Van egy ismerősöm, a továbbiakban Gy Úr, aki igen képzett az ezotéria tudományában, és tőle mindig hallani érdekes dolgokat. Nemrég például a következő, Á kisasszonnyal folytatott beszélgetésének voltam fültanúja:

Gy Úr hangszíne egy másodpercig sem hagyott kételyt azt illetően, hogy komolyan gondolta a lélekkel rendelkező vagy azzal felruházott hegedűket. Az efféle animizmus (élettelen dolgok lélekkel történő felruházása) népszerű a New Age képviselőinek körében, bár az, hogy mit is kell lélek alatt érteni, még kevésbé világos, mint a keresztények vagy a régi természeti vallások lélek fogalma esetében. Mutatja az ezotéria komoly tudomány voltát, hogy az ilyesmiknek többes természete van, mint a fénynek a fizikában: egyszerre beszélhetünk ugyanis rezgésről, energiáról és még lélekről is...

Gy úrral folytatott vitánk valóban messzire vezetne, hiszen nem is ugyanazt tekintjük filozófiai kiindulópontnak a hétköznapokban. De legyünk pozitívak, és tekintsünk el a vízöntőkori dualizmus és a naturalizmus közötti vitától, és nézzük meg, milyen olyan rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik a legnagyobb mesterek kezéből kikerülő hegedű, melyeket természetfeletti elemekkel, mondjuk lélekkel kell magyaráznunk.

Összehasonlítva a hegedűt az elő szervezetekkel, kiderül, hogy sajnos semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amit az élettel szoktak összefüggésbe hozni. Nincs komplex anyagcseréje, nem tart fent belső állapotot (homeosztázis), nem szaporodik. Elmeszerű tulajdonságai szintén nincsenek ugyanis vonós hangszer révén az egyetlen értékelhető kölcsönhatása a környezettel az, hogy a húrok rezgésbe hozásával hangot ad ki. Ennek a folyamatnak az fő elemei pedig leírhatóak matematikai modellekkel, szemben egy élő szervezettel - ne adj 'verzum egy elme viselkedésével -, mely ennél nagyságrendekkel bonyolultabb, és általában külön tudományágak foglalkoznak vele. A hangképzésnek persze vannak finom részletei, befolyással vannak rá a hegedű legapróbb geometriai és anyagtulajdonságai, amit nyilván nem lehet teljes pontossággal kiszámítani. Ez azonban megszokott és alapvető dolog a fizikában - akkor is ez a helyzet, ha azt vizsgálom, hogy mi történik, ha kiöntök egy pohár vizet a poharamba. Nem tudjuk pontosan leírni a víz mozgását az utolsó cseppig (erre legfeljebb számítógépes szimulációt lehetne készíteni), de ettől még az éppen kiöntés alatt álló víznek aligha van lelke...

Na jó, akkor a hegedű nem élő szervezet, és nem is rendelkezik gondolkodó elmével, vagyis önmagában nem kell, hogy lélek lehelje bele az életet vagy az intelligenciát, de még mindig előfordulhat, hogy a lelkek képesek tárgyakat megszállni és azokat rendkívüli tulajdonságokkal felruházni. Lássuk, milyen ilyen tulajdonságokról számol be nekünk Gy úr.

Úgy néz ki arról van szó, hogy egy mestermunkának tekinthető hegedűn - aminek a hangja gyönyörű, amikor a nagy zenészek játszanak rajta - egy konkrét művész sajnos nem játszik igazán jól (az ehhez értő zenekritikusok szerint természetesen). Hogy ennek mi lehet az oka? Hát például az, hogy egyszerűen nem olyan ügyes, mint a nála jobbak, így a legtöbb hegedűn (amelyek vannak olyan jó minőségűek, hogy ezt ki lehessen hallani, köztük a szóban forgó hegedűn is), nem játszik olyan nagyszerűen, mint zseniális társai. Az is lehet, hogy alapvetően van olyan tehetséges, mint mások, de a konkrét hegedű hangképzése olyan, hogy az ő stílusához kevésbé illeszkedik (a hegedű igen "szólisztikus" hanggal rendelkezik, ahol a művésznek jól kell "irányítania" a hangszert - vagyis finom mozdulatokkal vezérelni a bonyolult hangképzési lánc kiinduló elemeit). Ilyen esetben valóban frusztráló lehet, ha a nagyobb "összhanghoz" szokott művész kínlódik, hogy elérje a hangszeren, amit szeretne, vagy azt, amihez szokott. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emberi psziché köztudottan képes igen érdekes jelenségekre, például gátlásokat támaszt - szélsőséges esetben ilyen is kialakulhat a hangszerrel vallott sorozatos kudarcok során…

Hogy hol van itt a természetfeletti jelenség? Természetesen sehol. Sokszor az efféle megfogalmazások, mint "a hegedűnek lelke van", kifejezőbbek. Használjuk is őket bátran, csak tudjuk, hogy metaforáról van szó! Ha viszont komolyan gondoljuk, akkor ismert, természetes jelenségeket próbálunk felruházni természetfeletti tartalommal, teljesen feleslegesen.

Egyébként a hegedűnek van lelke, ez a hegedű belsejében lévő kis hengeres pálcika, melynek szerepe, hogy a húrok által keltett, a hegedű tetejével párhuzamos síkú rezgéseket a tetőre merőleges irányú rezgésekké alakítsa...