Kellő tudományossággal még fel nem tárt módszerek (pl. biológiai fogorvoslás, méregtelenítő módszerek, biorezonancián alapuló eljárások, vér oxigenizálásán alapuló terápiák.
3. Csak diagnosztikus célú természetgyógyászati vizsgáló módszerek. Ezek amellett, hogy többségükben természettudományos megalapozottsággal nem rendelkeznek, egyrészt a valós és még a gyógyítható állapotban lévő betegségekről elterelik a figyelmet, másrészt felesleges terhelést rónak az egészségügyi ellátásra.

Az állásfoglalás több, mint érdekes! A „konszenzuskeresés” hevében egyetlenegy praktikáról se merte kimondani, hogy áltudományos, illetve hogy nem működik. Az első csoportba eső praktikák tudományos megalapozottságának megítéléséhez már állítólag elegendő információ áll rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy az MTA bizottsága szerint ezen gyógymódok nem csak hogy hatásosak, de még tudományosan is megalapozottak!

Az orvoslásban használt szerek, módszerek hatékonyságának és mellékhatásainak kimutatására kontrollált, randomizált teszteket szokás használni. Ha a hatékonyságpróbán a módszer átmegy, akkor mondják rá, hogy „evidence-based”, azaz bizonyított. Egy kezelés lehet bizonyítottan hatásos, de esetleg nem ismerjük a hatásmechanizmusát. Manapság már egyre inkább megkövetelik a hatóságok e mechanizmus feltárását is a hatékonyság kimutatása mellett. Ekkor válik a kezelés tudományosan megalapozottá! Ez a lépés elsőrendű fontosságú a módszer potenciális mellékhatásainak felbecslésében.

Az említett alternatív módszerek esetében azonban sem a hatékonyság nem igazolt (ne jöjjünk anekdotikus történetekkel, vagy gyenge minőségű klinikai teszteredményekkel – ugyanazokat a kritériumokat szabjuk meg, amelyeket a konvencionális gyógyászat esetén is), sem nem ismert a hatásmechanizmus. Ezekkel a módszerekkel kapcsolatban a jin-jang egyensúlyról, Csíről, életenergiáról beszélnek, de mindezek a fogalmak nem tudományosak, nem illeszkednek a tudomány rendszerébe.

Az alternatív medicina (nem konvencionális medicina) művelését a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet szabályozza. Aki eleget tesz az abban foglaltaknak, az nem törvénytelenül végzi a gyógyítást, azaz nem kuruzsló. Az MTA-bizottság által igazoltnak vélt manuálterápiás eljárásokat, a hagyományos kínai orvoslást és a neurálterápiás módszereket csak végzett orvosok művelhetik. A többi praktikát speciális továbbképzés elvégzése után lehet alkalmazni.

Az alternatív medicina képviselői előszeretettel hivatkoznak a törvényre, mint ami igazolná módszereik hatékonyságát, tudományosságát. Azonban persze ez így nem jogos. A törvény a kereteket adja meg, a tudományos igazolást azonban nem. Erősen vitatható, hogy nem bizonyított módszereket miért kell törvényileg szabályozni (azaz törvényessé tenni), mindenesetre az addigi megtűrt, szabályozatlan állapot talán tényleg még veszélyesebb volt.

Dr. Huszár András, a Pécsi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostudományi Intézetének igazgatója azonban most egy tudományos testület, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalására hivatkozik, amikor beemeli ezen praktikák, elméletek oktatását egy tudományegyetem tanrendjébe. Az intézeten belül külön tanszéket kíván felállítani dr. Hegyi Gabriella belgyógyász, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, ismert akupunktúrás orvos, a Yamamoto Intézet vezetője segítségével.

Az egészség, a gyógyítás területe nagyon kényes kérdés. Hihetetlen figyelem övezi mind financiális, mind szakmai téren. A törvényhozás és az alternatív medicina képviselői azzal érvelnek, hogy nagy igény van ezekre a módszerekre. Ugyanakkor a konvencionális orvoslás területén mind erősebb az igény a még erősebb szabályzásra, a tudományos igazolásra, a klinikai tesztek szigorítására. Véleményem szerint a létező társadalmi igény nem igazolhatja a tudományos bizonyítás igényének mellőzését az alternatív módszerek esetében.

Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya kényes helyzetbe került. Ahogy a felkért bizottság is megállapította tíz évvel ezelőtt:

Sajnálatos, hogy a törvényalkotás e kérdésben is kényszerhelyzet elé állította az egyetemeket és szakmai gremiumokat, hiszen nem hagyott időt arra, hogy a kellő információkat és ismert anyagokat megszerezze, azokat megvitatva alakítsa ki állásfoglalását.

Azaz az 1997-es NM rendelet legálissá tette az alternatív medicina egészének (a legalizált praktikák teljes listáját lásd a cikk alatt) művelését, mielőtt még a tudományos értékelést elvégezték volna. Ez egy évvel később láthatóan – de szerintem elfogadhatatlanul – oda vezetett, hogy az MTA bizottsága szükségtelenül megengedő, a tudományos bizonyítékoknak és elveknek ellentmondó állásfoglalást tett közzé. Általában nem tartom szükségesnek, hogy az MTA, vagy annak bizottságai állásfoglalásokat tegyenek közzé egyes tudományos kérdésekről – a tudomány nem így működik! Azonban ez esetben egy, a tudomány eredményeit semmibe vevő törvény született, amelyre igenis sokkal határozattabban kellett volna reagálni!

Mindenesetre az alternatív módszerek 1998 óta kaptak tíz év esélyt arra, hogy igazolják létjogosultságukat. Ezen időszak alatt nemzetközi szinten ezerszámra végeztek klinikai vizsgálatokat, amelyekkel nem sikerült igazolni a módszerek hatékonyságát. Kutatások folytak a Csí, a víz memóriája és hasonló elméletek igazolására – és kudarcba fulladtak.

A Csí, az életenergia, a meridiánok, a jin-jang és a tudomány között nem lehet konszenzust teremteni! Ez nem társadalmi igény kérdése. A bizonyítatlan, nem tudományos alapú módszereket nem szabad tudományegyetemeken tanítani.

• Manuálterápiás eljárások
• Hagyományos kínai orvoslás
  
• Neurálterápiás módszerek
  
• Akupresszúra
  
• Alternatív mozgás- és masszázsterápiák
  
• Életmód-tanácsadás és terápia
  
• Reflexzóna terápia
  
• Alternatív fizioterápiás módszerek
  
• Bioenergiát alkalmazó módszerek
  
• Fitoterápia
  
• Fülakupunktúrás addiktológiai eljárások
  
• Kineziológiai módszerek
  
• Szemtréning eljárások