Könyvismertetés (Paul A. Offit: Pandora's lab. Seven stories of science gone wrong. National Geographic, Washington D.C., 2017, 287 old.)

A könyvismertetés további részei:
1. rész: Isten orvossága
2. rész: A nagy margarinmalőr
3. rész: Kenyér és halál a levegőből
4. rész: Amerika mindenek felett!
5. rész: Elmecsavar
7. rész: A Nobel-díjas-kór
8. rész: A múlt tanulságai

6. A Szúnyog-Felszabadítási Front

DDT-t népszerűsítő NDK-s bélyeg 1963-ból: „A világ egyesül a malária ellen"

Ez a legmeglepőbb fejezet. Offit szerint minden baj Rachel Carsonnal, illetve roppant hatásos és népszerű könyvével, a „Néma tavasz"-szal (Silent Spring) kezdődött. A könyv a malária elleni küzdelemben egykor széles körben használt szúnyogirtó szer, a DDT (diklór-difenil-triklóretán) súlyosan környezetkárosító hatásáról írott érzelemdús kiáltvány, és az első olyan írás, amely felhívja a figyelmet az emberi tevékenység késői, visszafordíthatatlan, kártékony következményeire.

Idézek a házi gyermekorvosok lapjában, a Hírvivőben (2004, 9, 12-13.) „Múltunk, jelenünk, jövőnk: peszticidek" címmel megjelent írásomból (pdf):

„Mi a baj a DDT-vel?

A DDT egy ún. POP vegyület (persistent organic pollutant). A talaj mélyebb rétegeiben és az élővizekben gyakorlatilag nem bomlik le (felezési ideje 100 év). A talaj felsőbb rétegeiben felezési ideje 15 évre tehető. Egyes bomlástermékei ugyanolyan toxikusak, mint ő maga. Hazánkban az ötvenes években kiszórt mennyiség legalább negyede ma is megtalálható a talajban, vizekben és az élő szervezetekben, köztük kultúrnövényeinkben, vágóállatainkban, és bennünk, emberekben is. A DDT bioakkumulációra és biomagnifikációra hajlamos vegyület. Ez azt jelenti, hogy a táplálékláncban feldúsul. Például egyes növényekben a talajban lévő mennyiség 100-szoros koncentrációja mérhető. Az ezeket fogyasztó rovarokban további koncentrációnövekedés mutatható ki. A rovarevő kisemlősökben a talaj koncentrációjának már akár milliószorosa is jelen lehet. A csúcsragadozókban a koncentráció 10-100 milliószorosra növekszik. Minél tovább él egy ilyen csúcsragadozó, annál több peszticidet raktároz – elsősorban a zsírszövetében. Nem kell magyarázni, hogy az ember is egy ilyen csúcsragadozó… A DDT mutagén és rákkeltő. Ezen felül, a DDT ösztrogén hatású (és anti-androgén hatású is). Ez csak addig meglepő, amíg nem képzeljük magunk elé a vegyület szerkezeti képletét. Akkor már nem nehéz felfedezni a szteránvázakra (szteroidokra) emlékeztető struktúrát. Az ösztrogénhatás – többek között – fokozott táplálékfelvételre ösztönöz, ami növeli a bioakkumulációt. Az előzőeken túl a DDT immunszuppresszív. Az immunszuppresszív hatást könnyű megérteni: a szerves klórvegyületek zsírban oldódnak, így a csontvelőben is felhalmozódnak. Közvetlenül károsítják az immunapparátus csontvelőben érlelődő sejtjeit. Minél idősebbek vagyunk, annál inkább…

Bár nálunk – 1968-ban a világon elsőként – a DDT-t kivonták a forgalomból (addig irdatlan mennyiséget szórtak ki a malária felszámolásának az érdekében), de sok helyütt ma is szabadon alkalmazzák. Ahol nem használnak DDT-t, ott is engedélyezik közeli és távolabbi rokonait. Ha valamelyik szert betiltják a fejlett országokban, akkor a megmaradt készleteket – gyakran segélyek formájában – exportálják a fejlődő országokba, vagy multinacionális cégek leányvállalatai termelik a harmadik világban. Innen azután visszavásároljuk banán, ananász, kávé, narancs, kakaó formájában."

Offit azt ecseteli, hogy a DDT betiltása okozta milliók halálát, mert a malária elleni küzdelemben csak a sokkal drágább és kevésbé hatékony vegyületek használatát engedélyezték. Vagyis Offit védelmébe veszi a DDT-t, indokolatlannak tartja a betiltását. Azt írja: „Rachel Carsonnak köszönhetően a természet ellen vívott háború átfordult az emberiség elleni küzdelembe." Idézi a DDT-vel foglalkozó bizottság jelentését: „A DDT-nek nincs káros hatása az édesvízi halakra, a madarakra és általában a vadvilágra. Szükség van a DDT további használatára." Offit szerint a DDT-t csak sokkal drágább és ártalmasabb szerekkel lehet kiváltani.

A DDT-t ma is, sőt ma újra, de a korábbiaknál jóval megfontoltabban használják a szegényebb országokban a szúnyogok irtására. Egyes adatok szerint a modern piretroidok (nálunk szabadon forgalmazott ún. III. kategóriás rovarirtó vegyületek) alig drágábbak, de sokkal biztonságosabbak [1]. A probléma persze itt is az, hogy a DDT-vel és a piretroidokkal szemben is megjelentek ellenálló szúnyogok. Végtelen számú vizsgálat bizonyítja a DDT-nek a magasabb rendű szervezetekre gyakorolt súlyos egészségkárosító hatását. Vajon lehetséges, hogy 50 éven át a világ tévesen ítélte meg a DDT veszélyeit?! Lehetséges, hogy a téves megítélés egyetlen könyvnek, a „Néma tavasz"-nak köszönhető?! Talán nem én vagyok az egyetlen, aki a legfontosabb modern népbetegségek (az elhízás, a magasvérnyomás, a cukorbaj, az új, főleg idősebbekre veszélyes fertőzések és a meddőség) okaként felvetik a peszticidek, mindenekelőtt a DDT szerepét. A fenti kórképek ugyanis mind visszavezethetők a hormon- (szteroidszerű) hatásokra. Ezeken túl, a DDT rákkeltő hatása is elég egyértelműen bizonyított. Offit szerint a DDT felhasználásának az ideje alatt csak a dohányzás okozta tüdőrák gyakorisága növekedett, de valamiért nem látja, hogy a leukémia, a prosztatarák, a vastagbél és a hasnyálmirigyrák is gyakoribbá vált [2].

Paul Hermann Müller 1948-ban Nobel-díjat kapott a DDT rovarölő hatásának a felfedezéséért.

Hivatkozások

1. Ovuorie T: African countries adopt controversial deadly chemical, DDT, for malaria treatment. Premium Times (Nigeria), 2013. júl. 17.
2. Cancer Statistics 2006. A Presentation from the American Cancer Society.
   

A könyvismertetés további részei:
1. rész: Isten orvossága
2. rész: A nagy margarinmalőr
3. rész: Kenyér és halál a levegőből
4. rész: Amerika mindenek felett!
5. rész: Elmecsavar
7. rész: A Nobel-díjas-kór
8. rész: A múlt tanulságai