Könyvismertetés (Paul A. Offit: Pandora's lab. Seven stories of science gone wrong. National Geographic, Washington D.C., 2017, 287 old.)
A könyvismertetés további részei:
1. rész: Isten orvossága
2. rész: A nagy margarinmalőr
3. rész: Kenyér és halál a levegőből
4. rész: Amerika mindenek felett!
6. rész: A Szúnyog-Felszabadítási Front
7. rész: A Nobel-díjas-kór
8. rész: A múlt tanulságai
5. Elmecsavar
Egy portugál ideggyógyász, Egas Moniz, miután meghallgatott egy előadást, ahol egy csimpánzon végzett agyi homloklebeny-eltávolítás megszüntette a túl nehéz feladat által keltett szorongást, úgy gondolta, itt az ideje kipróbálni ezt emberen is. Talált egy vállalkozó idegsebészt is terve megvalósításához. Anélkül, hogy további állatkísérleteket hajtottak volna végre, felkészülésképpen mindössze egyetlen emberi hullán próbálták ki az eljárásukat, egyetlen délutánt töltve el az előkészületekkel. 1935-ben végezték élő emberen első kísérletüket. Egy idős, paranoiás, szorongásos elmebeteg koponyáját két oldalról megfúrták, és azon keresztül egy fél teáskanálnyi alkoholt fecskendeztek a homloklebenybe, majd bezárták a lukakat. Moniz közlése szerint a beteg szorongása és paranoiás tünetei megszűntek, meggyógyult! Később továbbfejlesztették az eljárást, és egy vékony rudacskának a végére szerelt, kívülről változtatható méretű és visszahúzható dróthurokkal a fúrt lukakon át, lényegében vakon végezve a beavatkozást, néhány agydarabot kikapirgáltak. Ez volt a leukotómia.
Moniz 20 operált betegéről egy 248 oldalas monográfiát publikált. Az első műtétet 1935-ben végezték, az eljárás kifejlesztéséért 1949-ben Nobel-díjat kapott. Az eljárás (Németország volt a kivétel) elterjedt szinte az egész világon, miközben Portugáliában – látva a rémisztő következményeket – betiltották.
Az USÁ-ban Walter Jackson Freeman 1946-ban továbbfejlesztette az eljárást, és a szemgödrön keresztül kalapált be egy vékony rudat az agyba ("transzorbitális lobotómia"), így pár percre rövidítve az eljárást, amit nem egy műtőben, hanem az orvosi szobájában végzett. Altatás, sterilitás nem szerepelt az eszköztárban… A korabeli fényképfelvételen ujjatlan trikóban, kesztyű, maszk nélkül, körülötte utcai ruhában álló orvosok gyűrűjében végzi az agyműtétet.
Az eljárásnak állítólag csak 4% volt a halálozása, de 41% jelentősen javult. A javultak, noha dühkitöréseik megszűntek, elvesztették a személyiségüket, letargikussá, érzelem nélkülivé, „engedelmes háziállatokká" váltak. Világszerte legalább 70.000 emberen végezték el a kegyetlen eljárást, de egyre több országban betiltották, és az 1970-es évek végére mindenhol felhagytak vele. Freeman 1967-ben, 72 éves korában végezte az utolsó lobotómiát, ami halálos agyvérzést okozott, emiatt visszavonták orvosi jogosítványát. Sokak szerint Freeman egy szörnyeteg volt, az amerikai Mengele – írja Offit.
A könyvismertetés további részei:
1. rész: Isten orvossága
2. rész: A nagy margarinmalőr
3. rész: Kenyér és halál a levegőből
4. rész: Amerika mindenek felett!
6. rész: A Szúnyog-Felszabadítási Front
7. rész: A Nobel-díjas-kór
8. rész: A múlt tanulságai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
