Ha valaki lelkes internetező, nem tudja elkerülni, hogy kéretlenül is megtalálják mindenféle apró-cseprő, szellemes vagy szellemtelen témájú írások. A napi rengeteg közül azonban az alábbi eszmefuttatás szkeptikus lelkemet egy kissé felborzolta:

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a „Tyrkir” a „Turk” megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.

Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rovásírással írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: „Ericson járt e helyen is sok társával”.

Nos, ez tényleg érdekes, gondoltam, és vérmes kételkedőként felkiáltottam: nézzünk csak utána! Hiszen az egyik szkeptikus alapelv éppen az, hogy minél meglepőbb egy állítás, annál meggyőzőbb kell, hogy legyen a bizonyítás.

Beütöttem hát a keresőbe a „Samuel Laing” és Tyrkir szavakat, és azt találtam, hogy a fenti eszmefuttatás kizárólag magyar portálokon jelent meg. Amelyik nem ilyen, ott viszont Tyrkir nem magyar :-) Kimondható tehát, hogy a világon csak mi tudunk erről a felfedezésről...

Most csak a Tyrkir-t ütöttem be, róla szinte kizárólag ezt találtam:

• „a German called Tyrkir” (egy Tyrkir nevű német)
• vagy pl. „Some would say that Tyrkir was just a German slave” (néhányan azt állítják, hogy Tyrkir egyszerűen egy német rabszolga volt), vagyis általában németnek tartják ...
• így természetesen a német nyelvű Wikipédiában is: „Tyrkir ist der Name des aus Deutschland stammenden Ziehvaters des isländischen Entdeckers von Amerika” (Tyrkirnek hívták Amerika izlandi felfedezőjének Németföldről származó nevelőapját)

Igaz, a magyar Wikipédia jelenleg olvasható szerzője ezt írja róla: „Érdekesség, hogy ez a Tyrkir feltehetőleg magyar volt, ugyanis akkoriban a magyarokat gyakran nevezték türköknek is.” Megjegyzem, ez furcsa logika, hiszen akit hazánkban Orosznak hívnak, az nem biztos, hogy orosz, akit Dánnak, az meg nyilván nem feltétlenül dán...

Ami a hivatkozott „tudóst” illeti: abból speciel kettő is van – egyik se nyelvész!

Megjegyzem, az összes erre vonatkozó internetes találat Yarmout-ot ír, pedig a múzeum neve Yarmouth Country Museum. Vagyis bizonyítottan egyetlen forrásból merít minden magyar honlap, amit a helyesírási hiba árul el. Magán a múzeum honlapján egyébként ez olvasható:

„...the nature of the inscription is still a matter of debate, the Norse rune theories remain the most persistent, thus giving the Yarmouth Stone its common name, the Runic Stone. In the interest of scholarship, the Yarmouth County Museum prefers to remain neutral and does not support any one theory.” (a felirat mibenlétéről még mindig vita folyik, de mivel a norvég rovásírás-elmélet szilárdan tartja magát, így a Yarmouth-i Követ közkeletűen Rovásírásos Kőnek hívják. A tudomány érdekeit szem előtt tartva a Múzeum semleges álláspontot foglal el, és nem támogatja egyik elméletet sem.)

Azért én utánanéztem ezeknek az elméleteknek, és a megannyi forrás között nem leltem egyet sem, mely Tyrkirre, pláne az ő magyarságára utalt volna. A polémiát ismertető oldalon viszont ez olvasható:

„The Norsk Polar Institute of Oslo declares that the inscriptions on the Yarmouth Stone are certainly not Norse Runes.” Az oslói Norvég Sarkintézet kijelenti, hogy a Yarmouth Kövön látható feliratok bizonyosan nem skandináv rovásírással készültek.

És végül egy eléggé lehangoló vélemény ugyaninnen: „a direct descendent of the retired Army surgeon, Dr. Richard Fletcher (who »found« the stone in 1812), has said: »It was always said in the family that he did it as a joke.«”  Vagyis: Az obsitos felcsernek, Dr. Richard Fletchernek (aki 1812-ben megtalálta a követ) egyik egyenes ági leszármazottja szerint „a családi legendárium szerint ő csak viccből csinálta”.

Szilva Lajosnénak egyébként gratulálunk, nem elsőként: „A szöveget Szilva Lajosné fejtette meg – aki ezért Kanada állam budapesti nagykövetétől meleg hangú gratuláló levelet kapott – 1984-ben Budapesten” – ahogy a hírt átvevő összes portálon olvashatjuk.

A keresőgép kb. 1100 magyar megjelenést talált a neten. Közülük egyiken se végezték el a fent leírt kb. 10 perces ellenőrzést...