Ezt olvashatjuk egy egyre népszerűbb vállalkozás honlapján:

„Évezredek óta őrzik őket titkos könyvtárakban valahol Indiában...Világszerte 110 millió ma élő, akár teljesen átlagos emberről szólnak....átlagos... Legalábbis eddig ezt gondolhatták...
162 ezer ma élő magyar ember életéről is vannak lejegyzett pontos kéziratok, amelyek egyértelműen leírják életünk célját, küldetésünket, emberi kapcsolataink, anyagi jólétünk, egészségünk, problémáink minőségét, okát, megoldását, és még rengeteg részletet eseményekkel, nevekkel, dátumokkal. Az egyik rólad szólhat. Hogy hol van? Ebben segítünk: hogy megtaláld a saját pálmaleveled !
Az ősi pálmalevelek rólunk szólnak!”

Ez elég mellbevágó... Egy régi szkeptikus irányelv szerint minél meglepőbb egy állítás, annál körültekintőbb igazolást igényel. Hát akkor rajta, lássuk elsőként, hogyan is jellemzi magát a vállalkozás:

„Az Indiai Pálmalevél-kéziratok Kutatószövetsége azzal a céllal jött létre, hogy eljuttassa mind a 110 millió pálmalevelet azokhoz az emberekhez, akikrõl íródtak, bárhol is éljenek a világban. Megkeresi mindenki pálmalevelét, és összeköti az embereket, mindazokkal a hiteles pálmalevél olvasókkal, akik jelenleg aktívak, s várják, hogy segíthessenek.”

Ilyenkor nem árt azzal kezdeni a kutakodást, hogy az ember beüti a keresőbe a hivatkozott szervezet nevét. A Google eredménye szerint a szervezetet csak és kizárólag magyar nyelvterületen ismerik, ami eléggé furcsa egy címerében „India, International” szavakat, vezetőként pedig „Kulturális Nagykövetet” feltüntető, angol nevű szervezetnél. A társaság tehát csak hazánkban működik, mégpedig eléggé nagy hírveréssel, mert a kereskedelmi tévék több riportot készítettek róluk, valamint a közszolgálati televízió is felfigyelt rájuk, de van saját Youtube csatornájuk is.

Ezekben a riportokban ill. tudósításokban a következők hangzanak el:

• A könyvtárak létét az Unesco is elismeri.
• 800 évente átmásolják a leveleket, hogy megóvják az enyészettől.
• Titkos helyeken őrzik a leveleket, több mint 200 könyvtárban.
• Bemegy az ember a könyvtárba, és fél óra beazonosítás után megkapja a levelét.
• 50 év múlva már senkinek sem lesz ilyen levele.
• 162 000 (vagy 161 000, egy videóban pedig 136 000 magyarnak van pálmalevele)
• A levelek létezésében és eredetiségében különböző mértékben, de olyan személyek hisznek, mint Joshi Bharat (de csak kicsit), Laár András, vagy Sebestyén Balázs (ő aztán nagyon), pedig még Kövesi Péter „ezotanító” is kifejezetten kétli, hogy valódi lenne a pálmalevél-sztori.

A vállalkozás honlapján erről értesülünk:

„...kb. 110 millió ma élő embernek van pálmalevele, melyek mintegy 200 titkos könyvtárban helyezkednek el India szerte, tehát rendkívül összetett a feladat. A találati arány átlagosan 98%, azaz 100 emberből 98 embernek van rá esélye, hogy megtalálja a pálmalevelét, mivel általában azok az emberek érzik, hogy kerestetniük érdemes, akiknek valóban van egy, vagy ritkább esetben akár több pálmalevelük is. Magyarországon mintegy 162 ezer embernek létezik pálmalevele.”

Ez máris ellentmondások sorozatát jelenti a riporthoz képest, de haladjunk sorban. Lássuk, mit ír a Wikipedia: itt sajnos egy szó sincs ezekről a könyvtárakról vagy a sorselemzésekről, de tényleg hivatkoznak bizonyos Unesco-tevékenységre.

Azonban ha felkeressük az Unesco honlapját, ott nyomát sem találjuk a Kutatószövetség állításainak. Itt ez áll (magyar fordításban):

„Ezeknek a pálmaleveleknek a száma tízezres nagyságrendűre tehető. (...) Ha nem bántják ezeket a pálmalevél-kéziratokat, 300-400 évig is megmaradnak a trópusi klímában, de ezt követően az új gazda írnokokat fogad fel, hogy a kincseket érő dokumentumokat frissen kikészített pálmalevelekre átmásolják. Milyen tudásanyag található ebben a szétszórt adatanyagban? Célzott felméréseink szerint ezek kisebb terjedelmű, helyi népköltészeti alkotások – melyek önmagukban is becses néprajzi és történelmi adatok.”

Egy másik, hivatalosnak tekinthető honlapon ezt olvashatjuk: „A rendelkezésre álló anyag kb. 30-40%-a hagyományos orvoslással foglalkozik. Mivel szerves anyagról van szó, a pálmalevél-kéziratok idővel foszlásnak indulnak és könnyen szétesnek”.

Nos, ezek megmentésére indított programot az Unesco, vagyis valóban elismeri ezeknek a pálmaleveleknek a létét, de hogy azokon 110 millió (ebből 162 ezer magyar!) embernek a sorsa lenne leírva – erről szó sincs! A tévériportban tehát van egy igaz állítás (az Unesco elismeri, hogy léteznek pálmalevelek, és őrzi őket), és egy elhallgatás (nem az van a pálmaleveleken, amit a vállalkozás vezetője állít), mely összességében mégis hazugság. Ha viszont – az ott elhangzott állítás szerint – 800 évente másolják át a leveleket, azokon már nincs is mit olvasni...

Azt halljuk a beszélgetésben, hogy titkos helyeken őrzik a leveleket. Ehhez képest furcsa, hogy az érdeklődő bemegy az egyik könyvtárba (hogy találja meg, ha titkos?), és fél óra beazonosítás után mégis kiadják neki a saját pálmalevelét, bizonyára attól függetlenül, hogy a 200 könyvtárból éppen melyikbe tért be…

Pálmalevél feladó és címzett nélkül

De hogyan történik a beazonosítás a vállalkozó szerint? Ezt olvashatjuk a honlapon:

„A pálmalevelek beazonosítása ujjlenyomat alapján történik. Ezért szükséges vennünk egy ujjlenyomatot öntől. Az ujjlenyomata nem szerepel a pálmalevélen, hiszen amikor készült, Ön még nem is élt, azonban a kód, amely betűkkel és számokkal kifejezhető az ujjlenyomat alapján, az szerepel a pálmalevélen, s a könyvtárakban ezen kód alapján keresik a leveleket... A hölgyeknek a bal hüvelykujj lenyomatára, az uraknak a jobb hüvelykujj lenyomatára van szükség a kereséshez. A másik kezünkön a hüvelykujj lenyomata folyamatosan változik.”

És ezt tudják a világ rendőrségein? Innentől kezdve minden olyan bűnügyi per, melyben az adott kézről származó hüvelykujj lenyomata bizonyítékként szerepelt, megtámadható! Őszintén szólva nekünk sehol nem sikerült erre a „bal-jobb hüvelykujj” anomáliára rábukkanni (pláne nemek szerinti eltérő módra) de mentségül hoznánk fel, hogy ebben minden nyomozóhatóság a sorstársam, és az összes Helyszínelők-évad tüzetes átnézése se segített.

Ha, mint mondják, megvan a kód, így a levél is, erre számíthatunk:

„A beazonosításra váró pálmalevélkötegben átlag 20–80 pálmalevél található. Ezekből valamelyik már valószínűleg az Ön pálmalevele! Életnagyságban vetítjük ki a pálmalevél olvasót Ön elé, aki a levelek tartalmából olvas fel. Önnek igennel, vagy nemmel kell közben jelezni, hogy életében szerepelt-e ilyen esemény, vagy sem. Konkrét nevek, időpontok, események hangzanak el, amelyek alapján egyértelműen kiderül, hogy a kötegben szereplő levelekből melyik az Öné. A kötegben szereplő többi levél tulajdonosainak sorsa, tulajdonságai és életkörülményei meglepően hasonlíthatnak az Önéhez (akár események, időpontok és nevek is egyezhetnek).”

Figyelemreméltó, hogy a világ minden táján problémamentesen egyéni azonosítóként használható ujjlenyomat a pálmaleveles könyvtárakban megbolondul, és hirtelen csak 40–60 fős csoportokat (pálmalevélkötegeket) lehet vele beazonosítani, amelyekből újabb, személyes jellegű kérdések alapján dől el, hogy melyik levélköteg a keresőé.

Az is érdekes lehet egyébként, hogyan fejezik ki betűkkel és számokkal az ujjlenyomatot ott, a titkos indiai könyvárakban, ezek alapján hogyan találják meg a sok titkos (!) könyvtár közül a megfelelőt, és a minden titkos könyvárban felhalmozott több százezer társa között az érdeklődő saját és egyedi pálmalevelét! Vagy ezek a foszlott, 800 éve átmásolt, alig olvasható műalkotások már eleve betűk és számok alapján lettek rendszerezve?  Nos, minden nagyrabecsülésünk a több ezer éves indiai kultúráé, de ilyen kombinatorikai teljesítményről még egyetlen kutató sem számolt be.

Képzeljük el, mi történne, ha olyan pálmalevél kerülne elő, mely már nem is olvasható, annyira foszlott állapotban van.

De nem, az írás minden esetben kifogástalanul böngészhető... Hát nem csodálatos ez?

Az sem teljesen világos, hogy ha képesek meg sem született emberek ujjlenyomatát évezredekkel korábbról látni, a rokonaik nevével együtt, akkor a lakcímüket miért nem látják? Pedig mennyivel könnyebb lenne annak alapján lefordítani és postázni, mint állandóan keresgélni. Persze sokfelé lakik az ember élete folyamán, de a szövetség egyik alkalmazottja szerint a pálmaleveleken még a felolvasás dátuma is megtalálható. Ha ez tényleg így van, akkor ennek alapján tényleg egyszerű lenne előkészíteni az aznap felolvasandó iratokat, így egyre érthetetlenebb, hogy minek köszönhető ez az elhúzódó keresgélés.

Nadi asztrológia, fedőneve: „Pálmalevél”

A témának van kutatható eredete, de ez sem teszi meggyőzőbbé a dolgot. A Wikipedián is olvashatunk a Nadi asztrológiáról, amit próbálnak a nyugaton is ismert asztrológia ősi (és hatékony!) formájaként leírni, de ugyanúgy nem állják ki a tudományos ellenőrzés próbáját, mint tetszőleges női magazin horoszkóp melléklete, vagy bármely (akár bizonyos körökben elismert) horoszkópgyáros.

Külön érdekesség, hogy Oszter Tamás már sikeresen becsempészte magát az idézett Wikipedia-oldalra, mint a Nadi asztrológia „Nyugati Nagykövete”.

Persze az is elképzelhető, hogy Gyurcsok Józsefnek is van egy nagykövete Indiában, és valamiféle ezoterikus csereüzlet folytán érkezett meg hozzánk Oszter Tamás...

Pedig nagyon nem új dolog, amit Oszter Tamás Magyarországon művel, hiszen az interneten már korábban is elérhetőek voltak olyan honlapok, amelyeken keresztül hozzá lehet jutni az érdeklődőknek „pálmaleveleikhez”. Ezeken a oldalakon – szintén a bal, illetve jobb hüvelykujj lenyomatát, akár szkennelve elküldve – már 67 dollárért (vagy jóval többért) hozzájuthatunk egy 10000% eredeti-autentikus-szentemberes angolra fordított levélhez, vagy annak felolvasásához, esetleg maxi-cédéjéhez.

Az viszont jól látszik, hogy itt sem elég nekik az ujjlenyomat, hanem majdhogynem életrajzi szinten kifaggatják a jelentkezőt, a hitelességük pedig épp annyira kétséges, mint hazai mutációjuk esetében.

Az oldalakról talán csak egyetlen – több helyen is felbukkanó – szkeptikus csemegét idéznék:

Mindenki hüvelykujjlenyomata egyedi. Ez tartalmazná a karmáid DNS-ét?

A magyar honlapon személyes beszámolókra bukkanhatunk (akár a külföldieken), de a keresztnévvel azonosított szerzőjű történetekre általában akad józanabb válasz is, mint a csoda. Őket azonban mind meggyőzte a kaland, sőt, mintha „előző életük” egy-egy epizódja is újra kísértene:

„Saci: Ami viszont régen a pálmalevelüket keresőket ért nehézség, fájdalom, szenvedés, egy kicsit nekem is jutott. December közepén kezdtem el kerestetni, és dec. 27-én  megsérült a vállam 5 hónapig volt minden… Remélem elhiszitek, hogy nem tudtam, hogy régen a keresők sokat szenvedtek!”

De bőségesen található az interneten olyan honlap vagy személyes vallomás is, ami nem támasztja alá a pálmalevelekkel kapcsolatos ezoterikus állításokat. Ahogy a világ kezdi megismerni ennek a vállalkozásnak a lényegét, úgy sokasodnak azok a vélemények, hogy csalásról van szó, vagy itt például:

„Az utóbbi években sok kritika érte a Nadi asztrológiát, melyek szerint az nem más, mint áltudomány, csalás. A jósokat azzal vádolják, hogy tetemes mennyiségű pénzt csalnak ki az ügyfeleiktől. Semmifajta tudományos vizsgálatot vagy kutatást nem végeztek ezen a téren.”

A személyesebb – és némileg trágárabb – leírások kedvelőinek pedig ezt ajánlanám:

Ez a Naadi izé, barátaim és saját tapasztalataim alapján, Siva Urunk nevében elkövetett legnagyobb csalás. Imádkozom, hogy hamarosan feldugja nekik az Ő szigonyát.

Mutasd a személyidet, megmondom, hogy hívnak

De gondolkozzunk el azon, hogy mégis milyen adatokat kérnének el az érdeklődőktől, ha tényleg csak az ujjlenyomatra lenne szükségük a pálmalevél azonosításához.

Nyilvánvalóan nem kellene az illető neve, email- és lakcíme, telefonszáma és ajánlója kódja, pedig ezeket már az előzetes regisztrációkor mind elkérik, de még ez sem elég, mert hamarosan kap tőlük az egyszeri pálmakereső egy választ, miszerint:

„Az interneten történt előregisztráció még nem elegendő a keresés megkezdéséhez, mert nem rendelkezünk minden szükséges információval. Ezért hamarosan megkeressük Önt telefonon, és a részletek megbeszélése után valamelyik megyei központunkban személyes találkozóra kerül sor. Ekkor kitöltjük Önnel a keresés elindításához szükséges adatlapot, elkérjük a születési dátumát és ujjlenyomatot veszünk (hölgyek esetében a bal, férfiak esetében a jobb hüvelykujj lenyomatát). Ezt az adatlapot juttatjuk el Indiába, a pálmalevél-kereső szent emberekhez, akik azonnal elkezdik a kutatást, hogy mihamarabb megtaláljuk az Ön pálmalevelét!”

Hoppá! Szóval még el is beszélgetnének velünk! A személyes adatainkon túl így már sok minden egyebet is tudni fognak rólunk! És egyáltalán nem kapkodják el az adatgyűjtést, mert a folyamat végigviteléhez a következő menetrendet ígérik a titkos könyvtárak egyikében megbúvó pálmalevelünk megtalálásáig:

„Ha az adatlapját személyesen kitölti nálunk
2010. január 14-ig: 1–3 hónap
2010. január 30-ig: 3–6 hónap
2010. február hónapban: kb. 6 hónap
2010. március hónaptól: 6–12 hónap
2010. májustól: több mint egy év”

Komolyan gondolja bárki, hogy ennyi adatot ismerve – az Iwiw és Facebook korában – nem lehet kideríteni valakiről több hónap alatt, hogy hogyan hívják az anyját, lánya udvarlóját, vagy akár a volt férjét? Természetesen a jósnők ősi technikája is prímán használható, miszerint akit elvisz egy barátnője a pálmalevél-szakkörbe, az azt hiszi, hogy ott semmit sem tudnak róla, közben pedig épp a barátnő révén már konkrét életrajzi vagy egyéb, a levél megírásakor/felolvasásakor hasznos adatokkal is rendelkezhet a „Központ”. Az ajánlónak pedig saját kódja van, amit fel kell tüntetni a regisztrációkor…

Ehhez képest az egyik tévériportban látható érdeklődő már attól is elalél, hogy a „szent ember” a képernyő másik oldalán milyen szépen ejti ki a saját családnevét!

(Viszont máskor a „Gyöngyi”-t nem fonetikusan ejtik, hanem gjiongji-nak, mintha a bölcsek nem tudták volna eldönteni, hogy a leírt vagy kimondott nevet látják-e…)

Ráadásul a keresési határidők teljesen indokolatlan elnyúlása alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy 2010 májusától a “kutatószövetség” szépen felszámolja majd önmagát, hiszen a pálmalevelek iránti kérdésekre nyugodtan mondhatják majd, hogy a több, mint egy évig tartó keresésnek sajnos nincs végső határideje, akinek pedig pénze van a dologban, várjon az idők végezetéig.

Az már csak hab a tortán, hogy minden egyes felolvasással kevesebb pálmalevelet kell nyilvántartani, tehát nemhogy nőnie, hanem egyenesen csökkennie kellene a keresésre fordított időnek.

A hivatalos (Unesco-) adatok szerint nagyságrendileg több tízezer pálmalevél létezik. Ebből 110 millió ma élő emberhez rendelnek egyet-egyet, sőt néha többet is. És hányan éltek már a minket megelőző generációkban? Az egyik videóban XVIII. századi levéltulajdonosokat is említenek, akkor vajon mekkora lehetett az eredeti mennyisége az összes pálmalevélnek?

De maradjunk egy pillanatig a 110 millió pálmalevélnél. Ezeket a Központ állításai szerint kb. 75 „Maharishi” (magyarul kb. nagy bölcs) vetette pálmára.

Tegyük fel, hogy ez a 75 bölcs 75 éven át csak és kizárólag pálmalevélírással foglalkozik napi 16 órát. Ebben az esetben az összes levélre van 32 850 000 munkaórájuk, ami kevesebb, mint az állítólag aktuálisan kézbesítendő levelek harmada. És amelyeknek csak a felolvasása is átlagosan fél óráig tart… És ezek között még nem szerepelnek azok a levelek, amelyeket szerintük az Unesco őriz…)

Teher alatt nő a számla

Ami az ügyfelek anyagi terheit illeti, a hazai díjszabás ez:

„A kutatási díj hozzájárulás 16 000 forint napi árfolyamtól függően (4000 Indiai Rúpia), amelyet akkor szükséges fizetni, amikor személyesen felkeres minket, hogy ujjlenyomatával, valamint aláírásával ellássa az adatlapját.

A beazonosítás és felolvasás összes költsége 29 000 Ft napi árfolyamtól függően (7500 Indiai Rúpia), amely tartalmazza a pálmalevél olvasó, a két tolmács, és a hangfelvétel díját a két alkalomra kivetítve összesen,bármelyik magyarországi központunkban.

Amennyiben bárkinek nehézséget okoz a díjak egyösszegben való kifizetése, lehetősége van a díjakat részletekben fizetni havi előtörlesztésben, kamatmentesen) a következő módon:

Első részlet: az adatlap aláirásával egyidejüleg 9000 Ft fizetendő a helyszinen. További részletek: 8 x 4500 Ft havonta készpénzben, vagy átutalással.Amennyiben a keresés sikertelen (erre az esély kevesebb, mint 8%), a beazonosítás és felolvasás összegét visszatérítjük.”

Mindebből a szerény összegből – Oszter Tamás szerint – kb. 200 embert mozgat meg a szervezet, akik keresni kezdik a pálmalevelet.

És mégis, az igény óriási lehet, mert ehhez a munkához a vállalkozás alkalmazottakat keres: „Továbbra is rengeteg emberre van szükségünk a feladat megvalósításához: a 110 millió ember leveléhez juttatásához.”

A vállalkozás a fentiek szerint 98%-os biztonsággal számol. Csak gratulálni tudok a kiagyalójának, hiszen így az esetleges vizsgálódásoknak könnyen véget vethet azzal az ürüggyel, hogy a láthatóan kekeckedő személynek pont nem találják meg a levelét.

Érdekes jelenség az is, hogy van olyan tv-jós – aki szintén a pálmalevelek legendáján nyerészkedve – a tévében próbálja meg kártyából megjósolni azt, hogy van-e a (bal)szerencsés betelefonálónak pálmalevele vagy várjon a kereséssel legalább még 3 évet…

A messziről jött nagykövet

A fentiek ismerete alapján úgy gondoltam, hogy nem lehet azért olyan sok ember, aki erre a szélhámosságra pénzt áldoz.

Legnagyobb meglepetésemre azonban a honlapjuk tanúsága szerint 1295 honfitársunk már megtette.

Pedig már a Szövetség logója is kételyekre adhat okot, de a szervezet ismert legfőbb képviselője sem „piskóta”. A honlapon név szerint egyedül Oszter Tamás „Kulturális Nagykövet” szerepel (a már korábban említett nemzetköziség látszatát keltve).

A nagykövetséget – mint életcélt – pálmalevélben megkapó „tanítót” egy rajongója így jellemezte: „Egy gyógyító emberről beszélünk (Oszter Tamás), aki nem keveset tanult, valamint rengeteg gyógyíthatatlannak (pl. rák, stb.) „hitt” beteget gyógyított meg.”.

Oszter úr korábbi tevékenységét vizsgálva kiderül, hogy a „gyógyítás” mellett auralátóként és aurafotósként működött, „aurafényképezőgépek” forgalmazásával foglalkozott (lásd keretes írásunkat).

Amikor a pálma nem hajt levelet

Egy tagtársunk igyekezett felvenni a kapcsolatot az „Indiai Pálmalevél-kéziratok Kutatószövetségével”, de mivel a lejjebb  látható – fórumon, emailen és személyes közvetítő útján is a címzettekhez eljuttatott – kérdéseire több mint egy hónapja nem kapott értékelhető választ (a Kutatószövetség munkatársának ígérete ellenére), feladta azt a reményét, hogy jelen cikk megjelenése előtt megszólaltathatjuk a Szövetség valamely képviselőjét az ügyben.

• Pontosan milyen nemzetközi kutatószövetségnek tagjai Önök, és mi az anyaszervezetük elérhetősége?
• Magyarországi tevékenységüket pontosan milyen formában végzik? (egyesület, nonprofit kft., alapítvány, stb.), és mi ennek a szervezetnek a székhelye?
• Mit jelent a szervezeten belül a Kulturális Nagyköveti státusz?
• Az Önökhöz történt befizetésekről ki és milyen számlát képes kiállítani?
• Kiket tekintenek és milyen korból a pálmalevelek eredeti íróinak?
• A 162 000 Magyarországi címzettű pálmalevél érintettjei pontosan milyen időszaknak az állampolgárai, és honnan lehet tudni, hogy ők magyarok?
• Mit lehet tudni az ujjlenyomat alapján történő személyazonosítás módszeréről?
• Miért állítják, hogy Unesco-védelem alatt állnak Önökéhez hasonló tartalmú pálmalevelek, amikor erről nincs semmiféle adat?
• Hogyan tudnák a tevékenységüket megkülönböztetni egy olyan cégétől, amely nem dolgozik sok száz éves igazi pálmaüzenetekből, hanem a kapcsolatfelvételkor elkért adatok alapján készíttet egy családfát a megbízó családjáról és foglalkozásáról – az internet, közös ismerősök, esetleg egy magánnyomozó segítségével –, majd  40 000 Ft-ért egy ál-szentember felolvas egy maszlagot, amit utána 2 tolmács fordít magyarra, a korábban megszerzett információkat belekeverve a szövegbe?

Természetesen amennyiben megjött az érintettek kedve a válaszadásra bármelyik kérdésünkkel kapcsolatban, annak szívesen adunk helyt oldalunkon.

Végül egy személyes üzenet

Akiket a felolvasás varázsa már elbűvölt – amelynek keretében megtudták a saját rokonaik nevét, illetve sok más olyan adatot, amelyet már amúgy is tudtak – nyilvánvalóan nehezen kerülnek ki az élmény hatása alól, így nekik küldeném az alábbi, szintén személyes üzenetet:

Hölgyeim és Uraim, nagyon úgy néz ki, hogy Önöket átverték!

(A Szerző köszönetet mond a szkeptikus fórum pálmalevél témáján megszólalóknak a cikkhez nyújtott segítségükért.)