Képzeljük magunkat Bob és Claire, a kertvárosban elő ifjú amerikai pár helyébe, akiknek van egy tündéri kis nyolc éves kislánya, mondjuk Molly. Molly két legjobb barátja a közelben lakó Amy és Imani. Molly szülei tudják, hogy Amy apja fegyvert tart otthon, ezért megtiltják Mollynak, hogy átmenjen Amyhez játszani, aki így inkább Imaninál tölti az időt, ahol ráadásul úszómedence is van a hátsó kertben. A szülők úgy gondolják, tettek valamit gyerekük biztonságáért, és megnyugodnak, hogy nem kell tartaniuk attól, hogy a gyerekek fegyverrel fognak játszani, ami évente több tíz alkalommal vezet tragédiához az Egyesült Államokban, és követeli az óvatlan gyerekek életét.

Nos, Bob és Claire nagyot tévednek. A statisztikák szerint az Államokban kb. 175 tíz év alatti gyerek hal meg minden évben a fegyverek miatt, ami tekintve az Amerikában fellelhető fegyverek számát kb. 1 gyerek minden 1 millió stukkerre. Ezzel szemben évente 550 tíz év alatti gyerek fullad meg medencékben, amiből ráadásul sokkal kevesebb van az országban - mindössze 6 millió - így 11.000 medencére jut egy megfulladt gyerek. Vagyis körülbelül 100-szor valószínűbb, hogy Molly megfullad Imaninál a medencében, mint hogy halálos lövés éri Amynél, miközben a pisztollyal játszanak.

Persze a veszélyek felmérésénél a konkrét eset körülményeit és részleteit is figyelembe kell venni, pl. lehet, hogy Molly már egész jól tud úszni, és így nem kell tartani attól, hogy egy medencében megfulladna, ami más megvilágításba helyezi a döntést. De nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy a hétköznapi bölcsesség nem feltétlenül bizonyosság, és néha bizony jókora tévedésben lehet. Érdemes néha feltenni a kérdést, hogy valóban így van ez a dolog?

Stephen D. Levitt, az amerikai közgazdászok fenegyereke felteszi a kérdést. És ha már kérdez, szeret rendhagyó, sőt néha egyenesen provokatív kérdést feltenni. Megéri-e ingatlanügynökre bízni a lakáseladást? Csalnak-e a szumó birkózók? Számít-e az élet sikeressége szempontjából, hogy milyen nevet adtak neked a szüleid? Ezek a kérdéseket és Molly fenti esetét mind Levitt és Dubner Freakonomics című könyvéből idéztem. Levitt nem kívánja megváltani a világot, inkább érdekes olvasnivalót ad az ember kezébe, de mint írja: "[ha elolvassa a könyvet]...talán egy kicsit szkeptikusabb lesz a hétköznapi bölcsességgel szemben, talán jobban kinyitja a szemét, és észrevesz majd jeleket, ahol a dolgok nem azok, aminek látszanak, talán utánanéz  valaminek az adatokban... Lehet, hogy néhány dolog kényelmetlen lesz, vagy népszerűtlenné teszi...de az a helyzet, a Freakonomic gondolkodás egyszerűen nem foglalkozik az erkölccsel. Ahogy már korábban felvetettük, ha az erkölcs képviseli az ideális világot, akkor a közgazdaságtan képviseli a való világot"