Kóródi Mária reagálása Hraskó Gábor László Ervin, a természettudományok díszdoktora című írására:

A Szkeptikusok Társaságáról elhittem, hogy a világról alkotott képüket logikára, tudomány által alátámasztott eredményekre, tényeken alapuló racionális gondolkodásra építik. Ezért is tartottam izgalmasnak, hogy László Ervinnek az egyéni tudatosság fejlesztése nem szokványos (spirituális?) útjáról alkotott téziseit ütköztessem egy neves szkeptikus, Vágó István gondolkodásával. A meghívóban egyértelműen – a vitapartnerekkel előzetesen egyeztetve – fogalmaztam meg a témát, többek között: „van-e az egyéni tudatosság fejlesztésének spirituális útja, vagy bízzuk magunkat a racionális megismerésre?”

Érdekes, izgalmas és heves este volt. Elgondolkodtató.

Kis késéssel érkezett el hozzám a szkeptikusok elnökének a szkeptikus blogban megjelent írása. Bár nem akarom a moderátori korrektség korlátait áttörni, de meg kell állapítanom, hogy az írás hemzseg szubjektív megállapításoktól, tényekkel nem alátámasztható sugalmazásoktól. Hogy az elnök úr szavait használjam: szamárságoktól.

Nem áll szándékomban a László Ervinnel folytatott vitájukról véleményt nyilvánítani, nem tartom magam kompetensnek tudományos vagy áltudományos minősítések osztogatására. De be kell vallanom, hogy az írás elolvasása szkeptikussá tett; már nem hiszem, hogy a szkeptikusok elnökének világról alkotott képe tényszerűségen alapul. Írásában túl sok a feltételezés, és ami nagyobb baj: a feltételezésből fakadó ítélkezés. Ezt sajnálom. Az engem személyesen érintő sommás megállapításait  pedig visszautasítom.

Sorra veszem:

1. Ha jól értem, már a vitaestre szóló meghívónál kezdődődött a baj. Nehezen értelmezték, miért László Ervin lett a pro és Vágó István a kontra képviselője. (Ezt később megmagyarázom.)

   De tessék mondani, ebből hogyan tudták azt az értelmezést levonni, hogy a rendezők (én) vagy László Ervin összekeveri a Szkeptikus Társaságot a klímaszkeptikusokkal?  

   Ha én nem vitatom, hogy Önök is tudják: a földi életet, a földi civilizációt veszélyeztető ökológiai, gazdasági problémák megvitatása nem egyszerűsíthető a klímaváltozásra, akkor kifejezetten sértőnek kell találnom ezt a következtetésüket. Mondhatom egyszerűbben: ostobának tüntetett fel.

2. Így nem csodálom, hogy már a moderátori felvezetőmet előítélettel hallgatta és magabiztosan véleményezte:
   
   

   „Kóródi szerint tehát úgy tűnik, hogy néha a racionális gondolkodás helyett valami spirituális sugallatra kell hallgatnunk, (…) hinni kell, nem pedig a tapasztalatainkra, megfigyeléseinkre hagyatkozni”

   Elnök úr! Túl azon, hogy nem tényszerű, nem is korrekt dolog egy vitát felvezető metaforikus történetből személyiséget minősítő következtetéseket levonni. Főleg úgy nem, hogy a történet értelmezésének felét egyszerűen lehagyta. Miért? Nem hallotta? Elfelejtette? Nem tartotta fontosnak?

   Értelmezését – és az én besorolásomat – érzelmeire és nem ténybeli ismereteire alapozta. Ez akár rendben is lehetne, de valahogy még sincs.

   Csak emlékeztetném: a történet végén kérdéseket tettem fel. Arról elmélkedtem, hogy egy ismeretlen és bizonytalan helyzetben milyen információk elfogadására képes az ember, és milyen ismeretek megléte vagy éppen hiánya vezet az esetleges pusztuláshoz. Számomra és talán még sokak számára az ilyen történetek nem tényszerűségük, hanem filozófiai tartalmuk miatt érdekesek, alkalmat adnak emberi természetünk, gondolkodásunk sok szempontú megközelítésére. Javaslom, a szkeptikusok se felejtsék el: a „tanmesék” a tényszerűség hiányában is lehetőséget adnak gondolkodásra.

3. A moderátor feladata, hogy a vitát a megbeszélt, kijelölt témakörben tartsa, és ha a vitatkozó felek olyan részletekbe bonyolódnak, amelyek a közönség nagy része számára követhetetlenek, az eredeti mederbe terelje vissza.

   Szerintem.

   A szkeptikusok elnöke szerint moderátori szerepemet ezoterikus vágyaim kielégítésére használtam: ”Kóródi Mária szerint a beszélgetés túl bonyolult irányt vett. Ő mindenképpen 2012-ről szerette volna hallani László Ervin véleményét, és érezhető volt, hogy Kóródi nem szkeptikus véleményre, hanem ezoterikus megerősítésre vár. Ezt meg is kapta”

   Nahát!

   Tény, hogy a meghívóban megjelölt téma ez volt: „valóban kritikus pontra jutott-e az emberiség történelme, előrejelzések 2012-re”, tény hogy a közönség a meghívóban foglalt tartalomra jelent meg népes számban. Tény, hogy László Ervin erről elég sok gondolatát publikálta, amit ezért nevezhetünk összefoglalt (az összefoglalt nem jelent egyben megalapozottat) elméletnek. Tény, hogy ez az elmélet megismerhető, és mint ilyen, vitatható. Tény, hogy e témában a szkeptikusok nem rendelkeznek összefoglalt elmélettel, de lehetőségük van a létező (megírt) elmélet kritikai elemzésére.

   Én ezt vártam. Mármint a kritikai elemzést. Egyébként beültem volna László Ervin egy, a saját közönségének tartott előadására. A racionális logika szabályainak megfelelően.

4. Bár az előbbi gondolataimból kikövetkeztethető, mégis pontosítom:

   „Vágó István – akire láthatóan a gonosz másodhegedűs szerepet osztotta Kóródi Mária…” – ez a kijelentés nem több, mint megalapozatlan, szubjektív vélemény.

   Tisztázzuk a szerepeket:

   Pro: valakinek van egy kidolgozott, megfogalmazott tézisrendszere, amit többféle módon megír, hirdet, megismerhető. Olyan gondolatokat tartalmaz, amelyeket sokan erősen vitathatónak tartanak.

   Kontra: a vitatható gondolatokat képes vitatni, érvelni ellenük, tényeket, tapasztalatokat és ismereteket állít velük szembe.

   Hol itt a gonosz? Hol itt a másod? És ki a hegedűs?

5. Volt politikusként meglehetősen eluntam azokat az összejöveteleket, ahol mindenki a saját közönségének egyetértő bólogatása közben fejtegeti nézeteit, ezért szerveztem egy olyan vitasorozatot, melynek során minden egyes alkalommal egy új típusú gondolatot képviselő (hirdető) személy és a jelenleg általánosan elfogadott (mainstream) gondolatot markánsan megjeleníteni képes személy ütköztette nézeteit. Összefoglalóként elmondtam, hogy a viták során nem közeledtek az álláspontok, a vitapartnerek azon az oldalon maradtak, ahol eleve álltak, de mégis fontosnak tartom ezeket az eszmecseréket, mert ha valamilyen módon az árkot be akarjuk temetni vagy hidat akarunk építeni, nem árt megismerni, hogy mi van a másik oldalon.
   
   

   „A Kóródi által megfogalmazott árokbetemetés azt jelentené, hogy a tudomány eredményeit is elfogadjuk igazságként, meg az ő (mármint László Ervin) tengernyi, egymásnak is ellentmondó elképzeléseit is. Ez a tudomány végét jelentené, mert pontosan ellentétes módszertanával, logikájával”- írja a szkeptikusok elnöke.

   Túl sok fogalmat kellene tisztáznunk, mielőtt minősítésre, majdhogynem stigmatizálásra használjuk. Például kinek miről szól az árokbetemetés.

   Nekem arról, hogy akkor is szóba állunk egymással, ha másként látjuk a világot. Az ilyen viták nem ölnek, hanem építenek, még akkor is, ha aktuálisan ezt nem vesszük észre.

   Ez nem tény, ez az én hitem.

Kóródi Mária

Hraskó Gábor válasza:

Kedves Kóródi Mária!

Köszönöm reakcióját! Nem tartanám helyesnek, ha hosszan válaszolnék. Egyetlenegy megjegyzésem van csupán:

„Tény, hogy ez az elmélet [Lászlóé] megismerhető, és mint ilyen, vitatható. Tény, hogy e témában a szkeptikusok nem rendelkeznek összefoglalt elmélettel, de lehetőségük van a létező (megírt) elmélet kritikai elemzésére.”

Lászlónak pont azon elméleteit elemeztem kritikusan, amelyekről TÉNY, hogy megbízható véleménye van a tudománynak: káoszelmélet, vákuumenergia, kvantum-összefonódás, asztrológia, telepátia, stb. Az is tény, hogy az ökológiai, gazdasági, szociális problémák megoldási lehetőségeiről nem szólt az előadáson a professzor, ezért azokat nem is tudtam tárgyalni, csak felvetettem, hogy hamis elvi alapokon kétséges, hogy jó döntéseket lehet majd hozni. Mivel ezt mindig félreértik, megint megismétlem: nem a helyzetértékelését minősítem hamisnak, hanem a fentebb említett, tudományos színezetű elméleteit.

Hraskó Gábor