„A nagy igazságok eleinte mindig szentségtörésnek tűnnek” – ezzel a G. B. Shaw-idézettel jelentetett meg majd' három évvel ezelőtt a The Economist című brit gazdasági lapban egyoldalas hirdetést a Steorn nevű ír cég. A szent tehén a fizika energiamegmaradási törvénye lenne, a nagy felfedezés pedig – újfent – egy ingyenenergia-termelő gép.

A Shaw-idézet természetesen frappánsan alkalmazható számtalan esetben. Ilyen például a heliocentrikus (Nap központú) világkép bevezetése a geocentrikus (Föld központú) helyett, vagy akár a tér- és időképünket gyökeresen átalakító relativitáselmélet kidolgozása. Azonban jelentősen félreérti Shaw-t az, aki úgy gondolja, hogy ezek szerint minden „istenkáromlás” közelebb visz minket az igazsághoz.

Sean McCarthy, a Steorn ügyvezető igazgatója elmondása szerint a cég biztonsági kamerarendszereket telepített, és ezekhez keresett hatékony energiaforrásokat. A próbálkozások során olyan készüléket sikerült előállítaniuk, amely 100%-osnál nagyobb hatásfokkal működik, azaz több energiát lehet belőle kinyerni, mint amennyit befektetünk. A megvalósítástól függően a hatásfok 180 és 400% között lehet.

Mindez ismerős sztori. Itt jönne az, hogy a terméket itt-és-itt lehet megvenni, meg hogy a nagy cégek elnyomják őket bla-bla-bla... Ha így lenne, akkor nem is érne meg az egész még egy blogbejegyzést sem! Azonban a Steorn meglepő módon nem akar eladni nekünk semmit – legalábbis egyelőre. Mi van akkor a háttérben valójában?

Gondolhatnánk azt, hogy nem átvert kis végfelhasználókon, hanem nagypénzű befektetőkön akarnak nyerészkedni. Vagy szimplán csak reklámcélra használják a nagy felhajtást többi – valós – termékük forgalmazásához. Valójában azonban úgy tűnik, hogy tényleg meg vannak győződve arról, hogy valami rendkívülibe botlottak. És – bár az esélyeik hihetetlenül kicsik – esetleg tényleg igazuk van!

Az energiamegmaradás tétele

Mi is a helyzet ezekkel a modern örökmozgókkal, ingyenenergia-gépekkel? Sok „felfedező” inkább marketingfogásként használja az „ingyenenergia” kifejezést. Nem állítják, hogy eszközeik a semmiből állítanak elő energiát, hanem hogy egy ismeretlen vagy szokatlan energiaformát alakítanak át használható energiává. Leggyakoribb feltételezett energiaforrásuk az úgynevezett vákuumenergia. A vákuumenergia fogalmát a kvantumelmélet alapján vezették be, és alapvetően azt a meglepő felismerést jelzi, hogy még a teljesen üres – még fotonoktól is mentes – vákuumhoz is rendelhető egy bizonyos energiamennyiség, és ez az energia befolyással van bizonyos kvantumfolyamatokra. Ha egy készülékkel ezt az energiát sikerülne mondjuk elektromos energiává átalakítani, akkor természetesen a készülék nem sértené az energiamegmaradás tételét.

Egy évszázaddal ezelőtt egyszer már úgy tűnt, hogy el kell dobni az energiamegmaradás tételét. Akkor a Curie-házaspár azt tapasztalta, hogy bizonyos anyagok láthatóan folyamatosan, egyenletes mértékben bocsájtanak ki energiát – mintha a semmiből termelnék azt. Később felismerték, hogy mindez az energia az atomok bomlásából származik, így megszűnt a probléma. Az energia egy új formáját fedezték fel. Azóta, ha az energiamegmaradás tételét felhasználják, tesztelik, akkor ezt az energiafajtát is bevonják a számításokba. Ma már természetesen termelünk hasznosítható elektromos energiát az atomenergia megcsapolásából, és ezt nem tekintjük az energiamegmaradás sérülésének.

Hasonló lenne a helyzet, ha egy új típusú energiaforrást tudnánk bevonni – például a vákuumenergiát. Bár a vákuumenergia elvben átalakítható más típusú energiává egyszeri, egyirányú átmenetben, folyamatos, zárt ciklusban történő energiatermelésre eddig nem sikerült felhasználni. A jelenleg elfogadott elképzelés szerint a vákuumenergia eloszlása makroszkopikus szinten eléggé egyenletes. Ez olyan, mintha a vízienergia kihasználását fontolgatnánk, de egy síkságon lennénk, ahol nincs magasabb és alacsonyabb potenciálon lévő víztömeg. Minden azonos energiájú – ezzel nem lehet munkát végezni. Azt, hogy ilyen környezetben lehetetlen folyamatosan energiát kicsatolni, a termodinamika második főtétele fogalmazza meg (az első az energiamegmaradás tétele).

Amint látjuk, az energiamegmaradás tétele nem vezethető le valamilyen más, biztos alapokon álló természeti törvényből. Ez egy tapasztalati törvény, amely újra és újra igazolást nyert. Nem szabad azt gondolni azonban, hogy ezt az elvet csupán néhány laborkísérlet támasztja alá. Nem csak laborkísérletek, hanem a mindennapi technológia is áttételesen igazolja az energiamegmaradás tételének helyességét. Ekkora tapasztalati anyag mellett nem várható, hogy „normális” körülmények között tapasztalnánk sérülését.

A bemutató

A Steorn akkor tűnt ki az ingyenenergia-gépekkel üzletelő kóklerek közül, amikor 2006 végén felhívást tettek közzé, amelyben független szakértőket kerestek az úgynevezett Orbo technológiájuk értékelésére, majd 2007. július 4. és 13. között nyilvános bemutatót hirdettek meg a londoni Kinetica Múzeumban.

Mindez szokatlannak tűnt az általában titkolódzó, információt ki nem adó önjelölt feltalálókhoz képest. 2006 végén néhány hét alatt ötezren regisztráltak a Steorn weboldalán. Ezekből a jelentkezőkből választották ki a 22 tagú vizsgálóbizottságot, amelynek feladata a Steorn állításainak pártatlan megvizsgálása lett volna.

Ezek után július 4-én érthető várakozás előzte meg a bemutató megnyitását, amelyet az Internet segítségével online is terveztek közvetíteni. Természetesen túlnyomó többségben voltak a kritikus, szkeptikus hangok, de a Steorn szokatlan megközelítése médiaszempontból legalábbis bejött. Azonban a bemutatóból semmi sem lett! A Steorn hivatalos közleménye szerint a kiállítandó szerkezett beüzemelése közben váratlan problémák merültek fel. Az elsődleges problémát a kiállítóterem reflektorainak hőhatása okozhatta, majd a meghibásodott alkatrészek lecserélése során további hibák merültek fel. A közlemény szerint a következő hetekre igyekeztek új időpontot kitűzni, de erre az elmúlt két évben végülis nem került sor.

A hírek szerint eredetileg egy súlyt emelgető verziót szándékoztak kiállítani, aztán mégis inkább egy forgó változat mellett döntöttek. Gondoltak még egy villanyégőt tápláló verzióra is, de úgy gondolták, hogy az ahhoz szükséges ide-oda menő drótok esetleg a csalás látszatát keltenék a szakemberekben.

Orbo technológia

Nyíltság ide, nyíltság oda, nagyon keveset tudunk arról, hogy vajon hogyan is termel több energiát a Steorn szerkezete, mint amennyi a működtetéséhez szükséges. A szűkszavú elméleti ismertetés szerint speciális pályán mozgó, és egymással ezért bonyolult módon kölcsönhatásba lépő állandómágnesek alkotják a szerkezet alapját. Régebben hasonlóan bonyolult pályákon mozgó súlyokkal próbáltak örökmozgókat létrehozni. A Steorn most hasonlóval kísérletezik, csak nem a Föld gravitációját, hanem állandómágnesek mágneses terét felhasználva.

Az ismertető szerint a Steorn nem törődik azzal, hogy a tudomány ismeretei szerint ilyen módon nem lehet többletenergiát kinyerni. Ők kigondolnak valamit, megépítik, módosítanak rajta, próbálkoznak és így tökéletesítik berendezéseiket. Ezzel alapvetően nincs is semmi gond. Azonban ha az elméletek alapján semmi esély nem látszik arra, hogy valamit el lehessen érni, akkor a kísérletezgetések teljesen vaktában történhetnek csak, így a siker esélye elenyésző.

A Steorn kutatói azonban úgy vélik, hogy van egy vezérfonaluk. Más feltalálókhoz hasonlóan ők is úgy hiszik, hogy a fizikusok elméleteiket, megállapításaikat csak nagyon egyszerű kísérletek alapján állították fel, amelyekben a próbatestek csak egyenes vonalú, egyenletes mozgást végeztek. Ők azonban állításuk szerint éppen olyan megoldáson dolgoznak, ahol a mágnesek egymáshoz képest változatos görbe páyákon, nemcsak gyorsulva, de időben változó gyorsulással (beleértve természetesen a negatív gyorsulást, a lassulást is) mozognak, így ezekre a fizika megmaradási törvényei nem feltétlenül teljesülnek.

Hivatkoznak Emmy Noether kilencven évvel ezelőtt felállított tételére is. Ebben a német származású matematikusnő matematikailag bizonyítja, hogy ha a fizikai rendszerekre meghatározott feltételek teljesülnek, akkor abból egyenesen következik bizonyos mennyiségek, mérőszámok (energia, impulzus, elektromos töltés stb.) megmaradása. A Steorn kutatói szerint az ő rendszereikre nem teljesülnek a kívánt feltételek, ezért az energiamegmaradás sem várható bennük.

Azonban ez a feltételezésük majdhogynem gyerekes tévedéseket tartalmaz. A fizikai elméletek természetesen nem csak egyenes vonalú, egyenletes vagy egyenletesen gyorsuló mozgásokra igazak. Noether tételéből egyértelműen következik, hogy az Orbo alkatrészeinek technológiailag esetleg bonyolultnak tűnő, de valójában még mindig egyszerű mozgásai esetén az energia bizony megmarad. A Noether-tétel rávilágít arra, hogy a tudomány szerint elvileg elképzelhetőek olyan rendszerek, amelyekre nem teljesül az energiamegmaradás (vagy az impulzus vagy az elektromos töltés megmaradásának) tétele, de ezen rendszereknek olyan tulajdonsággal kell rendelkezniük, amely minden valószínűség szerint sokkal váratlanabb, idegenebb, mint a Steorn szerkezete. Amennyiben az Orbóban ténylegesen csak állandómágnesek változó gyorsulású mozgásáról van szó, akkor az a rendszer teljesíti a Noether-tétel feltételeit, ezért abban az energiának meg kell maradnia. Ha nem marad meg, akkor vagy nem azon az alapon működik a szerkezet, mint amit állítanak (hisznek), vagy hibás Noether matematikai levezetése.

Ok, de működik-e?

Valójában csak azért boncolgattuk az elméleti hátteret, mert a Steorn is hivatkozik rá, bár csak érintőlegesen. Mindenesetre ha említenek egy olyan fontos tudományos tételt, mint a Noether tétele, akkor szükségesnek tartjuk megvizsgálni, hogy releváns-e a hivatkozás, vagy csupán a tudományosság látszatát kívánják kelteni egy ismert tudományos elv említésével.

Mindenesetre roppant érdekes volna, ha kiderülne, hogy az Orbo tényleg működik. Természetesen érdekes, mert égetően szükség volna új, tiszta, olcsó energiaforrásra. Másrészt viszont hihetetlen fontos volna a tudomány szempontjából is. Hol, miért nem teljesülnek a megoldásban azok a feltételek, amelyek a Noether-tétel alkalmazásának szempontjából alapvetőek? Mivel a Steorn szerint a hatás igen nagy (180-400% hatásfok, azaz az energiamegmaradás tétele nagyon látványosan sérül), valamint a készülék végülis nem túl bonyolult (minden valószínűség szerint leírható, modellezhető matematikailag), minden esély meglenne rá, hogy valami fundamentálisat fedezzenek fel a természet szerkezetével kapcsolatban.

Azonban ha tévedés (vagy csalás) a feltételezés a 100%-nál magasabb hatásfokról, akkor minden összeomlik. Ahogy már tárgyaltuk, egyáltalán nem tűnik valószínűnek, hogy egy ilyen típusú szerkezet kívül essen a felismert törvények határán. Ha nincs effektus, akkor „eset lezárva”; a Noether-tétel és az energiamegmaradás tétele továbbra is érvényben marad.

Emlékezzünk azonban arra, hogy két évvel ezelőtt a Steorn felkért független szakértőket állításai vizsgálatára! Az elmúlt időben gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani erről a munkáról, de idén június 24-én a csoport (a zsűri, ahogy nevezik) egy közleményt adott ki:

2006. augusztusában az ír Steorn cég hirdetést adott fel a The Economist lapban, bejelentve, hogy egy „olyan technológiát fejlesztettek ki, amely ingyenes, tiszta és folyamatos energiát termel”. A témában jártas szakértőket kerestek, akik egy „zsűrit” alkotva megvizsgálhatják állításaikat.

Huszonkét független tudóst és mérnököt választott ki a Steorn e zsűri felállítására. A zsűri az elmúlt két évben megvizsgálta a társaság által rendelkezésre bocsájtott bizonyítékokat. A zsűri egyhangú véleménye szerint a Steornnak nem sikerült igazolnia állítását, hogy energiát termelne készülékük. Ezért a zsűri felfüggeszti munkáját.

A zsűri tagjai között a területet képviselő tudósok, mérnökök voltak mind Európából, mind Észak-Amerikából az iparból, egyetemekről és kormányzati laboratóriumokból. A tagokról a  http://stjury.ning.com/ weboldalon lehet további információt szerezni.

R. I. MacDonald
a Steorn-zsűri elnöke  

Azt gondolhatnánk, hogy akkor ezzel végül is pont került a dolog végére. Legyünk jóhiszeműek: mérnökök, üzletemberek egy csoportja azt hitte, hogy rátalált valamire, ami a jelenlegi tudományos ismeretekkel ugyan szembenáll, de mégis működik. Felállítottak egy független szakemberekből álló vizsgálóbizottságot, és nyílt demonstrációkat terveztek. Azonban a demonstrációkat végül is nem sikerült megtartaniuk, a vizsgálóbizottság meg egyértelműen negatív állásfoglalással zárta munkáját. Mi következik most? Belátják, hogy tévedtek és sok év munkája pocsékba ment? Kétlem!

A jövő

Még ha eredetileg jóhiszeműséget is tételeztünk fel a Steorn vezetőitől, szakembereitől, ez az a pont, ahol az érintettek az áltudományból (a tévedésből) szép lassan átcsúsznak a csalás térfelére. Most már elképzelhetetlen, hogy nem ismerték fel tévedésüket. És mégis. A Steorn vezetői inkább elfelejtik a sikertelen múltat. Szakmailag nem, de üzletileg tanultak. Ha nem sikerül igazolni az állításainkat, akkor kezdjük el a forgalmazást! Megpróbáltuk a hivatalos, nehezebb utat, nem sikerült – most jöjjön a könnyebb!

A cég vezetője szerint idén befejeződtek a hosszadalmas R&D (kutatási és fejlesztési) munkálatok és megkezdődik a forgalmazás. Még mintha keresnének 300 mérnöki céget, mérnököt, akiket valamiféle végső tesztekbe vonnának be, de én úgy látom, hogy ez már a tudományosság látszatának is feladása. Nem sikerült laikusok előtt demonstrálni, aztán nem sikerült 22 felkért szakember előtt igazolni az energiatermelést. Most még jön valami maszatolás 300 „partnerrel”, aztán jöhet az üzlet.

Úgy tűnt, hogy egy különleges eset kerekedik ki a Steorn-sztoriból. Mintha a feltalálókban, üzletemberekben meglett volna a szakmai, tudományos tisztesség minimuma. Aztán mindebből semmi se lett. Most gondolkodhatunk újból: az elejétől kezdve átverés volt, szokatlan reklámkampány, vagy a megszokott önbecsapás?

Ajánlott források:

Steorn
A független zsűri nyilatkozata
How Free Energy Works – A Steorn elmöke beszél az Orbo technológiáról.
Steorn Orbo Device: First Video of the Device – ez a videó állítólag a Steorn készülékének egyik változatát mutatja be.
Videótalálatok A „Steorn” kifejezésre a Youtube-on.