Elemzésünk első részében bemutattuk, miféle áltudományos szövegekkel árusítják a LifeWave cég energianövelő tapaszait. Azonban a LifeWave cég honlapján állítólagos tudományos vizsgálatokat ismertető cikkek, irományok is találhatóak. Most ezeket vesszük sorra: vajon van köztük olyan, ami értékelhető, komolyan vehető?

Elsőként a Research & Clinical Studies (Kutatás és klinikai vizsgálatok) címmel jelölt szekcióban található 13 dokumentumot vesszük górcső alá:

1. A New Way to increase Glutathione Levels in the Body. (Dr. Steven Haltiwanger, MD, CCN)

A cikk a Hippocrates című, színes természetgyógyászati magazinban jelent meg és nem az energianövelő tapaszról, hanem egy másik, hasonló elven működő (vagy nem működő) tapaszról szól, melynek infravörös kisugárzása a szervezetet állítólag a glutation (egy fontos antioxidáns) fokozott termelésére készteti. Szerzője maga Steven Haltiwanger, a LifeWave tudományos igazgatója, tehát a legkevésbé sem független. A cikk nagyon tömören, a fontos részletek mellőzésével ismertet egy 15 főn végzett vizsgálatot, melynek során a résztvevők vérének glutationszintjét mérték 5 napon át, miközben azok viselték a tapaszt. Sem kontrollcsoport, sem placebó nem volt. Az eredményeket egy táblázatban közlik, amely drámai glutationszint-növekedést mutat napról napra. A tapaszviselés előtt még mindenkinek 1600 és 2500 mikromol/liter között volt a glutationszintje, az ötödik napra már 12 résztvevőnél 7000 fölé emelkedett, de már az első napon is voltak négyen, akiknél 10000-es értéket mértek (itt kiakadhatott a műszer, mert ennél nagyobb érték nincs). Ezek az értékek azonban abszurdak. Mint a Clinical Chemistry c. szakfolyóirat egy 2002-es cikkéből megtudhatjuk, ez az érték egészséges embereknél általában 500 és 1500 közé esik, ugyanakkor rendkívül érzékeny a mérési hibákra. Még kóros esetekben sem mértek 3500-nál többet. Így biztosra vehetjük, hogy a Haltiwanger cikkében közölt 7000-10000 nagyságrendű értékek mérési hibák vagy kitalált adatok.

2. Heart Rate Variability Signal Parameters Quantify Skin Cooling Effect of Energy Patches During Rest and Exercise in Young Healthy Individuals (Dr. Homer Nazeran PhD, CPEng)

Ez a cikk egy orvostechnikai konferenciára beküldött és a konferencia kiadványában megjelent anyag. Szerzője, Homer Nazeran egy orvostechnikai mérnök, aki a Texas Egyetemen dolgozik El Pasóban. Neki több irománya is van a LifeWave tapasszal kapcsolatban; alighanem úgy került a témával kapcsolatba, hogy Steven Haltiwanger felesége, Emily Haltiwanger ugyanazon az egyetemen dolgozik, és van is közös cikke Nazerannal. Úgyhogy Nazeran függetlenségére nem lehet mérget venni. Sajnos a cikkből hiányzik négy oldal, így a pontos kísérleti protokollt nem ismerhetjük meg. Annyi azonban kiderül, hogy tíz nő és tíz férfi vett részt a vizsgálatokban kísérleti személyként. A szívfrekvencia variabilitását vizsgálták tapasz nélkül, placebó tapasszal és tényleges tapasszal, nyugalmi állapotban, illetve testgyakorlatok után, méghozzá kettős vak módszerrel! Statisztikailag szignifikáns eredményekről írnak, de nem világos, hogy ez a teljes kiértékelésből adódott-e vagy a résztvevők egy részhalmazára vonatkozik. Az adatokat csak két kiválasztott résztvevő esetében közlik, ezt „tipikusnak” nevezve. Természetesen nem tudhatjuk, mennyire tipikusak ezek a számok valójában. A kísérlet fő hibája azonban az, hogy a kísérleti személyeket nem osztották két csoportra, az egyiken a tényleges, a másikon pedig a placebó tapaszt használva, hanem mindegyik résztvevőn kipróbálták a valódi és a placebó tapaszokat is, méghozzá meghatározott sorrendben. Így a tényleges és a placebó tapasz közötti összehasonlítás valójában egy időbeli összehasonlítás egy és ugyanazon személyen. Ezt nyilvánvalóan befolyásolhatják időben zajló élettani folyamatok. A csoportok hiánya alapvető kísérlettervezési hiba. Emiatt az eredmény értékelhetetlen.

3. The Effect Of A Non-Transdermal Surface Patch On Mitochondrial Function (Frank Shallenberger, MD, Homer Nazeran, Ph.D.)

Sajnos nem tudni, ez a cikk hol jelent meg, ha egyáltalán megjelent (valószínűleg nem). Egyik szerzőjét, Homer Nazerant már ismerjük. Másik szerzője Frank Shallenberger, aki elvileg homeopata orvos, gyakorlatilag azonban megdöbbentő tényeket tudhatunk meg róla az internetről: Kaliforniában bevonták az orvosi tevékenységre jogosító engedélyét, mire Nevadába költözött, ahol szintén elmarasztalták. Az indoklásban inkompetencia, hanyagság, becstelenség és korrupció szerepelt. Jelenleg egy alternatív gyógyászati központot vezet Nevadában. De térjünk vissza a cikkre. Ebben a mitokondriumok funkcióját vizsgálták egy Bio-Energy Testing elnevezésű módszer segítségével, amely a leírás szerint úgy működik, hogy a páciens egy kerékpár-ergométert hajt, miközben mérik az általa be- és kilégzett levegő oxigén- és szén-dioxid tartalmát, továbbá a pulzusszámát. Ezen adatokból egy számítógépes szoftver meghatározza a mitokondriumok hatékonyságát (mennyi ATP-t termelnek, és mekkora részben használnak fel zsírt, ill. cukrot). A vizsgálat során 30 kísérleti személyt teszteltek. Mindegyikük háromszor jelent meg vizsgálatra, egy-egy hét különbséggel: az első héten végezték el az alapmérést és a páciensek megkapták a placebó tapaszokat, a második héten végezték el a placebós mérést és a páciensek megkapták az aktív tapaszokat, a harmadik héten pedig elvégezték az aktív tapaszos mérést. Öt paramétert számítottak ki a mérésekből: a nyugalmi ATP termelést és ennek zsírokból származó részét, a maximális ATP-termelést zsírokból, ill. glükózból, valamint a maximális végzett fizikai munkát. Az eredmények szerint az aktív tapasz mindegyik paramétert szignifikáns módon növelte a placebó tapaszhoz képest, kivéve a zsírokból származó nyugalmi ATP-termelést.

Sajnos azonban itt is megtaláljuk ugyanazt az alapvető kísérlettervezési hibát, amit az előző cikknél is láttunk: nem osztották kezelési és kontrollcsoportra a résztvevőket, hanem mindegyik résztvevő kapott placebót is és aktív tapaszt is, ebben a sorrendben. Egyáltalán nem meglepő, ha időben javult a kerékpár-ergométeren a teljesítményük, hiszen „belejöttek”, sőt közben edzhettek is. Mivel 200 dollárt kaptak a részvételért, nagyon könnyen lehet, hogy tudatosan is igyekeztek jobban teljesíteni a második és harmadik alkalom során. Emellett nem dupla, hanem csak szimpla vak volt a kísérlet. Így tehát ez a cikk is értékelhetetlen.

4. Effect of Novel Nanoscale Energy Patches on Spectral and Nonlinear Dynamic Features of Heart Rate Variability Signals in Healthy Individuals during Rest and Exercise (Dr. Homer Nazeran, PhD)

Ez a cikk Homer Nazerannak egy konferencián bemutatott poszterének szövegesen megírt változata, amely egy konferenciakiadványban jelent meg. Lényegében a már ismertetett, a szívfrekvencia variabilitását vizsgáló kísérlet egy korábbi változata. Ebben még csak 10 kísérleti személyről írnak, statisztikai kiértékelés nincs, csak két kiválasztott alany eredményeit mutatják be mint „reprezentatív” adatokat. A már említett kísérlettervezési hiba is fennáll. Értékelhetetlen.

5. LifeWave Products Pure Energy Patches 60-Subject Test, Final Report (Fenestra Research)

A Fenestra Research egy olyan cég, amely jó pénzért, megbízásra vállalja klinikai vizsgálatok végzését, főleg az alternatív medicina körébe tartozó termékek vonatkozásában. A belinkelt dokumentum egy 60 résztvevőn végzett, 30 napos vizsgálatról számol be, de sajnos csak a végkövetkeztetéseket tartalmazza. Az egyetlen érdekes következtetés, hogy a 30 nap alatt 22%-kal nőtt a zsírból származó ATP-termelés. Azonban nem tudunk meg semmit arról, hogyan történt a tesztelés, volt-e kontrollcsoport, mit mértek, milyen statisztikai kiértékelést alkalmaztak, stb. Tökéletesen értékelhetetlen.

6. Summary of IceWave Clinical Research Study – Infrared Imaging (Dr. Dean Clark, DC, Dr. Steven Haltiwanger, MD CCN, Salvatore Palomares)

Ez a cikk sem jelent meg sehol. A már megismert Steven Haltiwanger mellett a másik szerző, akiről lehet tudni valamint, Dean Clark, aki sportoló volt, majd edző lett, ma pedig csontkovács Oregonban. A cikkben azt vizsgálta, hogy az energiatapasz milyen hatással van a testhőmérsékletre – ezt hőkamerával nézegette, és azt látta, hogy a test a tapasz hatására többnyire egy kicsit lehűl:

Bal oldalon a tapasz nélkül, jobb oldalon a tapasszal látott hőkamerás képek

Bár 36 résztvevőn végezték a vizsgálatot, a beszámolóban nem történik említés arról, volt-e bármiféle kontroll, alkalmaztak-e placebót, stb. Nagyon úgy néz ki, hogy semmi ilyesmi nem volt: a pácienst előbb lefényképezték tapasz nélkül, majd rátették a tapaszt, és kis idő múlva azzal is lefényképezték. Természetesen ez így hasznavehetetlen, az eredmény lehet akár egyszerűen annak a következménye is, hogy miután az illető levette a pulóverét, folyamatosan hűl a bőrfelszíne. Értékelhetetlen.

7. Report of Results: MVA6158, Patch Permeability (Dr. Richard S. Brown, MVA Scientific Consultants)

Ebben a jelentésben arról van szó, hogy megvizsgálták, a tapaszban lévő vizes oldatból az anyagok kiszivároghatnak-e a tapaszból és a bőrre kerülhetnek-e. A válasz: nem, a tapasz anyaga nem ereszt át semmit. A tapasz hatásáról nincs szó, a dokumentum irreleváns.

8. Investigative Study of Long Term Effects of LifeWave Patches Using Electro Meridian Analysis System (EMAS) - Dr. E. Reenah McGill, D.O.M., M.A., L. Ac.

A szerző egy akupunktúrás és keleti orvoslással foglalkozó orvos, aki ezt a cikket a LifeWave saját konferenciáján mutatta be, máshol nem publikálta. A cikk már eleve megkérdőjelezhető módszert alkalmaz, hiszen a kísérleti személyek „energiaszintjét” mérték egy „Elektro Meridián Analízis Rendszer” készülék segítségével. Ez bizonyos akupunktúrás pontok között mér elektromos ellenállást. Sajnos mindössze 7 kísérleti személy csinálta végig a 7 hétig tartó tesztet, így az eredmények statisztikailag nem szignifikánsak, értékelhetetlenek. A kísérleti terv viszont valamivel jobb, mint Homer Nazeran kutatásai esetében, ugyanis, noha itt sem választották két csoportra az alanyokat, hanem mindegyik alany kapott placebó és aktív tapaszt is, legalább annyit megtettek, hogy véletlenszerűen döntötték el, milyen sorrendben kapja az adott alany a kétféle tapaszt. Ezenkívül a kísérlet kettős vak is volt. Az eredmények (ld. a táblázatokat a cikkben) viszont nem túl meggyőzőek: a 7 kísérleti személy közül 4-nek nőtt, 2-nek csökkent, egynek pedig változatlan maradt az energiaszintje az aktív tapasz hatására a placebóhoz képest, bár az igaz, hogy a növekedés átlagosan nagyobb volt, mint a csökkenés. Ugyanakkor ha az aktív tapasz viselése utáni értékeket összehasonlítjuk az egész kísérlet elején mért alapértékekkel, azt látjuk, hogy 3 esetben nőtt, 4 esetben pedig csökkent az energiaszint. Annak ellenére, hogy a cikk következtetése az, hogy a módszer ígéretesnek látszik és tovább kell vizsgálni, az eredmények valójában semmilyen effektusra nem utalnak.

9. BioCoherence and Lifewave Energy Enhancement Patches Utilizing Bionetic-Feedback Assessment (Lee G. Woolley, CBT, BPA, Dr. Steven Haltiwanger, MD CCN)

Ez a dokumentum csak egy rövid kivonat. Itt állítólag több mint 1000 alanyon vizsgálták a tapasz hatását, méghozzá a BioCoherence Analysis nevű, gyanús módszerrel, amit egy SpectraVision nevű készülékkel végeznek. Az első szerző, Lee Wooley a jelek szerint ennek a készüléknek a forgalmazója. A biorezonanciával rokon módszer minden bizonnyal maga is szélhámosság: mikrovoltos feszültségeket mérnek a bőr felszínén, majd ezek spektrumát számítógéppel elemzik. A szöveg szerint a tapasz hatására változásokat tapasztaltak az „állóhullám-karakterisztikában”, egyes frekvenciáknál nőtt a mért érték, másoknál csökkent. Kontrollvizsgálatról, placebóról szó sem esik. Értékelhetetlen.

10. Responsiveness of Horses to Biofrequency Modulation after Acupuncture Palpation (Dr. J. Lauren DeRock, DVM)

A cikk szerzője állatorvos, a cikk 2005 októberében jelent meg az Amerikai Holisztikus Állatorvosok Társaságának lapjában, amely nem lektorált, nem referált folyóirat. A kísérletet lovakon végezték, méghozzá 138 lovon, amelyek hátfájásban szenvedtek. A leírás szerint a LifeWave tapaszt felhelyezve, a 138 ló közül 135-nek megszűnt a hátfájása. Ezek közül 7-nél placebó tapaszt is alkalmaztak, erre nem reagáltak. Az eredetileg nem reagáló 3 ló közül kettőnek megszűnt a hátfájása, amikor a tapaszt a másik oldalára tették, és csak 1 ló volt, amely semmire sem reagált.

Amellett, hogy eléggé komikus, hogy a 138 ló közül csak 7-nél alkalmaztak placebót, a cikkel más probléma is van. A ló ugyanis nem tudja elmondani, fáj-e a háta. Ezért a szerző a saját diagnosztikai módszerét alkalmazta, amely bizonyos akupunktúrás pontok kézzel való megtapogatásából áll. Ez teljesen szubjektív, és már csak ezért is értelmetlen az egész kísérlet.

11. A double blind placebo controlled study of the LifeWave technology as it relates to the improvement of strength endurance in high performance college athletics (David Schmidt, Richard Shaughnessy)

Ez a cikk sem jelent meg sehol. Az első szerző maga David Schmidt, a LifeWave cég alapítója és főnöke, elfogulatlansággal biztosan nem vádolható. A második szerző, Richard Shaughnessy, edző az Alabama állambeli Troy Egyetemen. A LifeWave egyik korábbi vezető tisztségviselője, Warren Hanchey a Troy Egyetemen tanult, ésszerű feltételezni, hogy ő ismerte Shaughnessyt, így Shaughnessy függetlensége is kétséges. Érdemes megjegyezni, hogy a Troy Egyetem nem adott engedélyt arra, hogy Shaugnessy ilyen kísérleteket végezzen, és nem vállalta a felelősséget a kutatási eredményért. A kísérletek valójában törvényellenesen zajlottak. De lássuk, miből is állt a kutatás: a címben szereplő „kettős vak, placebókontrollált vizsgálat” nagyon csábítóan hangzik. Nos: két nap alatt, 25 résztvevővel végezték a tesztet, a kísérleti alanyokat véletlenszerűen három csoportba osztották: kontroll (ők nem kaptak tapaszt), placebó (ők vízzel töltött tapaszt kaptak) és teszt (ők valódi LifeWave tapaszt kaptak). Eddig ez nagyon jó volna, csak sajnos a három csoportra osztás után túl kicsik lettek az egyes csoportok: a kontrollcsoportot 10, a placebó csoportot 8, a tesztcsoportban pedig mindössze 7 személy alkotta. A mérés során azt számolták, hogy fekvenyomásban az illető hányszor tud kinyomni egy százkilós súlyt. Akik a placebó- vagy kontrollcsoportban voltak, ezután megkapták a tapaszaikat, a kontrollcsoportban lévők pedig nem kaptak semmit, és kis idő után újból elvégezték a fekvenyomós tesztet. Jó pont, hogy egy táblázatban a szerzők a nyers eredményeket is közlik. Ennek alapján (mindegyik csoportban kizárva a legkisebb és a legnagyobb értéket) a kontrollcsoportban a második emelés során átlagosan 8,9, a placebó csoportban 13,8, a tesztcsoportban pedig 43,2%-kal növekedett a teljesítmény az első emeléshez képest.

Mindez nagyon szép volna, de sajnos statisztikai kiértékelést nem találunk, és ez nem véletlen. A statisztikai kiértékelést magam végeztem el t-próba segítségével: a különbség a placebó és a tesztcsoport között egyáltalán nem szignifikáns (p=0.18). Ennek pedig az az oka, hogy a tesztcsoport mindössze 5 elemű, és van benne egyetlen kirívóan magas (114%-os) adat, ami miatt a 42,3%-os átlag hibája nagyon jelentős. Emellett az is megfigyelhető, hogy a tesztcsoportban az emelésszámok átlagosan alacsonyabbak, mint a másik két csoportban (tehát gyengébb emberek kerültek bele). Alacsonyabb kezdeti emelésszámot bizonyára könnyebb százalékosan javítani, mint már eleve magasabbat.

Hiába tehát az amúgy jó kísérleti protokoll: az alacsony mintaméret és a nagy szórás miatt nem sikerült szignifikáns különbséget kimutatni a tapasz javára. A cikk következtetései tehát megalapozatlanok és semmisnek tekintendőek.

12. LifeWave Strength Test (Joseph A. Goodson MS, ATC, David Schmidt)

Ez a cikk (mely szintén nem jelent meg sehol) az előbb ismertetett cikk tükörképe, az adatok kivételével a többi szöveg majdhogynem ugyanaz. David Schmidt mellett itt egy másik edző, Joseph Goodson, az atlantai Morehouse College kosárlabdacsapatának edzője a másik szerző. A történelem ismétli önmagát: a Morehouse College ugyanúgy elhatárolódott az egész vizsgálattól, mint az előző cikk esetében a Troy Egyetem. A cikkben leírt vizsgálatban 44 diákon végeztek a már leírthoz minden tekintetben hasonló tesztet. Itt a kontrollcsoportban 16, a placebó csoportban 13, a tesztcsoportban pedig 15 kísérleti alany volt. A tesztcsoportban 33,9% volt a teljesítménynövekedés, míg a placebó csoportban csupán 3,6%. Statisztikai kiértékelést azonban megint nem kapunk, így nekem kellett elvégeznem a t-próbát: a p-érték 0,092, vagyis a különbség a placebó és a tesztcsoport között nem szignifikáns. Valóban, a tesztcsoportban ismét kirívó számok vannak: valaki előszörre 1-szer, másodszorra pedig már 3-szor tudta felemelni a súlyt, amit 200%-os teljesítménynövekedésnek könyveltek el, és ez persze nagyon felhúzza az átlagot. A százalékos változás nem megfelelő mérőszám ekkora szóródások mellett. Egyébként is, valami oknál fogva megint a tesztcsoportba kerültek a leggyengébb kísérleti alanyok: míg a tesztcsoportban 5 olyan ember volt, aki elsőre 5-nél kevesebbszer tudta felemelni a súlyt (vagyis az alanyok egyharmada), a placebó csoportban csak egyetlen ilyen volt (az alanyok 1/13-a). Természetesen általában a kisebb ismétlésszámoknál kapjuk a nagyobb százalékos változást, hiszen ezeknél már egy-két ismétlésnyi növekedés is százalékosan nagy változást jelent. Tekintettel arra, hogy ennyire heterogén volt az alanyok súlyemelő képessége és ilyen kicsi volt a minta, az egyszerű véletlen mintavételezés helyett célszerűbb lett volna rétegzett mintavételezést alkalmazni, ezzel biztosítva, hogy a három csoportban az eloszlás közel azonos legyen. Még jobb megoldás lett volna, ha mindenkivel akkora súlyt emeltetnek, amit elsőre 10-szer tud kinyomni, így sokkal megbízhatóbb lett volna a mérés, nem születtek volna abszurd adatok. Egyébként az előző kísérlettől eltérően itt már kétféle súllyal dolgoztak (84 és 102 kg), de nem írnak semmit arról, milyen alapon kapta valaki a könnyebb vagy a nehezebb súlyt. A lényeg azonban, hogy a tapasz hatásosságát megintcsak nem sikerült igazolni.

13. LifeWave Energy Patches Measured with Auramed Biopulsar Reflexograph, 12-17-2005

Szerző nincs feltüntetve, és természetesen sehol sem jelent meg ez az iromány. Egy 45 éves férfi auráját „fényképezték” le tapaszviselés előtt és 4 órányi tapaszviselés után:

Aura: előtte és utána

A következtetés az, hogy az első képen látható energiablokkokat a tapasz hatásosan megszüntette. Mondani sem kell persze, hogy az aurafényképezés maga is kóklerség. A képet készítő Auramed készülék a kézre helyezett elektródákon mért bőrellenállás alapján határozza meg az aura színeit. Ez a vizsgálat semmire sem jó.

Ezzel végére is értünk a Kutatás és klinikai vizsgálatok szekcióban található dokumentumoknak. Van azonban még egy Abstracts (Kivonatok) című rész is, ahol további irományok találhatóak. Közelebbről megnézve azonban kiderül, hogy itt meg vannak ismételve az előző szekcióban már felsorolt cikkek, nyilván így úgy néz ki, mintha még több tudományos vizsgálat létezne. De mégis van kettő, amely nem szerepel az előző szekcióban:

14. Can LifeWave Technology Patches Enhance Heart Rate Variability? (Thomas H. Budzynski, Ph.D)

Itt megint a szívfrekvencia variabilitását mérték, sajnos azonban a kivonatból nem derül ki, hány emberen és milyen kísérleti protokoll szerint. Annyit tudunk meg, hogy találtak különbséget a két csoport között, de a nagy szórás miatt az nem volt statisztikailag szignifikáns. Hát akkor erről ennyit.

15. Responsiveness of Subjects to the LifeWave Patch during Aerobic and Muscular Endurance Activity (Brianna L. Smith)

A magát az Egyesült Államok Sportakadémiájának nevező intézményben végzett vizsgálat a rövid leírás szerint eléggé korrektnek tűnik. Huszonhat kísérleti személyt osztottak véletlenszerűen két csoportra, az egyik placebó tapaszt, a másik LifeWave tapaszt kapott, a kettős vak feltétel biztosításával. Ezután kétféle tesztet végeztek tapasz nélkül és tapasszal: három perc aerobic jellegű gyakorlat után mérték a pulzusszámot, illetve megszámolták, hány fekvőtámaszt tud az illető csinálni. Azt találták, hogy a valódi tapasz átlagosan kicsivel jobb teljesítményt eredményezett, mint a placebó tapasz, de a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. „Gyakorlati szignifikanciája van” – írja a cikk, ilyen fogalmat azonban a tudomány nem ismer. A helyes következtetés ez: a vizsgálat a tapasz hatásosságát nem támasztotta alá.

A LifeWave weboldalán a felsorolt dokumentumokon kívül van még egy Tudományos cikkek szekciói is, amelyben azonban csupán Steven Haltiwangernek a tapaszt dícsérő, de érdemleges tényadatokat nem tartalmazó irományai vannak. Más említésre méltó dokumentum nincs.

Összefoglalás

Visszatekintve elemzéseinkre, a LifeWave weboldalán található, tudományos vizsgálatokat ismertető dokumentumokról általánosságban a következő mondható el:

• Egyik sem jelent meg lektorált, referált, nemzetközi, tudományos szakfolyóiratban. A legtöbb, amit találunk, konferenciakivonat. Ez nem minősül tudományos publikációnak.
• A vizsgálatokat végző kutatók egy része anyagilag érdekelt (David Schmidt, Steven Haltiwanger a LifeWave vezetői), vagy valószínűsíthetően nem független (Homer Nazeran, Richard Shaughessy), más részük szakmai kompetenciája megkérdőjelezhető (Shaughnessy és Goodman edzők, Shallenbergernek bevonták az orvosi engedélyét).
• A vizsgálatok egy részénél kísérlettervezési hiba áll fenn (nem különítettek el kontrollcsoportot vagy egyáltalán nem is volt semmilyen kontroll), ez szintén a szerzők inkompetenciájára utal.
• Több esetben a protokoll ugyan elfogadható volt, ám az eredmények statisztikailag nem szignifikánsak.
• Néhány esetben már a tesztelésre alkalmazott módszer is áltudományos volt (biokoherencia, elektromeridiánok, aurafénykép).

Összességében véve a LifeWave energianövelő tapasz hatékonyságára semmilyen komolyan vehető tudományos bizonyíték nincsen. Áltudományos magyarázatokból és gyanús, rossz minőségű vizsgálatokból viszont rengeteg van. Nyugodtan kitehetjük tehát a felkiáltójelet a cím végére: Kóklerség az energiatapasz!